Régészet

2016.03.09.

Püspökladány régészeti emlékei

Régészeti előadások Püspökladányban

.

2016. március 5-én családi napot rendeztek a Karacs Ferenc Múzeumban, melynek keretében a Déri Múzeum munkatársai régészeti előadásokat tartottak Püspökladány múltjáról.

Dr. Dani János, a Déri Múzeum régészeti igazgatóhelyettese előadása (1)

Dr. Dani János, a Déri Múzeum régészeti igazgatóhelyettese előadása (1)

.

A professzionális és helytörténeti szempontból is különösen érdekes, informatív előadások sorát Dr. Dani János, a Déri Múzeum régészeti igazgatóhelyettese nyitotta, „Kunhalmok” Püspökladány környékén címmel.

*

Dr. Dani János egy alapvető kérdés tisztázásával kezdte előadását, mely a halmok típusainak meghatározására irányult. Hangsúlyozta, hogy különbséget kell tennünk a települési és a temetkezési halmok között. Az előbbiek a tellek (lakódombok), melyek a több évszázadon keresztül egy helyben lakó közösségek épülettörmelékeinek rétegeiből folyamatosan emelkedő halmokat jelenti, míg a temetkezési halom (a kurgán) tényleges sírhalmot jelent, melyeket a népnyelv tévesen kunhalomnak nevezett el. Ezeknek ugyanis nincs köze a kunokhoz, hiszen használatuk, keletkezésük ideje jóval korábbi, mint a kunok betelepedése, bár Belső-ázsiai őshazájukban időnként ők maguk is alkalmazták e temetkezési formát. A tellek keletkezésének két fő időszaka a Kárpát-medencében, kizárólag az Alföldön: a késő neolitikum (kb. Kr. e. 5000-4500) és a középső bronzkor (kb. Kr. e. 2000-1450) volt.
A kurgánok (temetkezési halmok) Kr. e. 3500-2600 körül keletkeztek az Alföldön, főleg a Tiszántúlon. A kurgánok után „gödörsíros kurgánok népének”, K-Európában Jamnaja-kultúrának nevezik ezt a régészeti kultúrát. Az előadás során betekinthettünk a Mezőcsát-Hörcsögös, a Kunhegyes-Nagyállás-halom, a hortobágyi Ludas-halom, a hajdúszoboszlói Árkos-halom és a Sárrétudvari melletti Őrhalom régészeti kutatásaiba; ezeken a lelőhelyeken feltárt leletekről kaptunk ismertetőt. Megismerkedhettünk a Sárrétudvari mellett talált „Balázs vitéz” történetével – kiről végül megállapítást nyert, hogy egy fiatal nő maradványait rejtette a feltárt sír -, valamint a hajdúböszörményi bronzkincs történetével is. Ezek után részletes betekintést nyertünk a püspökladányi Nyakvágó-szék (halom), vagy a népnyelvben Kincses-dombnak nevezett halom ásatásának rejtelmeibe.

A Kincses-domb ásatása (16) Dr. Dani János előadása

A Kincses-domb ásatása (16) Dr. Dani János előadása

Dr. Dani János előadásából feltárult a hallgatóság előtt a Kincses-dombban egykor őrzött múlt rejtélye. 1969-ben a 4. számú műút építésekor a munkálatokhoz szükséges földet a Kincses-dombból igyekeztek kinyerni a kivitelezők. A földkitermelés, illetve a domb lehordása során egy mesterséges járatra bukkantak a földgépek, s ekkor értesítették a Déri Múzeumot. A Múzeum munkatársának, M. Nepper Ibolya régésznek az irányításával végezték el a feltáró munkálatokat, 1969-70. években.

Az ásatások során a Kincses-dombon három, azonos mélységben elhelyezkedő, de egymással össze nem függő járatrendszert tártak fel. Ezek mindegyike egy, vagy két jól járható főággal és néhány kisebb, több esetben vakjáratnak bizonyult oldaljárattal rendelkezett. A földalatti járatrendszer feltehetően három sírt foglalt magába, de ezek közül a harmadiknak a létezését csak következtetni lehetett. Az ásatás második szakaszában került tisztázásra, hogy volt a halom alatt egy centrális elhelyezkedésű sír, mely a halom alaptemetkezését jelentette. Időben legkésőbb ezt, a 3. számú sírt tárták fel 1970-ben. A halom aljának (bázisának) szintjétől két ásónyomnyi mélységben került elő egy igen rossz megtartású, csaknem szétporladt, északkelet-délnyugati tájolású, bal oldalán fektetett, zsugorított váz. Ez volt az alaptemetkezés, mely a 3. számú sír jelölést kapta. Az elhunytat kecskebőrbe csavarták, mellékletül csupán hat rizsszem nagyságú okker-rögöt helyeztek. A halom alatti centrális temetkezéshez tartozott a sírtól észak-nyugatra húzódó negyed körív alakú árok, amelynek a halom-építés kezdeti fázisában, talán a temetési szertartásnál lehetett szerepe. Belőle állatcsontok és okker-rögöcskék kerültek elő. A kurgánt is létrehozó ún. Jamnaja-kultúra népe Ukrajna és Moldva felől kis időeltolódással, de több hullámban érkezhetett a Tiszántúlra.
Az alaptemetkezésre rátemetett 1. számú sírgödröt feltehetően kirabolták és a megmaradt tetemet másodlagos helyzetbe juttatták. Az 1. számú sírban egy kb. 160 cm hosszú, hanyatt fekvő vázat találtak, melyet eredetileg felhúzott lábbal temettek el (ezt mutatja a váz békaterpesze). A testet gyékénnyel csavarták be, ennek maradványai medencecsonttól lefele lábszárcsontig fennmaradtak. A gyékény színe sárgás, fekete csíkozással volt díszítve.
A harmadik sírgödör (melyet 2. számmal jelöltek) egy faburkolásos sírkamra volt, sajnos már váz nélkül.

A sírok sírmellékletet nem tartalmaztak. A halomban feltárt járatok – bár első pillantásra nagyon rejtélyesnek és misztikusnak tűnhettek – nem egyidősek a halom alatt talált temetkezésekkel és nem a sírok elhelyezésére készítették! Ezeket a 18-19. századi betyárok és/vagy kincskeresők vájhatták a halomba, búvóhelyként.

A Kincses-domb ásatása (18) Dr. Dani János előadása

A Kincses-domb ásatása (18) Dr. Dani János előadása

A főjáratban egy hamus tűzhely-foltot, kagylótöredékeket, két égetetlen agyagtéglát, valamint egy neolitikus kőbaltát tártak fel, valamint állatcsontokat és kevés neolitikus kerámiatöredéket.
A főjáratban feltehetően 18. századi cserép- és bőrdarabokat is találtak, ami megerősítheti azt a népi hagyományban fennmaradt emléket, mely szerint a halomban kincskeresők jártak az elmúlt századokban, s innen is ered a Kincses-domb elnevezés. A néphagyomány betyárok búvóhelyeként is emlegeti a Nyakvágó(szék)-halmot.

**

*

Dr. Dani János előadását követte Hága Tamara és Szolnoki László régészek előadása „Püspökladány régészeti emlékei a népvándorlás korától az Árpád-korig” címmel.

Eperjesvölgy - Hága Tamara előadása (27)

Eperjesvölgy – Hága Tamara előadása (27)

Hága Tamara előadásában a szarmata-kori előzmények ismertetése után a Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatásokat mutatta be. Két különleges, 1908. évi korabeli felvétel segítségével még Nagy Sándor tanyájára is „bepillanthattunk”, ahol az ásatások folytak, s láthattuk a korabeli feltárás néhány pillanatát. Ezután a Püspökladány-Göreparton folytatott feltárás néhány fontos lelete került bemutatásra Tamara előadásában.

**

*

Szolnoki László régész előadása (32)

Szolnoki László régész előadása (32)

Szolnoki László először a Püspökladány Sárréti Csali-tanya lelőhely 2013. évi feltárásának részleteibe avatta be az érdeklődőket. A lelőhelyen 3 ponton találtak érdekes leleteket. Egy földbe mélyített nagyobb tároló gödröt, egy égető (füstölő) nyomait és egy kutat, benne épen maradt deszkabetét maradványaival. Szolnoki László beavatta a hallgatóságot a dendrokronológia alapvető ismereteibe is. A dendrokronológia az egyetlen olyan kormeghatározási módszer, amely hosszú távon képes abszolút dátumozást biztosítani. A dendrokronológia alkalmazási lehetősége azon a felismerésen alapszik, hogy a különböző famintákból vett évgyűrűsorok átfedésekbe hozhatóak, és ezzel egy folytonos, messzire mutató sorozatot lehet alkotni. Ha egy éghajlati régió vonatkozásában sok lelet (faanyag) áll rendelkezésre akkor ebből folyamatos sorozatokat tudnak alkotni, és évre pontosan is képesek meghatározni, mikor vágták ki a használat alapjául szolgáló fát.

Sárréti Csali-tanya lelőhely - kút - Szolnoki László előadása (36)

Sárréti Csali-tanya lelőhely – kút – Szolnoki László előadása (36)

Ez a módszer segített a Sárréti Csali-tanya lelőhelyen feltárt, a kútban jól konzerválódott fadeszkázat alaposabb elemzésében is. Ez alapján sikerült a következőket is megállapítaniuk a régészeknek:
A durva megmunkálású kocsányos tölgy pallók kivételesen magas vágáskort, azaz 160 évet éltek meg, mely ritka e fafaj feldolgozása során. A deszkák hasonló évgyűrűszerkezete alapján megállapítható, hogy egymáshoz közel álló fákból származnak a leletek, melyeket a vegetációs periódus végén, télen vágtak ki (minden évgyűrű teljesen kifejlődött). Mivel az egyik mintán az utolsó kéreg alatti évgyűrű is látszik, ez megadja a fa kivágásának időpontját. A minták másik kettő, közeli lelőhelyeken talált kút faanyagával is egyezést mutatnak, így annyi állapítható meg, hogy a püspökladányi kút a tiszagyendai szarmata kútnál 81 évvel, a pócspetri kútnál pedig 42 évvel idősebb.
A fák, valamint a kút és így a település korát egy radiocarbon (szénizotópos) kormeghatározással lehetne pontosan megadni.

**

*

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás - Szolnoki László előadása (48)

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás – Szolnoki László előadása (48)

.

A Püspökladány-Eperjesvölgy 10-11. századi temetőjéről Szolnoki Lászlótól az alábbi fontos ismeretek hangzottak el:

.

A temetőt M. Nepper Ibolya, a Déri Múzeum régésze tárta fel 1977-82 között. A feltárt terület Püspökladány Eperlapos határrészében a Futak/Hamvas-ér mellett, az Eperjes halomtól a település felé eső terület. A 10-11. századi köznépi temetőben 641 sírt találtak. 191 férfi, 163 nő, 256 esetben 22 év alatti fiatal és 31 meghatározhatatlan nemű csontvázat tártak fel. Uralkodó a NY-K irányú tájolás és koporsós temetkezések nyomát is feltártak.

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás - Szolnoki László előadása (53)

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás – Szolnoki László előadása (53)

A temetőben csupán 1 rendellenesen hason fekvő csontvázat, 2 esetben bolygatott csontvázat találtak, melyeknél a bal kéz, illetve alkar nem volt a helyén. A sírok nem metszik egymást, mely alapján megállapítható az is, hogy egy időszakban és tudatosan nem egymásra történtek a temetések. A temetőben nyugvók közel fele a 10. században lett eltemetve. A temető közepén nem történt temetkezés, itt egy bálványfa nyomát fedezték fel, körülötte sírcsoportok helyezkedtek el. A katonai vezetőket is a bálványfához közel temethették el. A középső részen és a temető északi szélén fegyveres férfiak sírjai kerültek elő. A csecsemőikkel együtt elhunyt nők sírjai a temető szélein találhatóak.
A 11. században északi és déli végein folytatódik a temető.

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás - Szolnoki László előadása (65)

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás – Szolnoki László előadása (65)

*

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás - Szolnoki László előadása (59)

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás – Szolnoki László előadása (59)

A fegyveres férfisírokból 2 szablya, 3 balta, 4 tegez, 71 nyílhegy, 1 csontos íj, 2 nyereg és 24 lószerszám került elő.
2 részleges lovastemetkezés és egy áldozati ló került napvilágra (ez utóbbi a temető széléről).
Teljes fegyveröv nem került elő, de övveretek igen és két sírban tarsolyvereteket találtak.

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás - Szolnoki László előadása (63)

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás – Szolnoki László előadása (63)

Női sírokban a viselet aranyozott bronz, aranyozott ezüst elemei ing-és kaftánveretek, hajfonatkorong-párok, gyűrűk, karperecek, nyakperecek, gyöngyök, pártaveretek, fülbevalók és hajkarikák voltak.

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás - Szolnoki László előadása (49)

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás – Szolnoki László előadása (49)

A lélekhitre utaló leletek, sírmellékletek: szemfedő lemezek, egész arcot borító bőr szemfedő, ongonok, pillangó és bagolyfej alakú veretek, amulettek, lunulák (hold alakú amulett), egy latin és egy görög bronz mellkereszt utal. A 107. sírban talált bronz kereszt maradt fenn épségben, a másik hiányos. A helyiek által „ladányi keresztnek” nevezett bronz keresztet a 107. sírban tárták fel, melyet egy fiatal leány viselt nyakában. A kereszt a kereszténység szimbóluma, de mellette egy lunula is helyet kapott viselője nyakában, mely inkább a pogány hitre volt jellemző.

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás - A "ladányi kereszt" - Szolnoki László előadása (45)

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás – A “ladányi kereszt” megtalálása – Szolnoki László előadása (45)

A feltárás során 50 érme látott napvilágot, 1 római bronz mellett 49 Árpád-kori ezüst I. Istvántól I. Lászlóig terjedő időszakból.
A korabeli ásatásról készült fényképfelvételeken Retteginé Annuska néni tanárnőt, múzeumunk alapítóját is felfedezhettük.
Az elhangzott előadást az Eperjesvölgyi gazdag lelet-együttes képanyaga színesítette, akárcsak a többi előadás esetében is.

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás - Szolnoki László előadása (67)

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás – Szolnoki László előadása (67)

*

A Déri Múzeum régészeinek előadása színvonalas, informatív, izgalmas és hihetetlenül érdekes volt, mely nem csak a helytörténet szerelmeseit ragadta magával.

Megyaszai Szilvia

*

Köszönöm az összeállítás elkészítéséhez nyújtott segítséget és az előadásokon – a bemutatott diasorokról, az előadókról – készült képek közzétételéhez való hozzájárulást Dr. Dani Jánosnak, a Déri Múzeum régészeti igazgatóhelyettesének!

***

TOVÁBBI KÉPEK:

(Rákattintással nagyíthatóak)

(Fotók: Megyaszai Szilvia)

.

.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Rekonstrukciós rajz a 107. gyermeksírban talált leletekről. A rajz különböző kutatásokra alapozva és források felhasználásával készült. (Készítette, beküldő: Katona Csilla)


 

A Ladányi kereszt másolata.
A püspökladányi keramikus, Bárczi Imre Zsolt alkotása (medál)
Fotó: www.facebook.com/barczikeramia

 A Püspökladánnyal kapcsolatos ábrázolások között egyre gyakrabban találkozhatunk egy kivételesen szép kereszttel, ami városunkról kapta nevét. Egy régészeti ásatásnak köszönhetően,  egy évezrednyi földben történő pihenés után látott újra napvilágot ez a különleges medál, és az eltelt évtizedek során lassan városunk jelképévé vált.

A Püspökladány északkeleti határrészében található Eperjesvölgyben a Déri Múzeum régészei, M. Nepper Ibolya vezetésével az egyik legnagyobb Árpád kori temetőt tárták fel az 1970-es évek végén. A 8925 m2 területű, csaknem érintetlen 10–11. századi temetőben mintegy 640 sírt fedeztek fel a kutatás résztvevői. Az eltemetett 190 férfi, 161 nő és 32  fiatalkorú csontváza mellett, 251 gyermek maradványai is előkerültek a föld alól. A sírok elrendezése, valamint háborítatlansága arról árulkodott, hogy a temetőben mindkét évszázadban ugyanaz a népesség temetkezett.

A feltárás 1982 közepéig folyt és ez idő alatt a sírokból számtalan leletanyag került elő, melynek jelentőségéről az is tanúskodott, hogy a területen katonai járművek is megjelentek. A temetőben szokatlanul nagy arányú volt a mellékletes temetkezés, a sírok közel 50 %-ában találtak különböző tárgyakat a régészek. A pogány vallás követői azért temették el halottaik mellé legfontosabb tárgyaikat, eszközeiket, mert úgy hitték, hogy a túlvilági „életükben” is hasznát veszik majd azoknak. A kereszténység térhódításával a sírmellékletek száma egyre csökkent és a használati tárgyak helyét lassan a kornak megfelelő divatékszerek váltották fel. Az eperjesvölgyi temetőben az elhunyt férfiakat a 10. században fegyverekkel és használati tárgyakkal, a 11. században ékszerekkel, ruházati kiegészítőkkel és különböző díszítőelemekkel engedték túlvilági útjukra, a női sírokban azonban mindkét században ez utóbbi kategória volt a jellemző. Az idősebbeket egyszerűbb öltözetben, kevésbé felékszerezve, ám koruk előrehaladtával egyre több használati tárggyal temették el. Minden korosztály sírjaiban találtak sima és S-végű hajkarikákat, gyűrűket. Ezek mellett karperecek, nyakláncok, gombok és gyöngyök, valamint Árpád-házi királyaink által vert pénzérmék is előkerültek a legtöbb korcsoport sírjából.

Az Árpád-kort tanulmányozó kutatók – az írásos és nyelvi emlékek tanulmányozása mellett – a feltárt tárgyakból és csontdarabokból tudják felvázolni a korszak népességének társadalmi viszonyait. Az eperjesvölgyi leletanyag tanulmányozása során többek között az is kiderült, hogy a korabeli településnek a 10. században 57-69 fő, a 11. században 95-115 fő lehetett a lélekszáma. A temetővizsgálati számítások azt mutatták, hogy a lakosság születéskor várható élettartama a 10. században 27 év, a 11. században pedig 28 év lehetett.

A 11. században a pogány halottkultusz mellékletei között már az erősödő keresztény vallás jelképei is megtalálhatóak voltak, két gyermeket ugyanis kereszttel a nyakukban helyeztek végső nyugalomra. A 95. és 107. sírokban talált öntött bronz medálok kiszélesedő szárú latin keresztet formálnak. A rajtuk lévő dombormű kissé leegyszerűsítve ábrázolja Krisztust, ám nem a szokásos megfeszített alakban, hanem imádkozó vagy áldást osztó kéztartással. A 95. sírban talált kisebb kereszt felső szára, és a Krisztus fej hiányzik, de a másik bronz medál teljes épségében maradt fenn. Az utóbbi 4,6 cm-es kereszt az ásatáson előkerült sírmellékletek legszebb példánya, a rajta található Krisztus ábrázolás és a díszítés módja pedig akár az ősi hitvilággal is kapcsolatba hozható.

A kereszt, mint szimbólum különböző változatban már a kereszténység előtti időkben is létezett, de igazi jelképpé 380 után vált. I. Theodosius római császár egy rendeletével államvallássá emelte a kereszténységet, ezt követően kezdték Krisztus kereszthalálát is ábrázolni. A feszületek eleinte ereklyetartókon és mellkereszteken jelentek meg, melyek nagy számban és sokféle formában készültek a díszestől az egészen egyszerűig.  A vallásos emberek a kereszt viselésének varázserőt tulajdonítottak. Úgy hitték, megvédi őket a démonoktól és a betegségektől, és a túlvilági üdvözülés reményében temették el halottaikkal együtt.

Az Eperjesvölgyi feltárással egy időszakban, a Sárrétudvarihoz tartozó Hízóföldön is gazdag leletanyag került elő. Az Árpád-kor középrétegéhez tartozó emberek temetkezési helyén rengeteg nemesfém leletanyagot tártak fel a régészek. Itt is találtak hasonló keresztet, díszes ereklyetartót, ám a ladányinak mégis nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az itt élők, hiszen az eperjesvölgyi lelet annyira az emberek szívéhez nőtt, hogy azóta is „ladányi keresztként” emlegetik.

A régészeti feltárásokat követően az eperjesvölgyi leletek nagy részét a Magyar Nemzeti Múzeumba vitték – többek között a Ladányi keresztet is – egy kisebb részét viszont a Déri Múzeumba szállították, ahol tovább vizsgálták azokat. Az ásatáson talált tárgyak 1996-ban egy kiállítás erejéig újra hazatértek, ahol megtekinthették a Ladányi keresztet is az érdeklődők. Napjainkban egyre nagyobb jelentőséggel bír e kis medál a püspökladányi lokálpatrióták körében és már dísztárgyakon, kiadványokon is felfedezhető városunk jelképei között. Vannak, akik egyfajta misztikus erőt tulajdonítanak neki, de talán a gyökereinkhez, szülőföldünkhöz való erős kötődés egyfajta megnyilvánulása, hogy egyre többen hordják a nyakukban a másolatát. Tehát a Ladányi kereszttel kapcsolatban még mindig számtalan kérdés vetődik fel, melynek egy részére talán a későbbiekben fény derül, de nagy része megválaszolatlan marad.

 2015. 05. 03.

Katona Csilla

***

*

További érdekesség:

Az M. Nepper Ibolya régész által feltárt és az EGYETLEN, ÉPEN MARADT “LADÁNYI KERESZTET” is tartalmazó – 4-5 éves gyermek nyughelyéül szolgáló – 107. sírból (637 sírt tártak fel összesen, gazdag leletanyaggal) az alábbi sírmellékletek kerültek elő:
1.) A koponyán körben öntött és lemezes, igen lekopott felületű bronzcsüngős ingnyakdísz-veretek 9 felső és 1 alsó tagja. A veretek letört függesztőfülei helyett fúrt lyuk szolgált a pártaszerű felerősítésre.
2.) A koponya alól és a bal halántéktájról 2 kerek átmetszetű bronzkarika, egymásra hajló végekkel.
3.) A jobb kulcscsont alatt egy öntött bronzlunula nagy, kerek függesztőfüllel, (mellyel egybefűzték a bronzkeresztet és óncsüngőt). (Lunula: hold alakú, holdacska)
4.) A lunula alatt egyoldalas öntött bronzkereszt széles, bordázott függesztőfüllel, h: 5,4, sz: 2,8 cm (EZ A “LADÁNYI KERESZT”!)
5.) A lunula függesztőfülénél egy, a közepén átfúrt, kerek óncsüngő, á: 2,4 cm
6.) A kulcscsont környékén egy tintakék alapon világoskék közepű, pávaszemes pasztagyöngy
7.) A jobb alkaron vastag, négyszög átmetszetű nehéz, tömör bronz huzalkarperec, egymásra hajló, kissé elhegyesedő végekkel, á: 7,0×6,6 cm
8.) A jobb kézen nyitott, deformált bronzgyűrű egymásra hajló, kissé ellaposodó végekkel, á: 1,5×1,2 cm
9.) A bal kézfej helyén I. Szent István körülnyírt denára.

***

KITEKINTŐ

A továbbélő évezredes hagyomány napjainkban

.

A püspökladányi keramikus, Bárczi Imre Zsolt alkotása (medálok)
Fotó: www.facebook.com/barczikeramia

 

A püspökladányi keramikus, Bárczi Imre Zsolt alkotása (kisplasztika).
Jézus karjain az eredetin is látható 9 rovátkával.
Fotó: www.facebook.com/barczikeramia

 

A Püspökladányban élő Győrfi Lajos szobrászművész alkotása a Szent István király emlékművön (Püspökladányban)
Fotó: Megyaszai Szilvia

 

A Ladányi kereszt a püspökladányi születésű G. Nagy Ilián költő és drámaíró által írt és rendezett Csaba királyfi rockopera díszleteként, 2014-ben Püspökladányban (alkotó: Győrfi Lajos)
Fotó: Hegyesi József

*

A fotókat válogatta: Megyaszai Szilvia. Köszönöm a fotókat azok készítőinek: Bárczi Imre Zsoltnak, Hegyesi Józsefnek és Katona Csillának, illetve a megosztáshoz való hozzájárulásukat!

***

Az EREDETI KERESZT felvételei: http://www.arpad.btk.mta.hu/lelohelyek/karpat-medence/172-puspokladany-eperjesvolgy.html

***

 

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz