Régészeti emlékeink

2016.03.09.

Püspökladány régészeti emlékei

Régészeti előadások Püspökladányban

.

2016. március 5-én családi napot rendeztek a Karacs Ferenc Múzeumban, melynek keretében a Déri Múzeum munkatársai régészeti előadásokat tartottak Püspökladány múltjáról.

Dr. Dani János, a Déri Múzeum régészeti igazgatóhelyettese előadása (1)

Dr. Dani János, a Déri Múzeum régészeti igazgatóhelyettese előadása (1)

.

A professzionális és helytörténeti szempontból is különösen érdekes, informatív előadások sorát Dr. Dani János, a Déri Múzeum régészeti igazgatóhelyettese nyitotta, „Kunhalmok” Püspökladány környékén címmel.

*

Dr. Dani János egy alapvető kérdés tisztázásával kezdte előadását, mely a halmok típusainak meghatározására irányult. Hangsúlyozta, hogy különbséget kell tennünk a települési és a temetkezési halmok között. Az előbbiek a tellek (lakódombok), melyek a több évszázadon keresztül egy helyben lakó közösségek épülettörmelékeinek rétegeiből folyamatosan emelkedő halmokat jelenti, míg a temetkezési halom (a kurgán) tényleges sírhalmot jelent, melyeket a népnyelv tévesen kunhalomnak nevezett el. Ezeknek ugyanis nincs köze a kunokhoz, hiszen használatuk, keletkezésük ideje jóval korábbi, mint a kunok betelepedése, bár Belső-ázsiai őshazájukban időnként ők maguk is alkalmazták e temetkezési formát. A tellek keletkezésének két fő időszaka a Kárpát-medencében, kizárólag az Alföldön: a késő neolitikum (kb. Kr. e. 5000-4500) és a középső bronzkor (kb. Kr. e. 2000-1450) volt.
A kurgánok (temetkezési halmok) Kr. e. 3500-2600 körül keletkeztek az Alföldön, főleg a Tiszántúlon. A kurgánok után „gödörsíros kurgánok népének”, K-Európában Jamnaja-kultúrának nevezik ezt a régészeti kultúrát. Az előadás során betekinthettünk a Mezőcsát-Hörcsögös, a Kunhegyes-Nagyállás-halom, a hortobágyi Ludas-halom, a hajdúszoboszlói Árkos-halom és a Sárrétudvari melletti Őrhalom régészeti kutatásaiba; ezeken a lelőhelyeken feltárt leletekről kaptunk ismertetőt. Megismerkedhettünk a Sárrétudvari mellett talált „Balázs vitéz” történetével – kiről végül megállapítást nyert, hogy egy fiatal nő maradványait rejtette a feltárt sír -, valamint a hajdúböszörményi bronzkincs történetével is. Ezek után részletes betekintést nyertünk a püspökladányi Nyakvágó-szék (halom), vagy a népnyelvben Kincses-dombnak nevezett halom ásatásának rejtelmeibe.

A Kincses-domb ásatása (16) Dr. Dani János előadása

A Kincses-domb ásatása (16) Dr. Dani János előadása

Dr. Dani János előadásából feltárult a hallgatóság előtt a Kincses-dombban egykor őrzött múlt rejtélye. 1969-ben a 4. számú műút építésekor a munkálatokhoz szükséges földet a Kincses-dombból igyekeztek kinyerni a kivitelezők. A földkitermelés, illetve a domb lehordása során egy mesterséges járatra bukkantak a földgépek, s ekkor értesítették a Déri Múzeumot. A Múzeum munkatársának, M. Nepper Ibolya régésznek az irányításával végezték el a feltáró munkálatokat, 1969-70. években.

Az ásatások során a Kincses-dombon három, azonos mélységben elhelyezkedő, de egymással össze nem függő járatrendszert tártak fel. Ezek mindegyike egy, vagy két jól járható főággal és néhány kisebb, több esetben vakjáratnak bizonyult oldaljárattal rendelkezett. A földalatti járatrendszer feltehetően három sírt foglalt magába, de ezek közül a harmadiknak a létezését csak következtetni lehetett. Az ásatás második szakaszában került tisztázásra, hogy volt a halom alatt egy centrális elhelyezkedésű sír, mely a halom alaptemetkezését jelentette. Időben legkésőbb ezt, a 3. számú sírt tárták fel 1970-ben. A halom aljának (bázisának) szintjétől két ásónyomnyi mélységben került elő egy igen rossz megtartású, csaknem szétporladt, északkelet-délnyugati tájolású, bal oldalán fektetett, zsugorított váz. Ez volt az alaptemetkezés, mely a 3. számú sír jelölést kapta. Az elhunytat kecskebőrbe csavarták, mellékletül csupán hat rizsszem nagyságú okker-rögöt helyeztek. A halom alatti centrális temetkezéshez tartozott a sírtól észak-nyugatra húzódó negyed körív alakú árok, amelynek a halom-építés kezdeti fázisában, talán a temetési szertartásnál lehetett szerepe. Belőle állatcsontok és okker-rögöcskék kerültek elő. A kurgánt is létrehozó ún. Jamnaja-kultúra népe Ukrajna és Moldva felől kis időeltolódással, de több hullámban érkezhetett a Tiszántúlra.
Az alaptemetkezésre rátemetett 1. számú sírgödröt feltehetően kirabolták és a megmaradt tetemet másodlagos helyzetbe juttatták. Az 1. számú sírban egy kb. 160 cm hosszú, hanyatt fekvő vázat találtak, melyet eredetileg felhúzott lábbal temettek el (ezt mutatja a váz békaterpesze). A testet gyékénnyel csavarták be, ennek maradványai medencecsonttól lefele lábszárcsontig fennmaradtak. A gyékény színe sárgás, fekete csíkozással volt díszítve.
A harmadik sírgödör (melyet 2. számmal jelöltek) egy faburkolásos sírkamra volt, sajnos már váz nélkül.

A sírok sírmellékletet nem tartalmaztak. A halomban feltárt járatok – bár első pillantásra nagyon rejtélyesnek és misztikusnak tűnhettek – nem egyidősek a halom alatt talált temetkezésekkel és nem a sírok elhelyezésére készítették! Ezeket a 18-19. századi betyárok és/vagy kincskeresők vájhatták a halomba, búvóhelyként.

A Kincses-domb ásatása (18) Dr. Dani János előadása

A Kincses-domb ásatása (18) Dr. Dani János előadása

A főjáratban egy hamus tűzhely-foltot, kagylótöredékeket, két égetetlen agyagtéglát, valamint egy neolitikus kőbaltát tártak fel, valamint állatcsontokat és kevés neolitikus kerámiatöredéket.
A főjáratban feltehetően 18. századi cserép- és bőrdarabokat is találtak, ami megerősítheti azt a népi hagyományban fennmaradt emléket, mely szerint a halomban kincskeresők jártak az elmúlt századokban, s innen is ered a Kincses-domb elnevezés. A néphagyomány betyárok búvóhelyeként is emlegeti a Nyakvágó(szék)-halmot.

**

*

Dr. Dani János előadását követte Hága Tamara és Szolnoki László régészek előadása „Püspökladány régészeti emlékei a népvándorlás korától az Árpád-korig” címmel.

Eperjesvölgy - Hága Tamara előadása (27)

Eperjesvölgy – Hága Tamara előadása (27)

Hága Tamara előadásában a szarmata-kori előzmények ismertetése után a Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatásokat mutatta be. Két különleges, 1908. évi korabeli felvétel segítségével még Nagy Sándor tanyájára is „bepillanthattunk”, ahol az ásatások folytak, s láthattuk a korabeli feltárás néhány pillanatát. Ezután a Püspökladány-Göreparton folytatott feltárás néhány fontos lelete került bemutatásra Tamara előadásában.

**

*

Szolnoki László régész előadása (32)

Szolnoki László régész előadása (32)

Szolnoki László először a Püspökladány Sárréti Csali-tanya lelőhely 2013. évi feltárásának részleteibe avatta be az érdeklődőket. A lelőhelyen 3 ponton találtak érdekes leleteket. Egy földbe mélyített nagyobb tároló gödröt, egy égető (füstölő) nyomait és egy kutat, benne épen maradt deszkabetét maradványaival. Szolnoki László beavatta a hallgatóságot a dendrokronológia alapvető ismereteibe is. A dendrokronológia az egyetlen olyan kormeghatározási módszer, amely hosszú távon képes abszolút dátumozást biztosítani. A dendrokronológia alkalmazási lehetősége azon a felismerésen alapszik, hogy a különböző famintákból vett évgyűrűsorok átfedésekbe hozhatóak, és ezzel egy folytonos, messzire mutató sorozatot lehet alkotni. Ha egy éghajlati régió vonatkozásában sok lelet (faanyag) áll rendelkezésre akkor ebből folyamatos sorozatokat tudnak alkotni, és évre pontosan is képesek meghatározni, mikor vágták ki a használat alapjául szolgáló fát.

Sárréti Csali-tanya lelőhely - kút - Szolnoki László előadása (36)

Sárréti Csali-tanya lelőhely – kút – Szolnoki László előadása (36)

Ez a módszer segített a Sárréti Csali-tanya lelőhelyen feltárt, a kútban jól konzerválódott fadeszkázat alaposabb elemzésében is. Ez alapján sikerült a következőket is megállapítaniuk a régészeknek:
A durva megmunkálású kocsányos tölgy pallók kivételesen magas vágáskort, azaz 160 évet éltek meg, mely ritka e fafaj feldolgozása során. A deszkák hasonló évgyűrűszerkezete alapján megállapítható, hogy egymáshoz közel álló fákból származnak a leletek, melyeket a vegetációs periódus végén, télen vágtak ki (minden évgyűrű teljesen kifejlődött). Mivel az egyik mintán az utolsó kéreg alatti évgyűrű is látszik, ez megadja a fa kivágásának időpontját. A minták másik kettő, közeli lelőhelyeken talált kút faanyagával is egyezést mutatnak, így annyi állapítható meg, hogy a püspökladányi kút a tiszagyendai szarmata kútnál 81 évvel, a pócspetri kútnál pedig 42 évvel idősebb.
A fák, valamint a kút és így a település korát egy radiocarbon (szénizotópos) kormeghatározással lehetne pontosan megadni.

**

*

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás - Szolnoki László előadása (48)

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás – Szolnoki László előadása (48)

.

A Püspökladány-Eperjesvölgy 10-11. századi temetőjéről Szolnoki Lászlótól az alábbi fontos ismeretek hangzottak el:

.

A temetőt M. Nepper Ibolya, a Déri Múzeum régésze tárta fel 1977-82 között. A feltárt terület Püspökladány Eperlapos határrészében a Futak/Hamvas-ér mellett, az Eperjes halomtól a település felé eső terület. A 10-11. századi köznépi temetőben 641 sírt találtak. 191 férfi, 163 nő, 256 esetben 22 év alatti fiatal és 31 meghatározhatatlan nemű csontvázat tártak fel. Uralkodó a NY-K irányú tájolás és koporsós temetkezések nyomát is feltártak.

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás - Szolnoki László előadása (53)

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás – Szolnoki László előadása (53)

A temetőben csupán 1 rendellenesen hason fekvő csontvázat, 2 esetben bolygatott csontvázat találtak, melyeknél a bal kéz, illetve alkar nem volt a helyén. A sírok nem metszik egymást, mely alapján megállapítható az is, hogy egy időszakban és tudatosan nem egymásra történtek a temetések. A temetőben nyugvók közel fele a 10. században lett eltemetve. A temető közepén nem történt temetkezés, itt egy bálványfa nyomát fedezték fel, körülötte sírcsoportok helyezkedtek el. A katonai vezetőket is a bálványfához közel temethették el. A középső részen és a temető északi szélén fegyveres férfiak sírjai kerültek elő. A csecsemőikkel együtt elhunyt nők sírjai a temető szélein találhatóak.
A 11. században északi és déli végein folytatódik a temető.

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás - Szolnoki László előadása (65)

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás – Szolnoki László előadása (65)

*

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás - Szolnoki László előadása (59)

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás – Szolnoki László előadása (59)

A fegyveres férfisírokból 2 szablya, 3 balta, 4 tegez, 71 nyílhegy, 1 csontos íj, 2 nyereg és 24 lószerszám került elő.
2 részleges lovastemetkezés és egy áldozati ló került napvilágra (ez utóbbi a temető széléről).
Teljes fegyveröv nem került elő, de övveretek igen és két sírban tarsolyvereteket találtak.

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás - Szolnoki László előadása (63)

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás – Szolnoki László előadása (63)

Női sírokban a viselet aranyozott bronz, aranyozott ezüst elemei ing-és kaftánveretek, hajfonatkorong-párok, gyűrűk, karperecek, nyakperecek, gyöngyök, pártaveretek, fülbevalók és hajkarikák voltak.

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás - Szolnoki László előadása (49)

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás – Szolnoki László előadása (49)

A lélekhitre utaló leletek, sírmellékletek: szemfedő lemezek, egész arcot borító bőr szemfedő, ongonok, pillangó és bagolyfej alakú veretek, amulettek, lunulák (hold alakú amulett), egy latin és egy görög bronz mellkereszt utal. A 107. sírban talált bronz kereszt maradt fenn épségben, a másik hiányos. A helyiek által „ladányi keresztnek” nevezett bronz keresztet a 107. sírban tárták fel, melyet egy fiatal leány viselt nyakában. A kereszt a kereszténység szimbóluma, de mellette egy lunula is helyet kapott viselője nyakában, mely inkább a pogány hitre volt jellemző.

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás - A "ladányi kereszt" - Szolnoki László előadása (45)

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás – A “ladányi kereszt” megtalálása – Szolnoki László előadása (45)

A feltárás során 50 érme látott napvilágot, 1 római bronz mellett 49 Árpád-kori ezüst I. Istvántól I. Lászlóig terjedő időszakból.
A korabeli ásatásról készült fényképfelvételeken Retteginé Annuska néni tanárnőt, múzeumunk alapítóját is felfedezhettük.
Az elhangzott előadást az Eperjesvölgyi gazdag lelet-együttes képanyaga színesítette, akárcsak a többi előadás esetében is.

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás - Szolnoki László előadása (67)

Püspökladány-Eperjesvölgyi ásatás – Szolnoki László előadása (67)

*

A Déri Múzeum régészeinek előadása színvonalas, informatív, izgalmas és hihetetlenül érdekes volt, mely nem csak a helytörténet szerelmeseit ragadta magával.

Megyaszai Szilvia

*

Köszönöm az összeállítás elkészítéséhez nyújtott segítséget és az előadásokon – a bemutatott diasorokról, az előadókról – készült képek közzétételéhez való hozzájárulást Dr. Dani Jánosnak, a Déri Múzeum régészeti igazgatóhelyettesének!

***

TOVÁBBI KÉPEK:

(Rákattintással nagyíthatóak)

(Fotók: Megyaszai Szilvia)

.

.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz