Püspökladány anno

2012.05.15.

A kezdetek

Kincses-domb – Katakomba

Püspökladány keletkezésének pontos időpontja ismeretlen, de feltehetően a X-XI. században alakult ki a település. Múltjának legrégebbi tárgyi emlékei 1969-ben kerültek felszínre, a város határában emelkedő halom (Nyakvágó-halom, majd más néven Kincses-domb) ásatásai során.

Az időszámításunk előtti 2000 körüli időkből származó katakomba-sírhelyen két sírt és egyéb tárgyi leleteket tártak fel. A korabeli sajtóban megjelent cikkek szerint hazánkban elsőként Püspökladány határában találtak ilyen katakomba-síros temetkezésre utaló leleteket. Értékes felfedezésnek bizonyultak továbbá az eredeti felszín feletti másodlagos használat nyomainak, a honfoglalás-kori rátemetésnek a nyomai, hasonló rátemetéses feltárások még Kelet-Európában is ritkának számítottak akkoriban.

Fennmaradt legrégebbi írásos emlékünk 1351-ből származik, ez a váradi konvent oklevele. Városunk nevének eredetére nincs kétséget kizáró elmélet, erre sok lehetőség merült fel.

Maga a Püspökladány szóösszetétel birtokviszonyt fejez ki, jelentése: a püspöknek Ladány nevű birtoka.

Legelső írott formában Ladan-ként jelent meg, majd ezt követte még – a ránk maradt, eddig megismert iratok, dokumentumok alapján – 46 féle megjelenési formája, míg végül 1900 óta használatos a város nevének mai alakja. (Érdekes névmegjelölések pl. 1553-ban Pyspiok ladan, 1556-ban Pews Pewk ladan, 1638-ban Puspeők Nadány)

 

Víz és sár mindenütt…

Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa – Pákásztanya

A mohácsi vereség, majd az ország három részre szakadása után Püspökladány és vidéke török megszállás alá került.

Abban az időben Püspökladány határának háromnegyed részét víz borította, s a települést három irányból is járhatatlan – legalábbis a gázlókat nem ismerő idegenek számára járhatatlan – mocsár fogta közre.
A török világ idején, de később, a Rákóczi harc idején is gyakran kényszerült menekülésre az itteni nép, és a mocsarak szigetvilága nyújtott számukra menedéket, míg a falut többször felégette az ellenség.

 

Őrdaru

„Szárnyalhat a képzelet, és megálmodhatja milyen lehetett az élet akkortájt errefelé. Őrök állottak a gázlók bejáratánál, s éberen ügyelték a veszedelmet.”

Püspökladány régi címere 1999-ig

Náluk is éberebbek voltak azonban az akkor még nagy számban itt élő darumadarak, amelyeknek szokásai közé tartozott, hogy hasonlóan őröket állítottak, s ezek az őrök az embereknél is finomabb érzékszervekkel fogták fel és jelezték a veszélyt.

Jelzett az őrdaru, aztán az embernek jelzett a felröppenő darucsapat, s már ment is a hír a faluba, kapkodták silány értékeiket az emberek, és hurcolkodtak a mocsarak szigetvilágába.
Az üres falut meg felgyújtotta az ellenség, s az égre csapó lángok a szomszédos településeknek jelezték a veszélyt.

A darumadár később Püspökladány címerének jelképe lett és mindmáig az is maradt.” – írja Csák Gyula A szikföld sóhaja című művében.

A település a történelem folyamán többször elnéptelenedett, majd újból benépesült. Írott bizonyítékok tanúsága szerint a falut a Maros felől betörő krími tatárok 1594-ben teljesen elpusztították.

1666-ban a II. Rákóczi György ellen induló Szejdi Ahmed pasa Püspökladányt és környékét feldúlta, a lakosság nagy részét lemészárolta, innen eredeztetik a már azóta széthordott, de helyneveiben fennmaradó és korábban említett Nyakvágó-halom (később Kincses-domb) elnevezésünk is.

 

Az első népszámlálás Ladányban

A legkorábbi népszámlálási adatok 1784-87 évekre vonatkozóan szolgáltatnak adatokat Püspökladány lakosságát illetően. Eszerint ekkor a falu a Királyi Kamara birtokában volt. A családok száma 451, a tényleges népesség 2454 fő. Érdekesség, hogy külön számon volt tartva, mennyi a házas (414 fő) és a nőtlen férfiak száma (ez utóbbi 728 fő), a nők száma pedig összesen 1137 fő volt.

 

Pusztítások Ladányban

1831-ben egy nagy kolerajárvány sok áldozatot szedett a ladányi lakosok körében, de ebben az évben egy sáskajárás is nagy pusztítást végzett a földeken.

A faluban sokszor pusztított a tűz, a feljegyzett legnagyobb tűzvész 1840-ben volt, amikor 299 lakás és ház, 545 gazdasági épület és 2 malom égett le. Azon a napon 1554 ember maradt hajlék nélkül. Majdnem az egész falu leégett.

1855-ben akkora árvíz volt, hogy a Tisza egészen Püspökladány határáig kiáradt. Elborította a szántóföldeket, kipusztította a vetést, megsemmisítette az akkorra, a vasútépítés során  elkészített töltés-rendszert. Akkora volt a víz, hogy Püspökladányból Biharnagybajomba tutajjárat közlekedett.

Az 1863-as év a nagy szárazság éve volt, ekkor sokan el is hagyták a falut.

A falut eltartó hatszáz hold dúsan termő szőlőterület az 1870-es években pusztult ki végleg, egy nagy filoxéra-járvány következtében.

Püspökladány földesurainak a Rákócziaknak, majd 1715 után a királyi kamarának, utána 1819-től a vallásalapítványi uradalomnak pallosjoga volt. Az 1783. évi katonai térképen az akasztófa helyét is megjelölték.

 

Lassan, de megindul a fejlődés

A mai település ősi központja a református templom környékén a XVIII. században kialakult magból fejlődött ki.

Hosszú ideig igen lassú volt a fejlődés, változást csak a XIX. század közepe hozott.

1847-ben a községet birtokló vallásalapítványi uradalom vásártartási jogot szerzett Püspökladány számára, s ugyanakkor a települést mezővárosi rangra emelték.

A szolnok-debreceni (1857) és a püspökladányi-nagyváradi (1858) vasúti fővonalak, később a szeghalmi szárnyvonal megépítése vasúti csomóponttá tette a települést. A pályaépítés püspökladányi szakasza emberfeletti küzdelmet kívánt, ugyanis az évezredes mocsárvilágot csak nagy erőfeszítések árán lehetett alkalmassá tenni a korszakalkotó változás bevezetésére. A vasúti csomópont kialakítása mintegy harminc éven át zajlott.

A Csokai-féle tanya – Szűcs Sándor rajza

A környék mocsarainak lecsapolása után (1855 – 1879) az elszikesedő talaj megmentésére Kaán Károly 1924-ben megalapította a püspökladányi erdészeti szikkísérleti telepet, ahol a szikes talaj javításában nemzetközileg elismert eredményeket értek el. Ennek első kutatója és vezetője Dr. Magyar Pál, a magyar erdészeti ökológia megalapítója volt.

Az I., majd a II. világháború szele is megérintette településünket, sajnos sok püspökladányi lakos halt hősi halált a frontokon.

Püspökladány kifejezetten mezőgazdasági település, csupán helyi jellegű ipara volt mindvégig, bár az 1960-as évektől a nagyüzemi termelés, gazdálkodás is fellendült.

Püspökladány mindvégig a Sárréti térség központja, meghatározó települése volt, előbb járási, majd 1997-től kistérségi központ lett. 1986-ban városi rangot kapott.

Megyaszai  Szilvia

***

 

Tovább a friss hozzászólásokhoz