Szerzőink

2016. február 19.
A Ladány Televízió 2016. január 19-i adásának portréműsora:

*

„Volt egyszer egy kislány. Aki legbelül ma is ott él a szerkesztőben, az édesanyában és álmodik… A boldog gyermekkorról, az imádott Nagyapáról és az általa készített játékokról, a nagyszülők kicsi vályogházáról,  vagy az ásott kútból felhúzott víz hűvös ízéről…”

Bemutatkozik a Püspökladány Anno honlap szerkesztője. Mesél az emlékeiről, az érzéseiről, a  belső motivációiról, a családról, a honlap „életéről” és az elmúlt négy évről.  Kérem, fogadják szeretettel a Ladány Televízió 2016. január 19-i adásának portréműsorát!

Köszönet a Ladány Televíziónak a riport elkészítéséért, Gombos Tibornak a végtelen türelemért és az emlékezés könnyeiért, melyeket felszínre csalt a beszélgetés során.

(Sok név nem hangzik el a műsorban, akiknek pedig hálás vagyok, sok forrás, melyekből szívesen dolgozom. Kérem, bocsássák meg e hiányosságaimat, melyek a beszélgetés spontaneitásából adódnak.)

A felvétel a Ladány Televízió engedélyével került feltöltésre és közreadásra!

*

***///***

*

Korábbi összeállításunk:

2014. november 3.

Győri Andrea tollából…

 

„Vallom, hogy minden régi emléket szóra

lehet bírni, csak alázattal kell megszólítani.”

*

Beszélgetés Megyaszai Szilviával, a Püspökladány Anno helytörténeti honlap szerkesztőjével

 

 

Ismeretségünk régi keletű, ám csak a közelmúltban találkoztak útjaink Megyaszai Szilviával, a Püspökladány Anno honlap szerkesztőjével. Hamar felismertük, hogy több  közös jellemvonásunk van, például szenvedélyesen szeretjük a régi tárgyakat, ragaszkodunk a múló emlékekhez és fontosnak tartjuk azok átmentését a jelenbe. De míg jómagam ennél többet nem is tettem e nemes célért, Szilvia minden szabadidejét és energiáját arra áldozza, hogy a régmúlthoz kapcsolódó tudását gyarapítsa, kutasson, publikáljon. S teszi mindezt fizetség nélkül, meggyőződésből és „szerelemből”… Adódik a kérdés: Miért??? Megkértem, meséljen nekem a honlap történetéről, a hozzá kapcsolódó háttérmunkáról és egyéb jellegű elfoglaltságairól, hogy mindezt megoszthassam a honlap olvasóival is. Talán másokban is felmerülnek hasonló kérdések azzal kapcsolatban, hogyan és mitől működik a Püspökladány Anno honlap, ki hajtja annak “motorját”, s őt milyen erők motiválják munkájában?

Szilvia örömmel tett eleget a felkérésnek, s mesélt az elmúlt közel 3 év eseményeiről…

*

Sok emberrel beszélgetek, vagy váltok elektronikus levelet, s gyakran kerül szóba ilyenkor a Püspökladány Anno helytörténeti honlap is. Nagyon sokan tudják a településen (s ma már a városunkból elszármazott emberek körében is), hogy létezik egy ilyen weboldal és azt is, hogy tevékenyen részt veszek annak működtetésében. Ez a honlap az első, s máig egyetlen helytörténeti weboldala a Hajdú-Bihar megyei – közel 15.000 fő lakosú – mindig is kistérségi, illetve járási központ Püspökladánynak. A biztató, támogató és elismerő szavak mellett számtalan érdeklődő kérdést is fel szoktak tenni nemcsak a honlappal, de egyéb munkáimmal kapcsolatban is, melyekből az derül ki számomra, hogy a püspökladányi és az innen elszármazott emberek szeretik a Püspökladány Anno-t, érdeklődéssel és gyakran olvasgatják annak tartalmát, de érthető módon valójában nem sokat tudnak annak működéséről, s hátteréről.

Természetesen szívesen mesélek ezen elektronikus gyűjteményről, s az elmúlt közel három év munkájáról, hátha több olvasóban is felmerültek hasonló kérdések, s kíváncsiak a honlap életére a “másik oldalról” is, azaz a szerkesztő szemszögéből. Azt kérem viszont mindenkitől, nézzék el nekem elfogultságomat, mellyel a témát megközelítem, de talán egy anyának is megbocsátják, ha elfogultan beszél a gyermekeiről.

A weboldal születéséről már többször volt alkalmunk beszámolni (helyi televízióban, rádióban, kalendáriumban, Hajdú-Bihari Naplóban, lásd: Sajtóhírek rovat), s erről a honlapon is olvashatnak egy részletes leírást. Így ezt a részét nem is kívánom ismételni, igyekszem az azóta eltelt időszak eseményeit összefoglalni, s megválaszolni azt, hogy mi is az a Püspökladány Anno tulajdonképpen, s nekem – mint a honlap ma már egyetlen szerkesztőjének – mit is jelent valójában.

Hogyan, mikor  született meg a Püspökladány Anno honlap?

A honlap két és fél éve született meg, egy internetes csoport közös nosztalgiázása kapcsán, közel két hónap előkészület és megfeszített munka után. Napra pontosan 2012. június 1-én indult útjára ez a teljes egészében civil kezdeményezés.

Kik alapították a honlapot és mi változott azóta az üzemeltetésében, a szerkesztésben?

A honlapot hárman alapítottuk, s indítottuk 2012. júniusában, de még ugyanazon év szeptemberében egyedül maradtam. Azaz már több mint két éve annak, hogy a Püspökladány Anno honlap minden teendőjét, ügyes-bajos dolgát egyedül intézem, szerkesztem, üzemeltetem s mindezt helytörténeti kutatásaim mellett, azzal párhuzamosan. Hálás vagyok egykori alapítótársamnak, Burzukné Szilágyi Editnek, aki meghívott az induló csapatba, s akire a mai napig számíthatok, ha problémám adódna. A harmadik tag az induló csapatban Farkas Ildikó volt.

Milyen szervezeti keretek között, milyen formában működik a honlap?

A honlapot magánszemélyekként hoztuk létre és semmilyen hivatalos formába nem öntöttük az induláskor, ez így van a mai napig is. Azaz sem alapítvány, sem egyesület nem lett létrehozva a működtetésére és szervezetileg egyetlen intézményhez sem tartozik. Ez egy hobbi-oldal, csak a lokálpatrióta lelkesedés és az elhivatottság az, mely hajtja a „motorját”.

Milyen munkával jár a honlap szerkesztése? Hogyan kapcsolódik ez a másik hobbidhoz, a  helytörténeti kutatásokhoz?

Mivel nemcsak szerkesztem, de írom is a tartalmát, így szerzőként is helyt kell állnom. Helytörténet-kutatóként a téma kiválasztását követően a források gyűjtésével, a könyvek, kiadványok, fotók, dokumentumok beszerzésével, majd tanulmányozásával, illetve korabeli „szemtanúk” (általam nem szeretett szóval: adatközlők) felkutatásával folytatódik a munkám. Ezt követi egy-egy kutatási anyag összeállítása, mely elég időigényes feladat, attól függően, mekkora témát ölel fel, s mindezek technikai kivitelezését is magam végzem (szövegszerkesztés, fotók szkennelése, szerkesztése). A legtöbb esetben a fotózást is én látom el, mint például legutóbb a régi püspökladányi kutakról készült anyag összeállításánál (mely megtalálható az Eltűnő értékeink című rovatban), amihez magam jártam körbe Püspökladányt, felkutatva, s lefotózva annak fennmaradt kútjait. Szeretem ezt a „terepmunkát”, hisz az ember az íróasztala mögül nem ismerheti meg szülővárosát. Körbe kell azt olykor járnia, ismernie kell annak utcáit, épületeit, – s természetesen lakóit is – s soha nem szabad szégyellnie a sarat, mely útközben a cipőjére ragad. A példaképemnek tekintett Kecskés Gyula néptanító, helytörténész annak idején nemcsak Ladányt, de annak hatalmas határát is körbegyalogolta néhányszor, míg a bel- és külterületi helyneveket összegyűjtötte könyvéhez. Azt gondolom, az tud hitelesen képviselni valamit, aki együtt tud lélegezni „szenvedélye tárgyával”.  A református templommal, s annak környezetével egyszerűen nem tudok betelni, nagyon sokszor sétálunk el a gyerekeimmel, s általában visszük magunkkal a fényképezőgépet is. Ilyenkor mindig felfedezem magamnak a templom egy-egy, számomra addig teljesen új arcát, elvarázsolnak a részletek. Szerencsésnek érzem magam, mert általában nem én keresem a feldolgozandó témát, hanem rendszerint a téma talál rám. Mikor egy-egy könyv, fotó, régi irat, vagy történet kerül a kezembe, máris látom, mit szeretnék, mit lehetne kihozni belőle. Vallom, hogy minden régi emléket „szóra lehet bírni”, csak alázattal kell „megszólítani”.

Aktív helytörténeti gyűjtő- és feldolgozómunkát végzek, egyik kiemelt témaköröm Püspökladány I. világháborús időszakának kutatása, ismereteinek, emlékeinek összegyűjtése, a háborúban harcoló püspökladányiak sorsának megismerése. Erre az útra egyébként a Nagy Háborúban harcoló Dédapám élettörténetének kutatása, a tragikus sorsú őseink élete megismerésének vágya sodort. Különösen szeretem emellett a helytörténeti kiadványok bemutatását, ajánlók készítését is, bár a könyvek beszerzése sokszor problémát okoz. Éppen ezért minden egyes ritka kiadványnak nagyon örülök, amit ismerősök és ismeretlenek ajánlanak fel feldolgozásra.

A honlap-szerkesztésre visszatérve, a saját kutatási anyagaim elkészítése és feltöltése mellett én végzem az alkalmi, vagy állandó szerzők által megküldött összeállítások lektorálását, a képek és a szöveg szerkesztését (ha szükséges előtte a papíralapú képek szkennelését, a szöveg tördelését) és honlapra töltését is.

Ellátom a honlap napi operatív teendőit is, mint a levelezések bonyolítása, kapcsolattartás az olvasókkal, szerzőkkel, különböző honlaphoz kötődő megkeresések teljesítése, és sok esetben újabb szerzők, szakértők felkutatását is végzem.

Ezenkívül különböző helytörténeti jellegű rendezvényekre is ellátogatok, s tudósítok ezekről a honlap számára. Számomra érdekes személyeket (pl. egy II. világháború alatt szolgáló katonazenészt, kinek története újra megtalálható a honlapon, az Élettörténetek rovatban), vagy helyeket (pl. 100 éves püspökladányi házat, amelyről szóló cikk szintén megtalálható a honlapon, az Eltűnő értékeink rovatban) keresek fel, s igyekszem ezekről a látogatásokról is beszámolni. Legnagyobb szívfájdalmam, hogy minderre alig marad időm egyéb feladataim mellett, pedig szívesen beszélgetek a múltról, s ismerek meg egy-egy történetet magától a mesélőtől. De be kell látni, hogy ez a tevékenység már valóban egész embert kíván.

Elmondható, hogy egy személyben vagyok a honlap adminisztrátora, fotósa, szerzője, lektora, szerkesztője és főszerkesztője is. Mindez elég sok elfoglaltságot jelent, ha az ember jót s jól akar adni.

Kik segítik a honlapon folyó munkádat?

A honlap gyűjteményéhez nagyon sok magánember nyújtott, nyújt önzetlen segítséget, egy-egy összeállítás elkészítésével, vagy saját fotó, videó rendelkezésre bocsátásával.

Többen vannak, akik rendszeresen küldtek, küldenek anyagokat a honlapra – s mely anyagok egy része még ezután kerül szerkesztésre, közzétételre – az alábbi témakörökben: különböző összeállításokhoz készített fotósorozatok (Bere Tamás), fotóalbumok rendelkezésre bocsátása (Csontos Gabriella, Juhász Krisztina, Kárai Lajos, Némedy József), helytörténeti összeállítások (Katona Csilla), fatelítős anyagok (Keserű Imre), személyes visszaemlékezések (Zagyva Ágnes), novellák (Cseh József), legtöbb videó (Gombos Imre, Köbli János), legtöbb vers (Dr. Vántsa Zoltán, G. Nagy Ilián, Rácz Endre). Bíró Ferenctől különösen sok helyi vasúttörténeti anyagot kaptam a honlapra, ő e terület szintén önkéntes gyűjtője Püspökladányban. A legtöbb írást pedig leglelkesebb állandó szerzőnk, Dr. Pánti Irén – Budapesten élő, de püspökladányi születésű – olvasónk küldi be.

Mindenféleképpen ki szeretném emelni Kasza András nevét is, akitől nagyon sok fotót kaptam egy általa szívügyének tartott témában, melyet hatalmas lelkesedéssel képviselt, de aki sajnos már nem élhette meg a fotói honlapra kerülését (neki állítottunk emléket a Központi Ifjúsági Klubról szóló összeállítással).

Nagy örömömre sok magánszemély járul hozzá rendszeresen a honlap tartalmának gazdagításához, igyekeztem most a legtöbb, vagy legtöbbször anyagot beküldőket kiemelni.

Legtávolabb (Budapesten) élő állandó szerzőnkkel, Dr. Pánti Irénnel. A fotó Püspökladányban készült, Karacs Ferenc szobrának leleplezésekor.

Alkalmi szerző, azaz olyan, aki egy-egy összeállítást ír(t), vagy néhány fotót küld(ött) a honlapra szerencsére szintén rengeteg van. Nehéz neveket kiragadni, nem is szívesen teszem, mert mindenkinek ugyanolyan hálás vagyok és mindenkinek örömmel tettem közé anyagait a honlapon, neveik a honlap Kezdőoldalán olvashatóak. Esetleg megemlíthetem – mint a legterjedelmesebb összeállítások készítőit – Lupsa Tamás plébános urat, aki a püspökladányi katolikus egyház történetét, vagy Fazekas Sándor mérnök-tanár urat, aki a református templom történetét írta meg.  Ezenkívül rengeteg értékes családtörténeti összeállítást és pedagógus életrajzot írtak és küldtek be rokonok, ismerősök, érdeklődők, egykori pedagógus kollégák, s nemcsak Püspökladányból, hanem az ország különböző településeiről is. Különleges fotók érkeztek régi épületeinkről, rendezvényekről, egykori közösségekről, és számtalan családi fotó, magángyűjtemény is gyarapította a honlap virtuális adattárát az elmúlt két évben. Érkezett már a honlapra sporttörténeti írás és számtalan saját költemény is – kortárs íróink tollából – melyek Püspökladányhoz, vagy a régi Sárrét világához kötődnek. A versekhez hasonlóan tervben van püspökladányi témájú helyi képzőművészeti alkotások bemutatása is, ezekhez nagyon sok alkotó megküldte már anyagait a honlapra, s ezúton is köszönöm végtelen türelmüket!

Különböző szervezetek is hozzájárultak a honlap tartalmának gazdagításához, fotók, cikkek, filmek közzétételének engedélyezésével, úgy mint pl. a Hajdú Online, HK Hermanos Kiadó, Karacs Ferenc Múzeum, Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület, Monarchia Bélyeges Téglagyűjtők Egyesülete,  MTVA, Néprajzi Múzeum, Politikatörténeti Intézet, Püspökladányi Hírek és a Püspökladányi Tájékoztató Központ.

Az elsősorban a saját kutatási anyagaimra épülő I. és II. világháborús rovatok posztjait rendszeresen figyelemmel kísérik és megosztják szakmai oldalak (pl. a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának közösségi oldala, a Nagy Háború Blog közösségi oldala, vagy a Magyar háborús hősi emlékművek adatbázisának közösségi oldala). Ezek a publikációk, és a helyi közösségi vagy személyes sorsokra épülő megemlékezések nagyon népszerűek a Püspökladányhoz semmilyen szálon nem kötődő, de a hősök tiszteletét nagyra tartó olvasók körében is (egy ízelítő található e megosztásokról a Sajtóhírek rovatban). A honlap így nemcsak a Püspökladányhoz kötődő emberek, de a világháborús téma iránt érdeklődő olvasók körében is népszerűsíti városunkat.

Közel 80 püspökladányi, vagy Püspökladányból elszármazott személy, illetve szervezet, egyesület fotója, írása vagy videója található meg a honlapon, mely azt gondolom, bizonyítja a közös gondolkozást, a közös vágyat az értékek megőrzésére, a múltidézésre, az összefogásra. Ki magától, ki megkeresésre, de mindenki önszántából és örömmel osztotta meg „kincseit” a weboldalon. Nevük – melyeket terjedelmi okok miatt nem tudok kiemelni – a honlap kezdőoldalán olvashatóak és ezúton is köszönöm nekik a felajánlott fotókat, összeállításokat, filmeket. Mindenki egy-egy értékes mozaikkal járult hozzá közös múltunk felelevenítéséhez és megismeréséhez, s ezt nem győzöm megköszönni mindenkinek. Az „adatközlők”, a fotók és összeállítások felajánlóinak száma folyamatosan növekszik, s azt gondolom, ez is jelzi a honlap által ellátott közösségi feladat fontosságát, támogatottságát. Sok ember érzi fontosnak a közös gyűjtemény gyarapítását, látogatóinak száma ma már több ezerre tehető.

Milyenek a visszajelzések a honlap működésével kapcsolatban?

A honlap működésével kapcsolatosan csak pozitív visszajelzés érkezett, nemcsak a weblapon keresztül, hanem személyesen és levél formájában is. Sokak véleménye, hogy a szakmai szervezetek, illetve a lelkes magánszemélyek elismerése,  erkölcsi támogatása és bizalma, a több ezres számú olvasóközönség, illetve a két és fél éves múlt azt bizonyítja, hogy a Püspökladány Anno honlapnak létjogosultsága van Püspökladány város életében, s ma már megkerülhetetlen tényező a helytörténeti ismeretek gyűjtésében, a helyi értékmentésben és a közösségi összefogásban.

Mint említettem, a beérkező anyagok is folyamatosak, mely ugyancsak a támogatást igazolja. Sok az elismerő visszajelzés a honlap változatos és sokrétű tartalmát illetően is. Időnként új rovattal, témákkal is jelentkezem, mert mindig van egy-egy újabb ötlet a tarsolyomban. Az értékek, a minőség állandósága mellett a tartalom változatosságára, a megújulásra is törekszem. Ezt csak teljes szívvel, odaadással és lelkesedéssel lehet csinálni, hisz csak így képes a honlap a folyamatos működésre, a figyelem fenntartására és fokozására. Őszintén mondhatom, hogy az olvasók kedvelik az összeállításainkat, ezt a ma már oly divatos “Facebook-lájkok”, azaz a támogató és pozitív visszajelzések száma is bizonyítja, hiszen ezek – főleg az utóbbi 2 évben születettek – nem ritkán több százas nagyságrendűek egy-egy poszthoz kapcsolódóan (pl. a „Szülőföldem, Püspökladánycímű filmről készült összeállítás a Videók rovatban több, mint 400 Facebook-„kedvelést” kapott). Hozzászólások is szoktak érkezni a honlap posztjaihoz, s ezek is mind elismerőek és biztatóak, melyek a szerzőket és engem is inspirálnak, motiválnak a munka folytatására. Mivel azonban nem minden olvasónk rendelkezik Facebook-profillal, így ez még csak nem is a teljes köre azoknak, akiknek tetszenek az összeállítások.

A nosztalgiázáson kívül milyen lehetőségeket biztosít a honlap az olvasóknak?

A Püspökladány Anno honlap a jövőben is nyitott, bárkinek lehetőséget biztosít a publikálásra, ehhez csak a türelmet kérem mindenkitől.  Sajnos egyedüli szerkesztőként és nem főállásban – pusztán kevés szabadidőmben – nem olyan tempóban haladok az anyagok feldolgozásával és közzétételével, ahogy szeretném, de ez ilyen feltételek mellett talán érthető is.

Viszont a honlapon folyó publikálásra, régi családi „kincsek” (fotók, dokumentumok, történetek) megosztására másokat is biztatok, hiszen rengeteg még a feltárandó érték, a megmentésre szoruló emlék, ismeret, és ez egy olyan fórum, melyen keresztül nemcsak Püspökladányba, de az ország határain túlra is eljutnak az összegyűjtött információk. A helytörténeti publikációk megjelentetésének lehetősége intézményeink számára is rendelkezésre álló lehetőség, és bár eddig nem éltek vele, várom a jövőben a honlapra készített összeállításaikat. Az értékmentésben, a hagyományápolásban pedig minden dolgos kézre, teremtő gondolatra és jó szándékú segítőre szükség van.

A honlap szerkesztése és a helytörténet-kutatás mellett mivel foglalkozol még, s azok mennyiben kapcsolódnak e munkáidhoz?

A honlap szerkesztése és helytörténeti anyagok kutatása mellett örömmel teljesítek különböző megkereséseket is. Ez év nyarán a Karacs Ferenc Múzeum Nagy Háborús időszaki kiállításának megrendezéséhez járultam hozzá – többekkel együtt – I. világháborús magángyűjteményem felajánlásával.

Emléklap a “Nagy Háború a Sárréten” című kiállítás létrehozásában nyújtott segítségért

2014. októberében egy megtisztelő felkérésnek tettem eleget, ugyanis előadást tarthattam Budapesten, a Politikatörténeti Intézetben. Ez alkalomból egyetlen helytörténet-kutatóként kaptam arra lehetőséget, hogy bemutathassam egy helyi gyűjtőmunka, azaz a Püspökladány Anno honlapon folyó I. világháborús kutatás tapasztalatait. Nagy megtiszteltetés volt ez számomra, hiszen országosan ismert és elismert történészekkel, kutatókkal, egyetemi tanárokkal adhattam elő a konferencián (az erről szóló beszámoló is megtalálható a honlap I. világháborús rovatában). A visszajelzések szerint sikerült helyt állnom és teljesíteni az elvárásokat. Ugyanakkor én is visszaigazolást kaptam arról, hogy hiteles és elfogadható az, amivel itt Püspökladányban foglalkozom és a kitartó munka eredményeként egy helyi civil kezdeményezés érdemes lehet akár országos szintű szakmai figyelemre is.

A Politikatörténeti Intézet konferenciáján, Budapesten.

Első komolyabb – szaklapban megjelenő – publikációm egy országos hadtörténelmi folyóirat, a Katonaújság által 2013-ban kiírt „Őseink emlékezete” című pályázathoz kapcsolódik, melyen a nyertes díjazottak közé kerültem, s ez az írásom a folyóiratban is megjelenhetett. A díjátadóra Budapesten, a Stefánia Palotában került sor, melyet egy különleges kiállítás megnyitója követett. Ezután további publikációim is megjelentek a Katonaújság következő, 2014. évi számaiban, szintén püspökladányi vagy világháborús témában (megtalálhatóak a honlap Sajtóhírek című rovatában). De írtam már cikkeket az első világháborús témában népszerű Nagy Háború Blogra, illetve jelentek meg helytörténeti jellegű írásaim a Püspökladányi Hírekben is.

Lehetőségeim szerint szívesen segítek más kutatóknak is az anyaggyűjtésben, legutóbb Lázár Tibor Zoltán: Az I. világháború hajdúdorogi hősei és áldozatai című könyvben jelentek meg írások a Püspökladány Anno honlapról. A megkeresések az ország különböző pontjairól érkeznek és változatosak, püspökladányi anyagokkal, információkkal segítettem már például egy sátoraljaújhelyi jogtörténész és egy hajdúszoboszlói téglagyűjtő kutatásait is. Mindezek mellett több közösségi oldalt is szerkesztek (például az „Első Világháborús Albumok”, vagy a „Cs. és kir. debreceni 39. gyalogezred emlékezetenevű FB-oldalakat is), melyek jó szolgálatot nyújtanak további gyűjtőmunkáimhoz, illetve az összegyűlt anyagok megosztására is alkalmasak a téma iránt érdeklődök körében. Ugyanis az I. világháborús helyi kutatás mellett érdeklődöm az országosan megjelent korabeli Nagy Háborús kiadványok, illetve a debreceni 39. gyalogezred története iránt is. Lehetőségeim szerint püspökladányi, valamint I. világháborús könyveket, kiadványokat és képeslapokat gyűjtök.

A Katonaújság 2014. áprilisi számában megjelent egyik püspökladányi témájú publikáció

És hogy teljesen más jellegű elfoglaltságaimról is beszámoljak, két évben is részt vettem önkéntesként egy civil kezdeményezésű interaktív gyermekprogram, a Burzukné Szilágyi Edit által megálmodott és kivitelezett püspökladányi mesenap megvalósításában. Hetekig folytak a próbák, készültek a díszletek, melynek végén a több száz püspökladányi és az ide látogató gyerekek egy-egy varázslatos „élő” mese résztvevőivé válhattak a város parkjában. A két produkció közel 60 fős stábja önkéntesként vett részt a különleges kezdeményezésben, s mindannyiunk egyetlen és legszebb, legmeghatóbb „fizetsége” a boldogságtól sugárzó gyermekarcok voltak.

A gyermekekért mindig örömmel és magától értetődő módon veszek részt bármiben. Legutóbb például a városunkban rendezett országos művészeti óvodapedagógiai konferencián képviseltem óvodánk szülői munkaközösségét a megjelent pedagógusok előtt.

Minden önként vállalt tevékenységemmel, munkáimmal szülővárosom, Püspökladány város hírnevét igyekszek öregbíteni a “nagyvilágban”, s lokálpatriótaként mindenhol a püspökladányi értékeket próbálom képviselni és népszerűsíteni.

Mi motivál, mit kapsz a munkádért?

Mint említettem, a Püspökladány Anno honlapot magánszemélyként üzemeltetem és szerkesztem két és fél éve, ezért jövedelmet nem kapok semmilyen formában. Mivel sem alapítvány, sem egyesület  nem áll mögötte, így pályázni sincs mód, bár őszintén szólva, ennyi feladat mellett már időm sem lenne a pályázatfigyelésre, a pályázatok elkészítésére. A honlapnak sem anyagi támogatói, sem bevételi forrásai nincsenek, így elmondhatom, hogy két és fél éve teljesen ingyen, sőt saját költségemen és saját szabadidőmben üzemeltetem a honlapot. Az informatikai hátteret az Alföldnet Bt. biztosítja, a weblap regisztrációs díját Burzukné Szilágyi Edit egykori alapítótársamnak köszönhetjük, minden egyéb járulékos költséget (források beszerzése; kutatási költségek; adminisztrációs és ügyviteli költségek stb.) én állok. Saját eszközeimet használom a működtetéshez, ezek javítása, cseréje, pótlása is rám hárul. Sajnos anyagi forrás és támogatás híján a Püspökladány Anno honlap technikai és személyi lehetőségei korlátozottak, emiatt a megkereséseknek sem tudok minden esetben eleget tenni (rendezvényeken való részvétel, terjedelmesebb helytörténeti anyagok gépelése, fotógyűjtemények szkennelése stb).

Természetesen mind az alkalmi, mind az állandó szerzőink is önkéntesen végzik feladatukat, hisz bevétel nélkül fizetni sem tudok munkájukért.

Egyébként nemcsak a honlap-szerkesztést és a helytörténet-kutatást végzem önkéntesként, de az itt felsorolt többi tevékenységért sem szoktam pénzt kérni, hisz tudom, hogy ez a „szakma” mindig a legmostohább gyermekek egyike. A honlap szerkesztésére, a háttérmunkára és a kutatásra fordított munkaórák számát pedig – a közel 3 év alatt – több százas nagyságrendben lehet mérni.

Ilyenkor szokták megkérdezni a legtöbben, hogy akkor miért csinálom?

Vallom, – ezt máshogy nem – csak erős lokálpatrióta érzülettel, elhivatottsággal, őszinte lelkesedéssel, a múlt értékeinek megmentése iránti elkötelezettséggel, őseink iránti tisztelettel és önzetlenséggel lehet és szabad folytatni. Egyedüli „fizetségünk” a jó szó, bár a mai világban ezt talán érthető módon kevesen tartják elfogadható magyarázatnak. Az adni akarás, a múlt tisztelete és az értékmentés vágya az, ami napról napra hajt előre. Nem tudom, meddig bírom energiával, hisz emellett családom és két pici gyermekem van, s hamarosan vissza kell térnem a munka „valódi” világába, hiszen e helytörténeti tevékenység és a honlap szerkesztése jelen formában és feltételek mellett csak hobbiként funkcionál. Csinálom, amíg futja a szabadidőmből, illetve ameddig össze tudom egyeztetni a családi életemmel és a munkámmal…

A belső motiváció hajt előre, s nem a siker érdekében rovom a magam választotta utat. Viszont a szívből jövő, őszinte elismerés mindenképp erősíti az embert, energiát és hitet ad a folytatáshoz, s visszaigazolást ad az út helyességéről. A közelmúltban a nemzetközileg bejegyzett magyarországi Vitézi Rend elismerő oklevelét vehettem át a honlap alapító-főszerkesztőjeként, szövege szerint „a történeti értékek feltárása és rögzítése érdekében végzett különlegesen értékes és kiváló munka elismeréséül”. Az okirat mellett lehetőséget kaptam a Vitézi Rend hivatalos lapjában való publikálásra is. (Megjelenik a Vitézek Hírmondója XI. évfolyam 2014/4. számában). Bár meglepett a Vitézi Rend megkeresése, hiszen nem vagyok tagja a szervezetnek, s kapcsolatot sem ápoltam velük korábban, pontosan ezért megtiszteltetésnek tartom a téma iránti kiemelt figyelmüket és elismerésüket.

.

Mi a legfontosabb dolog az életedben?

Ezen önként vállalt elfoglaltságok, feladatok mellett természetesen „rendes” polgári foglalkozásom is van, de mindezek előtt és elsősorban édesanya vagyok, s jelenleg kisebbik gyermekem nevelése miatt vagyok itthon. Legfontosabb a családom, legnagyobb büszkeségeim a gyermekeim, s a Párom, akinek hálás vagyok a támogatásáért. A család megértése, türelme és támogatása nélkül nem is lehetne ezt a fajta közösségi tevékenységet folytatni. Azt szeretném, ha egyszer a gyermekeimnek is fontos lenne a múlt értékeinek tisztelete, megőrzése, és ugyanolyan lelkesen folytatnák egyszer ezt a tevékenységet, ahogyan én. Igyekszem nekik is átadni ezt a fajta elhivatottságot, s felkínálni nekik a megismerés különböző lehetőségeit. Érdeklődnek a különböző hagyományőrző tevékenységek iránt, szeretik a könyveket és mindig örömmel újságolják, ha az utcán járva egy-egy középületet, vagy köztéri szobrot felismernek. Nagyon fogékonyak, minden érdekli őket, így csak a mintát kell mutatni számukra. Ezzel próbálkozom, erre törekszem…

Gyermekeimmel

***

Püspökladány, 2014. november 3.

Összeállította: Győri Andrea

*

***///***

*

EPILÓGUS

E riport elkészülte után is tovább zajlott az élet a Püspökladány Anno helytörténeti honlap és szerkesztője “háza táján”. Publikációk, beszámolók, konferenciák, rendezvény-meghívások sora, s elismerések adományozása tarkította a munkával teli hétköznapokat. Néhány esemény a teljesség igénye nélkül:

2014. decemberében jótékonysági árverést szervezett a honlap szerkesztője, melynek bevételét a helyi idősotthon részére ajánlotta fel. A Püspökladány Anno honlap alapító-szerkesztője egy megtisztelő meghívás alapján résztvett a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály által 2015. március 4-én megrendezett Civil kapcsolatok a hadisírgondozásban elnevezésű munkaértekezleten. A  Múltunk történeti szakfolyóirat 2015/1. számában tanulmány jelent meg Megyaszai Szilvia tollából a „Világháború, társadalom, emlékezet: Az emlékezet helyi működéséről, a helyi közösség bevonásának lehetőségeiről, a püspökladányi helytörténeti honlap példáján keresztül” címmel, mely a Politikatörténeti Intézetben 2014. októberében elhangzott előadása alapján készült. A riport óta több cikk jelent meg a honlap működéséről, a szerkesztő gyűjtőmunkájával kapcsolatban többek között a Hajdú-Bihari Napló megyei napilap és a Püspökladányi Hírek újság oldalain, valamint a Nagy Háború blog tematikus hadtörténelmi weblapon is jelentek meg összeállítások a Püspökladány Anno honlap gyűjteményéből.

A Püspökladány Anno helytörténeti honlap szerkesztője

Püspökladányban 2015. októberében mutatta be a szerkesztő a honlapot, a “Püspökladányi Települési Értéktár Bizottság munkáját bemutató” rendezvényen, novemberben már a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán rendezett “A Nagy Háború hatása a mindennapok kultúrájának változására” című szakmai konferencián került ismertetésre a helytörténeti honlap I. világháborús gyűjtőmunkája.

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tartott szakmai konferencián

2015. májusában Püspökladány város Helyi Értéktár Bizottsága települési értékei sorába emelte a helytörténeti honlapot és annak digitális gyűjteményét, Megyaszai Szilvia szerkesztő és kutató önkéntes munkáját pedig Hajdú-Bihar Megye Önkormányzatának Közgyűlése 2015. novemberében az általa alapított Önzetlenség-díjjal jutalmazta.  2016. januárjában Püspökladány várossá avatásának 30. évfordulója alkalmából rendezett városi emlékünnepségen hangzott el előadás a honlap szerkesztőjétől, “Város születik” címmel. Mindezekről és a további tevékenységekről beszámolók olvashatóak a honlap különböző rovataiban.

Hajdú-Bihar Megye Önkormányzatának Önzetlenség-díja


*

A honlappal kapcsolatos, illetve a szerkesztő egyéb helyen megjelent írásai, publikációi itt olvashatóak: SAJTÓHÍREK

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Önkéntes magánszemélyek, kiknek több saját írása, összeállítása található a honlapon; illetve kiknek önzetlen munkája, rendelkezésre állása hozzájárul a Püspökladány Anno honlap működéséhez

Segítőink, elvi támogatóink köre természetesen terjedelmesebb. Rengeteg önzetlen ember küldte be fotóit, dokumentumai, filmjeit, egy-egy alkalmi összeállítását a honlap gyűjteménye számára, illetve adott engedélyt ezek közzétételére. Sokan segítik szakmai tudásukkal is a honlap működését, több partneroldalra is számíthatunk. Nevüket a honlap Kezdőoldalán (az oldalt legörgetve) olvashatják.
Itt azok bemutatkozásai, fotói találhatóak – folyamatos feltöltéssel – kik rendszeresebb jelleggel és akár napi rendelkezésre állással segítik a Püspökladány Anno honlap működését, tényleges, önkéntes munkavégzéssel (pl. összeállítások készítésével, fotózással, technikai háttérmunkával).

*

A BEMUTATKOZÁSOK FELTÖLTÉSE FOLYAMATOS!

*

AlföldNet Bt. (informatikai háttér biztosítása)

***

Bárczi Imre Zsolt (kerámiák készítése a honlap gyűjteménye számára, pl. emlékplakett, Ladányi-kereszt, városcímer)

***

Bere Tamás (helytörténeti összeállítások készítése, fotózás)

***

Bíró Ferenc (vasúttörténeti összeállítások, életrajzok készítése, emléktárgyak felajánlása)

Bíró Ferenc

Püspökladányban születtem a nagy múltú – Dr. Palkonyai vezette – Szülőotthonban 1960-ban. A Petőfi Sándor Általános Iskolába jártam, olyan kiváló pedagógusokhoz, mint az első-másodikos jóságos Holczinger Erzsébet tanítónénihez, majd a harmadik-negyedikes alapos és határozott Kovács Ferencné tanítónénihez és felső tagozatot szeretett D. Szabó Lajosné Szuromi Gizella tanárnő osztályában végeztem. Középiskolába a Karacs Ferenc Gimnáziumba jártam, és itt érettségiztem, osztályfőnököm Dr. Szerdi János volt, akinek úgy „ittuk minden szavát, mint az itatóspapír”.

Az általános iskolát elhagyva, a gimnázium akkori légköre magával ragadott, az állandó délutáni programok, szakkörök, KISZ rendezvények, téli estéken a korcsolyapálya öntése Gál Miska bácsival, az őszi mezőgazdasági munkák, az iskolai „discó”-k, zenés-táncos rendezvények, amiken, mint a zenét szolgáltató „dj” vettem részt. Három évig végeztem az iskolai ünnepségek, rendezvények hangosítását, külön megtiszteltetés volt számomra, hogy az 1978. évi Kabai Mini VIT egyik helyszínét is hangosítottam, az akkori szakma nagy „öregjeivel”.

Sohasem felejtem el azokat az időket, 1975-től történelem szakkörös voltam, a szakkör vezetője Annuska néni volt. Paraszti porták néprajzi “feltérképezését” végeztük Püspökladányban. A szakkör helye az egykori Karacs Ferenc emlékszoba helyisége volt, a tanári szobával szemben. A frissen létrehozott helyi múzeum vetélkedő sorozatot rendezett kis csapatoknak “Ki tud többet Püspökladányról?” címmel. A csapatok felkészítését Annuska néni végezte. “Természetesen” a mi csapatunk lett az első helyezett. Én úgy gondolom, hogy a történelem megszerettetését Édesapámon kívül D. Szabó Lajosné tanárnőmnek, Annuska néninek és kiváló tanáromnak Löki Józsefnének köszönhetem!

Tanáraimra most is mindig jó szívvel gondolok, gyermekeimnek gyakran példaként említek egy-egy velük kapcsolatos diákélményt.

Érettségi után egy rövidebb időre elkerültem szülőföldemről, iskoláim befejezése után ismét püspökladányi lakos lettem. Később évekig tevékenykedtem a Városvédő Egyesületben is. Így lett belőlem az évek alatt lelkes lokálpatrióta.

A vasúthoz való kötődésemről: valamikor 1965-ben édesapám helyettesítőként szolgált, mint váltókezelő Püspökladány állomás I. végén, a váltóállító toronyban. Meleg, nyári vasárnap volt és édesanyámmal délben ebédet vittünk hozzá, a számomra akkor rendkívül érdekes épületbe, a munkahelyére.

Talán ekkor „csapot meg a mozdony füstje”, nem tudom…  De azt tudom, hogy édesapámmal sokat beszélgettünk munkájáról, a vasút minden rejtelméről, a váltók-jelzők- sorompók, mozdonyok, és minden más vasúti berendezés működéséről, és így tovább.

Amióta felcseperedtem és emlékezetem is van, a vasút mindig téma volt a szűkebb és tágabb családban is, hiszen édesapám sógorai is vasutasok voltak. A névnapok megünneplése természetesen mindig „termelési tanácskozás”-ba torkollott, egyik sógora, mint mozdonyszerelő később kocsijavító művezető, másik sógora, pedig mint mozdonyvezető képviselte e jeles szakmát. Utóbbival már a dieseles és villamos korszakban többször utaztam „vezérálláson” Budapestre és Biharkeresztesre.

Családunk a nyarankénti kirándulásokon is – más közlekedési alkalmasság nem lévén – vonattal utazott, ilyenkor a gyermek, mint utazó számára érthetetlen dolgok – például a tehervagonok gurítása és rendezése – is meg lettek magyarázva.

Serdülő fiú voltam mikor építettük családi házunkat, úgynevezett kalákában, az építőmester kivételével mindenki édesapám vasutas kollégája volt, csak később, felnőttfejjel értettem és irigyeltem meg a munkatársi segítőkészség és megbecsülés e példáját.

Ezernyi élmény után a nyolcvanas évek elején, mint távközlő műszerész helyezkedtem el a vasútnál, majd az Állomásfőnökségnél lettem üzemeltetési művezető. Mintegy hét évig vezettem a MÁV Ingatlankezelő Kft. Püspökladányi Kezelőségét. Később, mint munkáltatótól a MÁV-tól elváltak útjaink, de a vasút-világának szeretete örökre elkísér életemben. A mai napig is a MÁV-nak szolgáltató Zrt. területi csoportvezetője vagyok, így a kapcsolat a vasúttal élő.

A személyes indíttatásról ennyit, továbbiakban az általam alapított és szerkesztett honlapról (www.vasutasmult.hu).

A tárgyi emlékek és egyéb dokumentumok gyűjtését már évekkel ezelőtt elkezdtem, célom, hogy a még fellelhető emlékeket összegyűjtsem és kiállítássá rendezzem egy arra megfelelő helyen. Szeretnék emléket állítani édesapámnak Biró Ferenc MÁV főtanácsosnak, akinek egész életét a vasút, a vasúti szolgálat töltötte ki. Személyén keresztül pedig a több, mint 150 év püspökladányi vasutasságának is, akik a történelem útvesztőiben helytálltak munkájukkal.

Itt szándékozom bemutatni a vasúttal kapcsolatos már nem használatos tárgyi emlékeket, kortörténeti dokumentumokat és ezeken keresztül e nagy múltú közlekedési ágazat letűnt napjait.

Nem utolsó sorban törekvésem a vasút, mint környezetbarát közlekedési eszköz népszerűsítése, és az ifjúság érdeklődésének felkeltése a vasút, mint hivatás iránt, mert ahol a vasút múltja végleg otthonra lel, ott nem csak múltja kell, hogy legyen, hanem a múltjához méltó jövője is.

A honlapomon lévő püspökladányi vonatkozásokat szívesen osztom meg a Püspökladány Anno honlap olvasóival.

„Ahol a vasút múltja végleg otthonra lelt” címmel 2015. decemberében állandó vasúttörténeti kiállítást nyitottam Püspökladányban, az Arany János utca 49. szám alatt.

Ide várok minden érdeklődőt, telefonos egyeztetés után a kiállítás megtekinthető! Tel: 70-311-4399

Tisztelettel: Biró Ferenc Mihály vasútbarát-gyűjtő

***

Burzukné Szilágyi Edit (egykori alapító, design, informatikai és technikai segítség, fotózás)

Szilágyi Edit

Csak a főiskolás évek vittek kívül a város határain, egyébként ide születtem, itt nőttem fel, itt dolgozom és élek a családommal a kezdetek óta.

Sok emléket őrzök a gyerekkoromból. Elevenen élnek bennem, és gyakran gondolok arra, milyen jó lenne valahogy visszautazni a múltba, hogy újra átélhessem azokat.

Hogy régi valójukban láthassam azokat a házakat, amik előtt nap, mint nap sétáltam óvodába, iskolába menet. Azokat a kerítésléceket, járdarepedéseket, a járda mellett a német szegfűt és petúniát…
Hogy csíkos házú csigát gyűjthessek a Gagarin utcai óriás, üres telken, hogy egyensúlyozva sétálhassak az „orvosi lakások” előtti betonpadkán, hogy 2,50-ért csavaros fagyit vegyek a Csillag presszó fagyis ablakából, hogy újra érezhessem azt a büszkeséget, amikor végre el tudtam olvasni a robusztus kőfal pirosra festett PIAC feliratát!

Vagy utaznék még távolabbi múltba, szüleim, nagyszüleim, dédszüleim korába! Korzóznék a főtéren, cipőt vennék a Hangyaszövetkezet sarki boltjában, kannafedőből vizet árulnék a Nagyvásárban, és biztosan bejárnám a Rákóczi fogadó impozáns épületét!

Sajnos még nem találták fel ezt az időgépet, de a Püspökladány Anno honlapon – ha csak virtuálisan is – kedvünkre bolyonghatunk a város egykori utcáin, és bepillanthatunk a régi korok embereinek életébe, testközelbe kerül a múlt.

Én ezért szeretem ezt a honlapot! Amikor itt vagyok, megszűnik körülöttem a tér és az idő, elveszek benne, és keserédes nosztalgia járja át a szívem.

Büszke vagyok, hogy a honlap egyik alapító tagja lehettem, most is figyelemmel kísérem a sorsát, és ha szükség van rám (és tudok), örömmel segítek most is.

Jó látni, ahogy mind több és több ember szívét melengeti meg a honlap, folyamatosan bővül az olvasók és szerzők köre, és megnyugtató a tudat, hogy a Megyaszai Szilvi gondos, odaadó munkája eredményeként méltó helyükre kerülnek az emlékek.

***

Cseh József (novellák)

Cseh József

***

Czibere Edit (fotózás)

Czibere Edit

***

Hegyesi József (fotózás)

Hegyesi József

Püspökladányban születtem, az általános iskolát is e településen végeztem. Tanulmányaim befejezése után Püspökladányba tértem vissza, s jelenleg is itt dolgozom.
Abban az évben születtem, amikor Ladányt várossá nyilvánították, tehát „egyidős” vagyok a várossal. Ez nekem mindig meghatározó élmény volt, s örömmel gondolok rá. Szeretem a szülőföldemet és fontosnak tartom a múlt, illetve a hagyományok tiszteletét, megőrzését. Szeretem Püspökladány jellegzetességeit, büszke vagyok rá, hogy püspökladányi lehetek!
Szeretek fotózni, így kerültem kapcsolatba a Püspökladány Anno helytörténeti honlap szerkesztőjével és a honlappal, melyen már több fényképemet fel tudták használni. Örömmel vállaltam rendezvény fotózását is, ahol a honlap képviseltette magát. Remélem, a jövőben is segítségére tudok lenni a Püspökladány Anno honlapnak!

***

Megyaszai Szilvia (honlapszerkesztő és -alapító; kapcsolattartó; I. és II. világháborús gyűjtőmunka; helytörténeti összeállítások, könyvajánlók, rendezvény-beszámolók készítése; fotózás; operatív feladatok; a honlap képviselete és működtetése)

Megyaszai Szilvia

BEMUTATKOZÁSA IDE KATTINTVA OLVASHATÓ!

***

NÉMEDY JÓZSEF (fotó-hagyaték rendelkezésre bocsátása)

Némedy József

1942. január 25-én születtem Rákoshegyen, a háborús viszonyok hozták így (menekülés stb). Igazi és tudatos püspökladányi életem csak később tudatosult bennem. Jártam óvodába is, amire úgy emlékszem, hogy a „harmadik utcában” volt, és nagyon szerettem társaimmal egy kilőtt tankban játszani, amit sokáig nem vitték el, a mi örömünkre. 1947-ben elkezdtem az 1. elemi osztályba járni, a katolikus templom melletti iskolába, ahol 72-en jártunk egy osztályba (fatalpú cipőben, rongyos, foltozott ruhában). Tanítónk vitéz Ary Gyula tanító úr volt. Utána a református templom melletti iskolába kerültem, Dorogi Márton tanító úrhoz, 3 évig. Ezt befejezve a polgári iskola tanulója lettem 4 évig, ahova szerettem járni, sok minden lehetőség volt már akkor, szakkörök, kirándulások stb. Legnagyobb élményem volt, mikor Debrecenbe kirándultunk, persze ingyen, a vasút szervezte. Szóval jó volt az akkori fejemmel nézve a ladányi lét. Jártam a püspökladányi gimnáziumba 2 évet, utána Szegeden folytattam tanulmányaimat. Beiratkoztam az MHS-be, hisz mindig érdekelt a repülés. Így lettem a hajdúszoboszlói repülő klub tagja, majd később a szegedi MHS-ben tevékenykedtem. Vitorlázórepülő tanfolyamon vettem részt és van 153 ejtőernyős ugrásom is. Életemben nagy fordulatot jelentett a katonaság, amit a Flottillánál (hadihajósoknál) töltöttem le, 27 hónap idővel. Itt volt munkalehetőség a MAHART-hoz szegődni, matróznak és ekkor döntöttem el, hogy megpróbálom. Leszerelés után jelentkeztem, felvettek, hajós lettem és 54 évig ez lett a munkám, a hivatásom. Persze voltam matróz 5 évig, fedélzetmester 4 évig, aztán a MAHART támogatásával és a megfelelő iskolákkal tiszt lettem, majd később újabb vizsgákkal nagyhajóvezető-kapitány, később hajóparancsnok. Közben éltem családommal külföldön, mint a MAHART képviselője, Remi kikötőjében. Ehhez tartozott az Al-Duna, Fekete-tenger, Ogyessza-Izmail kikötők. Ez a külügyi szolgálat 4 évig tartott. A MAHART megszűnt, így kénytelen voltam külföldi cégekhez menni dolgozni, az oklevelemet elfogadták, így legtöbbet holland, német, belga hajókon dolgoztam.
1970-ben a Püspökladány, Rákóczi utca 3. szám alatti szülői házat megvette a város vezetése (az egykori Nedolay-házat), így szüleim is elköltöztek Szegedre. PÜSPÖKLADÁNY mindig is a szívem csücske volt és maradt, hiszen gyermekkori élményeim, barátaim oda kötöttek, nekem egy csoda volt Ladány, tulajdonképpen ott lettem felnőtt.
A Püspökladány Anno honlaphoz sok dolog köt, emlékeim felidéződtek és amivel tudtam, segítettem (családi fotókkal, dokumentumokkal). Szerencsémre volt mivel és volt, aki szakmailag nagyon sokat segített, ő nélküle ez nem ment volna, minden tiszteletem az övé: Megyaszai Szilviának hívják, a honlap szerkesztője és Ladány csak hálás lehet neki.

(A Némedy József által rendelkezésre, feldolgozásra bocsátott Némedy-hagyatékról itt olvashatnak)

***

Katona Csilla (helytörténeti összeállítások készítése)

Katona Csilla

***

Keserű Imre (fatelítős helytörténeti összeállítások készítése, helytörténeti kisfilmek beszerzése)

Keserű Imre

***

Dr. Pánti Irén (helytörténeti összeállítások, életrajzok készítése)

Püspökladányban születtem, az általános iskolai tanulmányaimat a Petri telepen végeztem, a Karacs Ferenc Gimnáziumban érettségiztem. A szüleim fizikai munkakörben dolgoztak és 3 gyermeket neveltek fel. A családból és a távolabbi rokonságból is én voltam az első, aki tovább akart tanulni. Nem volt könnyű ehhez a szülői támogatást megszerezni, mert érezték, ha egyetemi végzettséget szerzek,távol kerülök tőlük és sajnos nem tévedtek. A József Attila Tudományegyetem Jogi Karán diplomáztam Szegeden, majd bírói ügyészi szakvizsgát tettem. A püspökladányi Járásbíróságon kezdtem pályafutásomat, de hamarosan férjhez mentem, és a férjem munkahely változásait követve dolgoztam a makói Járásbíróságon, a békéscsabai Városi Bíróságon, a gyulai Megyei Bíróságon, a szolnoki Munkaügyi Bíróságon, a szolnoki Megyei Bíróságon, majd a fővárosi Törvényszéken, ahonnan pályafutásom végén nyugdíjba mentem. Két gyermeket neveltünk fel, akik már felnőttek, azóta 3 unokám is született. Nyugdíjazásom után kezdtem el írni. Rendszeresen jelennek meg cikkeim a Szitakötő nevű gyermek-folyóiratban, de a Családi Lapban is jelentek meg cikkeim.

Mélyen kötődöm szülővárosomhoz. Számtalan írásom olvasható a Püspökladány Anno honlapon, ahol feldolgoztam a város híres szülötteinek így Karacs Ferencnek, a neves rézmetsző és térképkészítő művésznek, feleségének Takács Évának, az első magyar újságírónőnek, és lányának Karacs Teréznek, a jeles magyar nevelőnőnek a pályafutását, Csenki Imrének, a Kossuth-díjas karmester és zeneszerzőnek, és testvérének, Csenki Sándornak, a tragikus körülmények között fiatalon elhunyt cigány folklór kutatónak az életét. Írásaimban megidéztem a régi Sárrét titokzatos világát, és ábrázoltam a hétköznapi emberek életének apró villanásait. Néhány antológiába is bekerültek írásaim. Mivel 18 éves koromban elkerültem Püspökladányból, inkább a város múltját és régmúltját kutatom, és mutatom meg azoknak, akiket érdekel, mert a jelen mindig  magában hordozza a múltat. A város  jelenét is figyelemmel kísérem, ha meghívást kapok néhány városi rendezvényre örömmel megyek a hívó szóra.

Megyaszai Szilviának hálával tartozom, amiért megkeresett, hogy írjak a Püspökladány Anno honlapra. Inspirált új cikkek írására, azokat meg is jelentette, és meggyőzött arról, vannak még, akiket érdekel, amit írok.

 Ars poétikámat Cyrano de Bergerac szavaival így fogalmaznám meg:

„Egy szóval.

Csúszó, inda szerepet

   Nem vállalok halálomig.

Lehet…

Tölgy nem vagyok,

        nincs bükk természetem,

de egyedül növök,

             ha már magasra, nem„

 

***

Tóth Sándor (informatikai segítség)

Tóth Sándor 2

***

ZAGYVA ÁGNES (személyes visszaemlékezések írása)

Zagyva Ági

Juhászné Zagyva Ágnes vagyok. Még a múlt században születtem Zagyva Ágnesként a püspökladányi Szülőotthonban… egy biztos, Püspökladányban aznap birkózó edzés volt. Szüleim a Petri-telepi kis parasztházba vittek haza, és itt kezdtem el az életem, majd jöttek a dolgos diákévek. Közgazdász lett belőlem. Férjem is ladányi, egy lánygyermeket nevelgetünk. 18 éve dolgozom a közigazgatásban, szeretem a munkám, de néha kell valami más… egy kis sport, kertészkedés, írás.
Talán akkor tudatosult bennem igazán “ladányiasságom”, mikor az élet úgy hozta, hogy elköltöztünk. Rendszeres hazajáró vagyok, ilyenkor mindig átjár valami megfoghatatlan érzés, ami kapocsként köt a szülői házhoz, a volt iskolatársakhoz, szeretteimhez, a Petri-telephez, Püspökladányhoz… Élethelyzetek, életérzések, emberi kötődések, melyeket néha papírra vetek…
Aztán megtaláltam a Püspökladány Anno honlapot, vagy Ő talált meg engem. Elvesztem benne… a múltban, a történetekben, a képekben, a gyökerekben… abban, hogy mennyi mindent hordoz magában egy város múltja, milyen sok közös emlékünk van. És ezek az emlékek feltörtek… hol egy téma, hol egy érzés, hol egy intézmény, hol a fiatalságom, hol a családom adta az alapot. Kutattam, kerestem, feldolgoztam, leírtam… a honlap pedig lehetőséget biztosított arra, hogy olyan emberekhez jussanak el gondolataim, akik szintén elmondhatják, hogy lokálpatrióták… Ladányi lokálpatrióták.
Úgy vallom, hogy az ember soha ne felejtse el, hogy honnan indult… amilyenné válunk, azt a gyökereinknek, a családunknak, az otthonunknak is köszönhetjük… Ha hazamegyek az én szeretetett városomba, mindig otthon érzem magam… mert minden onnan indult, onnan, a Petri-telepi kis parasztházból, Püspökladányból…

(Zagyva Ági legtöbb írása a Históriák rovatunkban található)

***

*

Püspökladány Anno honlap elérhetősége:

Kapcsolattartó, szerkesztő:   Megyaszai Szilvia

Elérhetőség:    puspokladanyanno@gmail.com

*