Templomok

2017.01.09.

3k

Több eszmecserét hallottam arról, hogy vajon létezhet-e még a püspökladányi katolikus templom egykori, sérült főhomlokzati festménye a mostani színezett kőporos vakolat alatt. A helytörténeti értékek iránt elkötelezett püspökladányi lokálpatrióták körében is felmerülhet esetleg a kérdés, hogy egyrészt megvan-e még, másrészt milyen állapotú és rekonstruálható-e az a „Hegyi beszéd” című színes falfestmény, melyet feltehetően Mozárovics Z. festő készített 1929-ben, s ami egykor a templom éke volt. Kecskés Gyula tanító, helytörténész könyve szerint a katolikus templom homlokzati csúcsa 1944-ben belövést kapott és a kép olyan súlyosan megsérült, hogy később sem állították helyre. A háborúban a magas torony is megsérült, egy későbbi vihar pedig úgy megroppantotta, hogy le kellett bontani. Az 1948 után helyreállított új torony hat méterrel alacsonyabb lett.

01

A Püspökladány Anno honlap gyűjteményében található és most bemutatott különleges, felnagyított korabeli képeken az látható, hogy a Hegyi beszéd című egykori díszes homlokzati kép nagymértékben megsérült, főleg az alsó harmadában maradtak meg erősen sérült részek, illetve a kép „kerete”. Véleményem szerint azonban a képek alapján az valószínűsíthető, hogy még ha a későbbi vakolás, festés az előző réteg sértetlenül hagyásával történt volna is meg, ez esetben sem lehetne helyreállítani az eredeti festményt, annak szinte teljes megsemmisülése miatt. Ellenben a fennmaradt fotók alapján újra lehetne alkotni egy hasonlót.

A honlap gyűjteményében található fényképeken nem azonosíthatóak egyértelműen a Kecskés Gyula által lejegyzett lövedékek nyomai, bár mindkét – különböző években készült – fotón ugyanott egy-egy sötétebb folt látható (például a festmény alsó kerete fölött, középen és a jobb oldali sarkában), de az nem állapítható meg kétséget kizáróan a képek minősége alapján, hogy ezek milyen jellegű foltok. Az sem látható egyértelműen a fényképeken, van-e javítás (a lövedékek nyomaié) a homlokzat külső felületén, vagy maga a festett vakolat hullott-e le a sérülés következtében, vagy került esetleg lekaparásra. Az biztos, hogy mélyebb felületi sérülés (pl. lövedék ütötte nagyobb kráter) nem látható.

02

A Medgyaszay István építész által tervezett és 1921-23 között épített, majd felszentelt püspökladányi katolikus templom főhomlokzatának egykori díszét ma már csak e néhány fotón csodálhatjuk meg, melyet akár célzott, akár eltévedt háborús lövedékek, akár ártó kezek pusztítottak el (kapartak le), mindenképpen nagy veszteséget okoztak településünknek.

.

(A bemutatott képek nagyobb felbontásban megtalálhatóak a honlap digitális gyűjteményében)

Megyaszai Szilvia

.

Eredeti felvételek forrása:

Püspökladány Anno honlap gyűjteménye

Kathy Imre: Medgyaszay István

*

További képek:

***

A katolikus templomról készült korábbi összeállítás ITT található.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2016.02.26.

Toronyóra, lánc nélkül…


A keleti toronyóra

A keleti toronyóra belülről, a mutató-csere során


Régi vágyam vált valóra 2016. február havának első napjaiban.  Ekkor másztam meg ugyanis életemben először a püspökladányi református templom tornyát, melynek óráját javították, cserélték ezekben a napokban. Legyőzve saját félelmemet – a  tériszonyomat –  nyakamba vettem fényképezőgépemet és Pella Pál tiszteletes úr invitálására igyekeztem megörökíteni az óracsere néhány mozzanatát, emlékül hagyva azt az utókornak.

A toronyóra-felújítás mellett volt alkalmam megcsodálni a régi, ma már műemlék jelleget sejtető óraszerkezetet, a három míves harangot, az egykori tűzfigyelő toronyőrök lakóhelyiségét, valamint a sétálóról elém táruló felhős, de gyönyörű püspökladányi panorámát is. Számomra is meglepő volt, hogy ami mellett nap, mint nap elsétálunk, milyen különlegességeket rejt magában, melyekről talán sokunknak nem is volt tudomásunk. A torony miliője, annak ódon hangulata magával ragadó, s visszarepít bennünket a múltba. Kérem, fogadják szeretettel e rövid, képes beszámolót!

A templomtorony

A templom tornyával kapcsolatban fontos kiemelni, hogy 12 évvel öregebb magánál a templomnál, hiszen a tornyot hamarabb építették meg az akkor még külön álló, a mai lelkészlakás telkén található egykori templom szomszédságában. Az 1788-ra elkészült toronyhoz épült hozzá később az új templom, melyet 1800. december 7-én szenteltek fel.

Az 1788-ban felszentelt torony

A tornyot a bajor származású debreceni építőmester, Rachbauer József építette.  Az alapkövet Gerendási Gerendássy Gáspár prédikátor tette le 1786. szeptember 13-án, majd a megépült tornyot 1788. október 30-án szentelték fel.

A torony falának vastagsága 1 öl, magassága 16 öl volt, s eredetileg a mai vasrácsos korlátig, a sétálóig ért. Ebben a magasságban helyezték el a régi – 9 mázsás – toronyórát a téglafal és a tetőszerkezet találkozási pontjában. Az eredeti, 18 öl magas toronytetőhöz négy fiatorony is kialakításra került, a kor szokásai szerint. A díszes torony fa tetőzetével együtt 34 öl magas volt.

A falak építéséhez helyben égetett téglát használtak, aminek alapanyagát a Nagy-érben fejthető, kiváló minőségű sárga színű agyag biztosította. A tetőszerkezet faanyagát a Bihari hegyekből szállították Püspökladányba. A torony építési költsége 6205 rénes forint és 30 krajcár volt, a toronyórát 600 Rfrt-ért vásárolták.

1811-ben az „égi tűz ütötte” tornyot hasonló nagyságúra állították helyre. 1815-ben a torony aljában ajtót vágtak a templom felé (addig csak a külső ajtókon volt megközelíthető). 1816. január 30-31-én a szélvihar a toronytetőt 4 fióktornyával a templomtetőre borította. Ekkor a tornyot 5 öl magasságban bedeszkázták. 1832-ben a még mindig 5 öl magas tornyot deszka helyett bezsindelyezték.

1857. május 1-jén megkezdődött a templom és a torony felújítása. A torony falát 3 öllel magasabbra építették, a mai méretére. A toronyóra ebben a magasított részben kapott helyet. Az 1840-ben pusztító tűzvész miatt tűzőrségi szobát is kialakítottak (az óra alatt), és ekkor kapta a vaskorlátot a sétáló, amelyet Karacs Bálint helybeli lakatosmester készített.

1904-ben a templomon és a tornyon újabb felújítási-átalakítási munkálatokat végeztek, ekkor kapott a torony is új sisakot, rézlemez borítással. 1970-71-ben felújították a toronytetőt is, a harangokat ekkor szerelték villanyhajtásra.

(Az 1800-ra elkészült templom)

*

 A püspökladányi református templom, illetve egyház történetéről IDE KATTINTVA olvashatnak bővebben!

.

A toronyóra

A püspökladányi református templom toronyórájának felújítására 2016. február 3-án került sor, Farkas Titusz monori harangvillamosító és toronyóra-készítő mester  jóvoltából. A munka egy bizonyos fázisát tekintettem meg, s ott jártamban természetesen a torony belsejében is készítettem fényképeket, melyeket Pella Pál tiszteletes úr hozzájárulásával osztok meg Önökkel.

Farkas Titusz mester és Pella Pál tiszteletes az óratoronyban, az új óramutatókkal. Háttérben a nyugati tájolású óra.


Farkas Titusz toronyóra-készítő mestertől megtudtam, hogy a lecserélt óraszerkezet cseh, vagy lengyel gyártmányú lehetett, mely 25-30 éve kerülhetett beszerelésre. A korábbi szerkezet 220 VOLT-os léptető motorral léptette a toronyóra mutatóit, mind a 4 óralapon, egy központi egységgel.

(A lecserélt régi differenciál-óramű és a legrégebbi szerkezet,a mutató-osztómű)

*

Az óraszerkezet azért szorult felújításra (cserére), mert a korábbi léptető beépítésekor nem lettek kicserélve a mutató-osztóművek, így a fogaskerék-rendszer kopása miatt nehezen járt, néhány perc eltéréssel működött a toronyóra.

(Az északi toronyóra kívülről és belülről)

*

A toronyóra felújításakor az óramutatók is kicserélésre kerültek (színterezett alumínium lemezből), illetve a 4 darab mutató-osztómű cseréje vált még szükségessé. Az új differenciál-óramű már egybe van építve a léptetőmotorral és a vezérlő elektronikával – tudtam meg Farkas Titusztól.

(Az óratoronyban. A 2. képen: Egy pillanatra egymás mellett az új és a régi óramutatók)

*

Az új toronyórával kapcsolatos érdekesség, hogy pontosságát a Frankfurtban található DCF77 atomórához állítja, mely által leadott jelet antenna segítségével fogja az óra vezérlő elektronikája. A toronyóra léptetését a vezérlő elektronika végzi, az idő pontosítását az atomóra-jel vétele biztosítja. Ugyancsak ez utóbbi biztosítja automatikusan a tavaszi és őszi óraátállításokat is.

További érdekességek

A torony többszintes, szintenként merevített, keretváz szerkezettel épült. A több szintre tagolt torony „emeleteit” régi falétrák, falépcsők kötik össze.

 

*

Falainak vastagsága a szintek emelkedésével vékonyodik, az ablakmélyedésekben láthatóak teljes szélességükben.

(A legalsó, illetve a harangok alatti szint)

*

Felülről kezdve a torony bemutatását, pusztán a kupola szintjét hagytam ki látogatásom során, de megörökítettem annak favázas szerkezetét alulnézetből.

 

(A toronysisak kívülről és belülről, alulnézetből)

*

A toronygomb feljegyzések szerint egy iratot őrzött (őriz?), melynek szövegrészlete:

„… Folyt ezen Toronynak építése 1787-dik Esztendőben. Mind kőfalára, mind pedig az áts munkára nézve az építés elvégeztetett 1788-dik Esztendőben. A Toronynak ezen különös ékessége a Gomb feltétetett az Ekklésia tagjainak jelenlétekben 1788-dik esztendőben októbernek 30-dik napján…”

 

*

A toronysisak alatt található a toronyóra szintje, majd az alatt van az egykori tűzőrségi szoba, ahol a toronyőr lakott (előtte mellékhelyiség látható, balról).

Jobbra a tűzőrségi szoba, balra a mellékhelyiség, a létra az óratoronyba visz

Sok tűzvész pusztított Püspökladányban, a legemlékezetesebb az 1840. évi, ahol szinte az egész település leégett. 299 lakóház és 545 gazdasági épület (köztük 2 malom is) vált a tűz martalékává. Az 1840-ben pusztító tűzvész miatt tűzőrségi szobát is kialakítottak a toronyban, az óra alatti szinten, és ekkor kapta a vaskorlátot a külső sétáló, amelyet Karacs Bálint helybeli lakatosmester készített.

*

A tűzőrségi szobával egy szinten található a külső sétáló, melyből egész Püspökladányt be lehet látni, sőt annak határát is. Magával ragadó a látvány, mely elénk tárul.

 

 

*

Egy üres szint után következik (lefele haladva) a harangok szintje. Itt található a három harangunk.

A kis harang („Rákóczi-harang”), melyet 1896-ban öntöttek újra, a középső harang („Fazekas-harang”), melyet 1936-ban öntöttek újra és a nagy harang ( „Áldáshozó”), melyet  2010-ben öntöttek.

A harangok történetéről  IDE KATTINTVA, illetve IDE KATTINTVA olvashatnak.

.

 

A három harang méltóságteljesen hallgatott ott jártamkor, de határozottan éreztették azt a hatalmas súlyt, melynek elbírására a torony hivatott.

*

A harang alatti alsóbb szinten található egy nagyon régi, ma már használaton kívüli óraszerkezet, mely még mechanikus léptetőszerkezettel működött, s a szintek között futó áttétek segítségével volt kapcsolatban az órákkal. Sajnos az óraszerkezeten a körbejárás során gyártási évszámot, technikai adatot nem találtam.

*

A fennmaradt források szerint a torony építésekor felszerelt és 600 Rénes forintért vásárolt toronyórára különösen büszkék voltak a püspökladányiak. Az óra nemcsak a pontos időt mutatta, hanem azt hangjelzéssel is kísérte. Szerkezete negyedóránként („fertályonként”) ütött a kisharangra, egynegyednél egyet, félóránál kettőt, háromnegyednél hármat, egész óránál pedig négyet, majd a nagyharangra kiütötte az egészeket az adott időpontnak megfelelően.

*

 

A többségében vakolt falrészeket régi nevek, monogramok és évszámok borítják, melyek együtt öregszenek a templomtoronnyal. Felvésőik célja az volt, hogy saját emléküket ráhagyják az utókorra. Talán ez részben sikerült is, ezen összeállítás segítségével…

*

Köszönöm, hogy velem tartottak és köszönöm Pella Pál tiszteletes úrnak a templomtoronynak a Püspökladány Anno honlapon való bemutatásának lehetőségét.

 

Fotók és szöveg: Megyaszai Szilvia

*

Felhasznált irodalom:

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben (1974)

Fazekas Sándor: Adatok a püspökladányi református egyházközség történetéhez (2010)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

A református templom HARANGJAINAK története és

I. világháborús rekvirálásáról készült összeállítás IDE KATTINTVA olvasható

II. világháborús rekvirálásáról készült összeállítás IDE KATTINTVA olvasható

A legrégebbi püspökladányi református anyakönyv bemutatása IDE KATTINTVA olvasható

Az 1848-49. évi püspökladányi körleveles jegyzőkönyvről IDE KATTINTVA olvashat

A TEMPLOMTORONY órájának cseréjéről és a torony történetéről IDE KATTINTVA olvashat

***

2014. 01. 23.


A PÜSPÖKLADÁNYI REFORMÁTUS TEMPLOM ÉS TORONY TÖRTÉNETE

*

(Az összeállítást írta – saját könyve alapján – és a fotókat készítette: 

Fazekas Sándor

Köszönjük a megosztást!)

 

A kezdetek

A honfoglalást követő államalapítás időszakában a Nagy-Sárrét északnyugati része kedvező körülményeket biztosított a települések kialakulásához.

A nagy kiterjedésű nádas, vizes terület építőanyagot, élelmet, szükség esetén búvóhelyet biztosított az itt letelepülni szándékozó népcsoportoknak. A nádrengetegből kiemelkedő hátak, szigetek az idők folyamán létrejövő falvaknak adott biztonságos helyet.

Itt húzódott már a római időktől kezdve az Erdélyből induló sószállítás útvonala is, segítve ezzel  az út melletti települések fejlődését.

Az egykori bővizű folyók hordalékaiból épült folyóhátak és laponyagok régi idők történelmi emlékeit őrzik.

A térségben az első keresztyén emlékre az eperjesvölgyi földhát régészeti feltárása során bukkantak. Temető- és településmaradványokat tártak fel, melyet a 900-as évektől Szent László uralkodásáig használtak.

A püspökladányi köztemető szélén található a Nagy-Boldogasszony halma. Itt épült az Árpád-korban egy egyhajós, félköríves szentélyű, döngölt agyagalapozású kis templom. Ez a kis templom minden bizonnyal László király keresztyén hitet terjesztő intézkedéseinek következtében épült. Körülötte korabeli temető, tőle északra településmaradványok találhatók.

Boldogasszony halma, az Árpád-kori keresztyén templom feltárt maradványaival


 A régi templom

Az Árpád-kori keresztyén falut a Nagy-ér választotta el a mai településtől. Ladány a XIII.-XIV. században a Nagy-ér és a Kép-ér között terült el.

A kora-középkorban épített ladányi templom a mai református lelkészi lakás telkén állott. Egyhajós, a fekvése kelet-nyugati irányú volt, tornya a mai Széchenyi,- szentélye a Batthyány utca felőli részen helyezkedett el. Építési idejét nem ismerjük. Minden bizonnyal a XIII. század második felében vagy a XIV. század elején, a tatárjárást követő újjáépítési hullám idején épült, s a látogató Boldogságos Szűz Máriának szentelték fel.

Méretei a korabeli egyházi iratok tanúsága szerint:

        a teljes hossza: mintegy 13 öl,

       ebből a hajó hossza: 8 öl,

        a szentély hossza: 4 öl, és 4 rőf,

        a teljes szélesség: 3 öl és 2 rőf,

       a szentély szélessége: 3 öl.

Belül a hajót a szentélytől elválasztó részen a falhoz illeszkedő oszlopokat építettek.

A templom hajója téglalap alaprajzú, sík mennyezetű, nyugati oldalon lévő bejárattal. Szentélye boltozott, nyolcszögzáródású. Homlokzatát kilenc keskeny ablak díszítette, falait kívülről tizenkét támpillér támasztotta. A templom építőanyaga helyben égetett tégla. A homlokzat és a belső falfelület vakolt kivitelű, belseje festett díszítésű. Tetőszerkezete meredek kialakítású, zsindellyel fedett. A nyugati oldalon a templom méreteihez arányos fatornyot építettek.

Az épület stílusát tekintve a gótikus- és a népi építészet keverékének remek példáját mutatta.

A korabeli templom méretei is bizonyítják, hogy az építés idején már nagy lélekszámú és megfelelő anyagi javakkal rendelkező lakos élt a településen.

A templom a toronnyal együtt a kis házak közül kiemelkedve minden szempontból a település központi helyét foglalta el. Ebben az időben ez volt a falu egyetlen középülete, amely a közösségnek nemcsak a vallási, hanem társas és kulturális igényeit is kielégítette.

A békés esztendők egészen a XVI. század elejéig tartottak. Mohács után a katolikus egyház régi hatalmi állását már nem tudta megtartani. A genfi, bázeli egyetemekről hazatérő fiatalok hozták és hirdették a reformáció új eszméjét. A katolikus és a lutheri irányzat között kezdetben csak az istentisztelet módjában volt érzékelhető eltérés, ezért a papok, mivel a püspöktől útbaigazítást nem kaptak, készségesen hajlottak az új irányzat felé.

Így történt, hogy a Tiszántúl többi településéhez hasonlóan 1540 táján Püspökladány is megismerte és elfogadta a reformáció első, lutheri irányzatát. A gyülekezet a pap irányításával átvette a régi felekezet templomát és egyszerű, a szentírásból merített tanításokat evangélikus istentisztelet formájában gyakorolták.

Az 1550-es évektől országszerte jelentkezni kezdtek a reformáció második, svájci eredetű szónokai. A ladányi templomban 1551. év végén az új hitet követő evangélikus lelkészek közzsinatot tartottak. A zsinat botrányok között ért véget, mert Kálmáncsehi Sánta Márton puritán szemlélete miatt minden meghagyott katolikus jelképet (oltárt, szentképet, keresztet stb.) el akart távolítani a templomból, ezzel nemcsak híveit, de még lelkésztársait is megbotránkoztatta. A lutheri és a svájci tanok hirdetői között ezután még több zsinaton át folyt a vita, mire aztán végül elszakadtak egymástól. Az átalakulás befejezését jelentette az 1567. évi debreceni zsinat, ahol megerősítették második helvét hitvallást.

A püspökladányi egyházközség is a második helvét hitvallás követője lett. Ezután eltávolították a templomból a katolikus jelképeket, az oltárt, a szentképeket, a faragott díszítéseket. A templom falait belülről fehérre meszelték. A fatorony csúcsán ékeskedő keresztet fából készült toronygömbre- és csillagra cserélték.

Később a vidék a háborús megpróbáltatások ellenére is tartotta magát és a lehetőségekhez képest fejlődött.

Az egyházközség 1636-ban I. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől harangot vásárolt. Az „öt mázsás” harang, amit „öszveválogatott egy szőrű és termetű harmintz szemők Tehenekért” vásároltak, korábban ismeretlen helyen, római katolikus hívőknek szolgált, és ez sok nehézséget okozott később a ladányi református egyház tagjainak.

1658-ban az egyesített tatár-török haderő dúlásának a környék minden települése áldozatul esett. A rablótámadást követő gyújtogató tűz fényei Debrecenig ellátszottak. Valószínűleg ekkor pusztult el a templom fatornya is. A tornyot a későbbiekben már nem újították meg. A Rákóczi harang ezután a leégett fatorony helyére ácsolt haranglábon kapott helyet.

Az ellenreformáció XVII. századbeli zaklatásait ezen a tiszta református vidéken nem érezte a lakosság. Püspökladány az 1681. évi XXVI. tc. értelmében nyilvános istentiszteletet tartható „artikuláris” hely volt.

Templomát, iskoláját példamutató áldozatvállalással gondozta:

       gyarapodott az úrasztal felszerelése: 1714-ben egy, 1726-ban kettő, 1732-ben ismét egy fedeles ónkannát készíttetett az egyház,

        a Rákóczi harang mellé, a ladányi egyházközségben való szolgálatának 100. évfordulóján, 1736-ban egy másik harangot önttettek.

Az 1739. évi országos kolerajárvány nem kímélte Püspökladányt sem. A templom deszkamennyezetét és a padokat szétosztották koporsónak a szegény emberek családtagjai számára.

Az átélt idők eseményeit jellemzi az a bibliai idézet, amit a régi mennyezet megmaradt három szál deszkájába véstek be:

„Ha mikor jövénd mi reánk veszedelem, Isten ítéletinek fegyvere, vagy döghalál, vagy éhség, e házban elődbe állunk, (mert a te neved e Házban vagyon,) azért mikor kiáltunk hozzád a mi nagy nyomorúságinkban, hallgass meg és szabadíts meg minket!” (Krón. II. XX. 9.)

A helyreállítás azonban tizenkilenc évet váratott magára, és csak 1758-ban, Mindszenthy György prédikátorsága alatt kapott a templom új mennyezetet.

A gazdasági fellendülés hatására ebben az időben a lakosok és telkek száma örvendetesen növekedett. Ladány ekkor már két településrészből állott: Bodó és Zsobony. A sokasodó lélekszám következtében a gyülekezet már nem fért be a templomba. A harangláb is alacsony volt, ezért a harangok hívogató szava nem jutott el a megnövekedett település minden részébe. Az épület bővítéséről kellett tehát gondoskodni.

A vallás szabadságát szabályozó rendeletek azonban szigorú keretek közé szorították a protestáns templomok építését és bővítését: csak a kijelölt helyeken, hivatalosan „oratórium” megnevezéssel engedélyezték, ezzel is megkülönböztetve az államvallástól.

A külsőre is szigorú előírások vonatkoztak: a protestáns imaháznak a granáriumhoz (magtárhoz) kellett hasonlítania és nem helyezkedhetett el az utcafronton, az ajtaja sem nyílhatott közvetlenül az utcára. Kőtorony építése egyáltalán nem volt megengedett.

Rachbauer József debreceni építőmester első alaprajza a régi templomról.
A rajzon már jelölve van az 1771-ben felépült első cinterem (B-jelzés).

 

A nehézségek ellenére a lakosok Kenesei Péter tiszteletes szolgálati ideje alatt, 1769 júliusában kérelemmel fordultak Mária Terézia királynőhöz. A templom bővítésére és annak méreteihez arányos, órával ellátott téglatorony építéséhez kértek engedélyt.

A kancellária augusztusban visszaküldte a levelet a helytartótanácsnak további információk beszerzése végett.

A helytartótanács 1769. szeptember 14-i rendelete alapján Szabolcs vármegye öttagú bizottságot jelölt ki a kérelem szükségességének kivizsgálására. A bizottság a helyszínen alaposan vizsgálódott és meghozta döntését: 1770. március 29-én írták alá a vizsgálati jegyzőkönyvet, amelyben a benyújtott kérelem minden pontját megalapozottnak találták, olyannyira, hogy attól nagyobb mértékű bővítést javasoltak.

A vizsgálati jelentést Szabolcs vármegye április 19-i közgyűlésén megtárgyalta, úgy terjesztette a helytartótanács elé.

A helytartótanács május 11-én kedvező véleménnyel továbbította a kérelmet a kancellária felé, csupán annyit tett hozzá, hogy a tornyot eredeti anyagából, vagyis fából építsék, és órát ne szereljenek bele.

A kancellária a királynő nevében elfogadta a helytartótanács előterjesztését és június 2-i levelében felszólította a szükséges intézkedések megtételére.

A helytartótanács ennek megfelelően 1770. június 11-én írt Szabolcs vármegyének és az egri püspöknek.

Ezzel párhuzamosan gróf Eszterházy Károly egri püspök a ladányi reformátusok templombővítésének ügyét úgy akarta rendezni, hogy a régi templomot a Rákóczi haranggal együtt adják át az akkor ide települő katolikusok számára, maguknak pedig építsenek egy tágasabb templomot toronnyal. A kancellária azonban ezt a kérelmet elutasította.

A templombővítés 1771-ben megtörtént, öt évvel később az új padok is elkészültek.

 

A régi templom másodszori bővítésének kérelméhez csatolt rajz.
A templombővítést a kancellária engedélyezte.

 

A templom azonban továbbra is szűk volt és további bővítésről kellett gondoskodni.

II. József 1781-ben kiadott Türelmi Rendelete szabadabb vallásgyakorlatot biztosított a protestánsok számára. A ladányi reformátusok még ugyanebben az évben kérelemmel folyamodtak a templom három öllel való szélesítésének és ahhoz arányos méretű téglatorony építésének engedélyezéséért.

A kérvény ismételten bejárta a bürokrácia kanyargós ösvényeit. Az egri püspök megint tiltakozott a tervezett templombővítés ellen.

A kancellária 1783-ban megengedte a templom újabb bővítését, de kőtorony építéséhez most sem járult hozzá, csak egy magasabb faharangláb kivitelezéséhez. Ennek alapján toldották meg a templomot még egy cinteremmel, ami az engedélyezettnél kisebb mértékű kivitelezés volt. Az engedély ugyanis 13×3 öl bővítésre szólt, de ebből csak 3×3 ölnyit valósítottak meg. Nyilvánvalóan azért, mert toronyépítésre nem kaptak engedélyt és így az általuk megtervezett formájú épületegyüttest nem valósíthatták meg.

 

A kőtorony tervrajza. A kérelem alapján a kibővített régi templom keleti oldalához csatolva építette volna Rachbauer József építőmester.
A kérelmet a kancellária kétszer is elutasította.

 
Az új torony építése

 
A kőtorony építés kérelmének másodszori elutasítását 1783 márciusában kapták kézhez a ladányiak, de nem nyugodtak bele. Gerendási Gerendássy Gáspár prédikátor újabb kérelmet írt. Az 1785-ben kelt, gróf Teleki Sámuel Szabolcs vármegyei főispánhoz írt külön kérelmükben kérik a nemes vármegye segítő szándékú közbenjárását. Levelükben részletesen kifejtik, hogy egy téglából épült torony építési költsége lényegesen olcsóbb lenne, mert a faanyagot 10-12 mérföld távolságból kell szállítani, míg a téglát olcsón, helyben lehet égetni. Közben az idők múlásával a körülmények kedvezőbbre fordultak. Az 1786. április 18-án megjelent királyi rendelet a protestáns templomok építésére már nagyobb lehetőséget biztosított, megengedte többek között a kőtorony építését is. Végül is a kancellária a templomtól távolabbra lévő helyen egy téglatorony építését engedélyezte.

Megkötötték az építési szerződést Rachbauer József Bajorországból bevándorolt debreceni építőmesterrel. Az alapkövet Gerendási Gerendássy Gáspár prédikátor tette le 1786. szeptember 13-án és a megépült tornyot felszentelte 1788. október 30-án.

A toronygomb irata a következőket tartalmazza:

„Az Atya, Fiú és Szent Lélek Egy Istennek Nevében ugyanazon Szent Háromság Egy Istennek segedelmével kezdett a Püspök Ladányi Helvética Confessión lévő Szent Ekklésia ezen gomb alatt lévő toronynak fundamentumával való építéséhez Krisztus Urunk születése után 1786-dik Esztendőben. Fundamentoma ezen Toronynak megvettetett a megnevezett 1786-dik Esztendőben Szent Mihály Havának 13-dik napján. Legelső fundamentom kövét a megnevezett Ekklésiának akkor Lelki Pásztora T. T.Gerendássi Gerendássy Gáspár, utána az Ekklésiának akori Curátorai Nemes és Nemzetes Vitézlő Idősb Baranyai István, Szilágyi Gábor Uraimék és több buzgólkodó Hívek. Folyt ezen Toronynak építése 1787-dik Esztendőben. Mind kőfalára, mind pedig az áts munkára nézve az építés elvégeztetett 1788-dik Esztendőben. A Toronynak ezen különös ékessége a Gomb feltétetett az Ekklésia tagjainak jelenlétekben 1788-dik esztendőben októbernek 30-dik napján…”

A torony falának vastagsága 1 öl, magassága 16 öl volt (a mai vasrácsos kerítésig, a sétálóig ért). Ebben a magasságban helyezték el a kilenc mázsás toronyórát a téglafal és a tetőszerkezet találkozási pontjában.

A toronytető zsindellyel fedett és 18 öl magas, négy fiatornyos kialakítású. A középső toronycsúcs nyolcszög alapú és magasra törő csúcsán öt köböl űrtartalmú gömb díszlett, míg a négy sarkán egy-egy négyszög alapú kis torony ékeskedett tetejükön egy-egy köblös gömbbel.

A négy fiatornyos toronytető-fedés a korra jellemző építési forma volt a reformátusok körében. A középső kimagasló toronycsúcs Jézus Krisztust, a négy kistorony a négy evangélistát – Márk, Máté, Lukács és János – jelképezte. A díszes torony fa tetőzetével együtt 34 öl magas volt, az alföldi rónán messze ellátszott.

A falak építéséhez helyben égetett téglát használtak, aminek alapanyagát a Nagy-érben fejthető, kiváló minőségű sárga színű agyag biztosította. A téglavetés, szárítás és égetés szakmai felügyeletét az építőmester látta el. Az ácsmunkákhoz, tetőszerkezethez és – fedéshez a faanyagot a Bihari hegyekből szállították. A torony építési költsége 6205 Rénes forint és 30 krajcár volt, a toronyórát 600 Rfrt- ért vásárolták.

A harangok végre méltó helyre kerültek, megfelelő magasságból a település legtávolabbi részébe is eljutott hírvivő, hívogató csengő hangjuk.

A torony jelentőségét mindig a harangok hirdetik, amelyek hívják, veszély esetén pedig riasztják a híveket.

A felszerelt toronyórára is nagyon büszkék voltak a ladányiak. Az óra nemcsak a pontos időt mutatta, hanem hangjelzéssel is felhívta magára a figyelmet. Szerkezete negyedóránként (fertályonként) ütött a kisharangra, egynegyednél egyet, félóránál kettőt, háromnegyednél hármat, egész óránál pedig négyet, majd a nagyharangra kiütötte az egészeket az aktuális időpontnak megfelelően.

A torony építészeti stílusa késő barokk. Az építőmester Bajorországból hozott stílusjegyei jól felismerhetők a téglából épített részek különböző pontjain. A homlokzaton megjelenik a vakolatsávozás, erőteljes párkányok láthatók, simított oszlopok mutatkoznak a falsíkból kiemelkedve. Az épületet határozott főpárkány zárja le. Az óra elhelyezése a főpárkány vonalában különös harmóniát kölcsönöz a fal és a tető találkozásának. A falak külső felületét durva vakolással borították, csak a nyílások keretei, a vakolatsávok, az erőteljes párkányok és az oszlopok simítottak.

A kőtoronyra helyezett négy fiatornyos fa toronysisak a késő gótika és népi építészet remekbe szabott együttes megoldása. A Tiszántúlon ebben az időben széles körben elterjedt formaként volt ismeretes.

A toronyépítés során az egyházközség minden anyagi tartalékát felemésztette, hiába szerezték meg a templom újabb bővítéséhez a kancellária engedélyét, nem maradt fedezetül egy krajcárjuk sem.

A következő években a természet megpróbáltatásai és az anyagi javakban való szűkölködés váltogatták egymást a lakosság körében.

.

Az új templom építésének körülményei

Közben II. Lipót a vallási türelem gyakorlásában további engedményeket tett.

Az 1791. évi XXVI. tc.- ben többek között szerepel, hogy a protestánsok minden további engedély nélkül építhetnek templomokat akár toronnyal együtt is. Miután az egyházközség tagjai tudomást szereztek a kedvező irányú változásról, azonnal templomépítési kérelemmel fordultak az egyházmegyéhez, bár az anyagiakat tekintve nem voltak felkészülve a feladatra. Az egyházmegye az építésre áldását adta, elkezdődhetett tehát a munka.

Az új templom és torony 1800-ban
(Kiss Eszter képzőművész alkotása)

 

1793. október 22.-én nagy áldozatvállalással, éhínség idején tette le a mai templom fundamentumának alapkövét Tóth István prédikátor. Egy másik jelentős esemény is történt még az építkezés kezdeti szakaszában. Szűcs János rektor-tanító állítása szerint a régi templom bejárati ajtajának sok évszázadon át szolgált „szentelt küszöbét” kiemelték és az új templom déli bejáratának ajtaja alá helyezték el. Még abban az esztendőben a földszinten felül mintegy félölnyi magasságig jutottak a falrakással. Ekkor azonban a munkálatokat négy évre meg kellett szakítani. Kétszer árvíz, kétszer pedig aszály sújtotta a vidéket. Időközben Tóth István professzori állást vállalt Kecskeméten. 1798 tavaszán aztán a helyi lakosok nem kis áldozatvállalásának és Bethleni Dániel tiszteletes szervező munkájának köszönhetően újra indult a munka. Az építkezés három év folyamatos munka után befejeződött és a templomot 1800. december 7-én szentelték fel. Az építmény személyes adakozásokból, perselypénzekből és építési anyagok adományaiból valósult meg. Nemes Baranyai Pál kurátor számadásai szerint a templom építése összesen 10745 Rfrt. és 21 krajcárba került.

A hálaadó istentisztelet alkalmából igét hirdetett T. Ormós András hajdúszoboszlói tiszteletes, aki prédikációjába bevette a XCVI. zsoltár VIII. versét,

„Tulajdonítsatok az Úr nevének dicsőséget; adjatok ajándékot, és menjetek bé az ő pitvariba.” –

és az egész gyülekezet teljes megelégedésére dicséretes prédikációt mondott. Az ünnepi alkalomra olyan sok vendég érkezett a közeli és távolabbi településekről, hogy a helybeliek közül mindössze 20-30 fő férhetett csak be a templomba. Ezen a napon az újonnan szentelt épület környéke is tele volt ünneplő közönséggel.

A nevezetes nap jelentőségét igazolta az is, hogy a templomszenteléshez a korabeli írások tanúsága szerint hat darab marhát vágtak le, amit a vendégek és az érdeklődők még aznap jóízűen elfogyasztottak. Pataki István és Tóth János pedig három darab kost adományozott. A mészárosok a levágott marhák bőreivel az egyház felé elszámoltak.

Az új templom az Alföldön akkoriban elterjedt egyhajós, hosszházas, sík mennyezetű, félköríves lezárású, oldalbejárós toldalékkal létesült, a helyi lakosság igényeit kielégítő provinciális barokk-jellegnek megfelelően.

Méretei a következők:

       hossza: 19,5 öl,

       szélessége:8,5 öl,

       magassága: 5,5 öl.

Három bejárati ajtóval látták el. A templom tetejét zsindely fedte

Belül a mennyezete kék, falai fehér színűre meszelve. Két karzatot építettek be, mindegyiket két-két terméskő oszlopra állítva. Az oszlopokra korintizáló fejezetet faragtak. A karzat mellvédje táblás kiképzésű, festett díszítést kapott.

A belső térben elhelyezett padok 1452 személy számára biztosítottak ülőhelyet. A padok elejének kialakítása a karzatokéhoz hasonló. A Mózes-székek mennyezetes kialakításúak, a teljes felület festéssel díszített. Az Úr-asztalát körülvevő korlát asztalosipari remekmű. A templom legfontosabb funkcióit betöltő berendezési tárgy a szószék. Szűcs János volt rektor-tanító állítása szerint a püspökladányi református templom szószékét Karacs Ferenc térképmetsző tervezte. A szószék íves, barokkos vonalvezetéssel készült. Eszmei tartalmát építészeti eszközzel is kifejezi a föléje boruló hangvető, a korona.

 

Az északi karzat egyidős a templommal


A szószék a templom legfontosabb berendezési tárgya.

 

A templomépítést követő évek

A régi templom megélte az új felszentelését és csak a következő évben, 1801-ben bontották le. Építőanyagaiból iskola és lelkészlakás épült. Az 1771-ben és 1783-ban épült két tornác (cinterem) azonban megmaradt. Az egyik egyházi, a másik lelkészi magtár lett.

1807-ben már három harang van a toronyban. Ebben az időben a katolikus felekezetűeknek még nem volt harangjuk, így aztán – a feljegyzések tanúsága szerint – pénzért, a nem református valláshoz tartozó személyek számára is harangoztak temetés vagy más esemény alkalmából.

A gyakori villámcsapások nem kímélték az egyház épületeit sem. 1811-ben villám csapott a torony sisakjába, tűzkár keletkezett, de hasonló nagyságúra helyreállították.

A torony alól a templomba nyíló ajtót 1815-ben építették be. Ettől kezdve a torony földszinti helyiségére is a templomban való viselkedés szabályai lettek érvényesek. Még ugyanebben az évben rendeltek egy 14 változatos orgonát.

Az 1816. január 29-én és 30-án dühöngő szélvihar a vastag jégpáncél borította toronytetőt négy fiókjával együtt a templomtetőre vetette, aminek következtében ott is jelentős kár keletkezett. Ekkor a helyi mesteremberek segítségével és a tehetősebb lakosok anyagi hozzájárulásával a ledőlt toronytető hasznavehető fáiból öt öl magasságú deszkaborítással ellátott tetőt emeltek. A tragédiát okozó vihar ereje rendkívüli volt. A legidősebb egyháztagok sem emlékeztek hasonlóra életük során. Mégis akadtak olyan helyi népi mesterek, akik állították, hogy az anyagi kár nem következett volna be, ha a tető vázszerkezetét az építés idején teljes mértékben keményfából ácsolják össze. Mások a torony falazott szakaszán beépített keretet találták elégtelennek, ugyanis az alsó keret feletti faltömeg biztosította volna, hogy a toronytető a szélterhek ellenére se repüljön el. A vitába Rachbauer József építőmester, a torony építője már nem tudott beszállni, ő ugyanis 1806-ban elhunyt.

A január végi szélvihar példa nélküli erejét bizonyítja Csiszár Imre református iskolai rektor korabeli feljegyzése, ami szerint ugyanezen a napon a tiszafüredi katolikus és a karcagi református templom tornya is ledőlt. Ennek a hatalmas erővel dúló téli zivatarnak az emléke „gyertyaszentelői fergeteg” néven maradt meg az emberek emlékezetében.

1832-ben a még mindig öt öl magasságú deszkatetőt a tornyon zsindellyel fedték le.

1851-ben a presbitérium Kálmán Lajos lelkipásztor vezetésével megbízta Koczka Ferdinánd építőmestert a templom és a torony felújítási tervének elkészítésével. A tervnek fontos része volt, hogy a tornyot tűzőrségi figyelővel kell ellátni.

Az építőmester 1852. január 23-án, községi elöljárókkal kibővített presbitériumi ülésen bemutatta a felújítási tervet kétféle, egy költségesebb (20000 Pengő-forint) és egy egyszerű változatban (10000 Pfrt). Az elöljáróság azonban megbízta őt egy harmadik, a kettő közötti költségkihatással bíró terv elkészítésével, amit a mester január 28-án be is mutatott, és aminek a költségvetése 12000 Pfrt volt. A felújítás körüli vita éveken keresztül folytatódott. Közben Vécsey Imre debreceni építőmestertől is kértek tervváltozatot. Az egyeztetések 1856. augusztus 24-én zárultak le azzal, hogy a templomfelújításra Koczka Ferdinánd több ponton módosított javaslatát fogadták el, míg a toronyfelújítás során Vécsey Imre tervét vették figyelembe.

1857. május 1-jén megkezdődött a püspökladányi helvét hitvallású templom és torony felújítása. A munkálatokat Molnár Antal építéskivitelező vezette. A torony falát 3 öllel feljebb építették, a mai magasságra. A toronyóra ebben a magasításban kapott helyet. Az 1840-ben pusztító tűzvész miatt tűzőrségi szobát is kialakítottak, ekkor kapta a vasrácsot a sétáló körül, amelyet Karacs Bálint helybeli lakatosmester készített. A torony lapos tetőt kapott, ezt bádoglemezzel borították. A toronytetőre a régi gömb került, Vécsey Imre terve alapján vitorlával és csillaggal kiegészítve, amit Mogyorósi Lajos ácsmester helyezett fel. A templomon a zsindelyfedést kicserélték. A tűzfalakat a toronynál és az oldalbejáróknál felújították, a faragott kőből készült díszítő gömbök számára helyet biztosítottak. A munkálatok 1859-ben fejeződtek be. Az építés jelentős kiadásai miatt az 1860. évre az egyházmegyének beszolgáltatandó adakozások alól Püspökladány felmentést kapott.

A templom és torony felújítása során az építészeti stílusban is változás tapasztalható. A torony alsó része megőrizte a késő barokk jellegét, a templom fő vonásaiban provinciális barokk maradt. A toronymagasításon azonban már megjelentek a copf stílus jegyei.

Erőss Lajos lelkipásztor 1894-ben harang-felújítási akciót kezdeményezett. Az újonnan öntött harangok 1896. november 21-én szólaltak meg először.

A XX. század első éveiben, a gazdasági fellendülésnek köszönhetően Kiss Ferenc lelkipásztor vezetésével 1904-ben a templomon és a tornyon felújítási-átalakítási munkálatokat terveztek. A tervet és a költségvetést az államépítészeti hivatal felülvizsgálta, s az alispán engedélyezte. A munkálatokra az Egyháztanács június 19-én árlejtést hirdetett, a beérkező pályázatok határidejéül június 30-át jelölte meg. A külső munkálatokat szeptember elsejéig, a belső munkákat pedig október elsejéig kellett elvégezni.

Az ajánlat 10%-ának megfelelő óvadékot kellett letétbe helyezni, amit csak az átadástól számított egy évi jótállási idő után adtak vissza. Gazdasági bizottságot hoztak létre, amely bizottság feladata volt az árlejtéstől a szerződéskötésen át az átadásig minden tevékenység ellenőrzése.

A torony többszintes, szintenként merevített, keretváz szerkezettel épült, és új sisakot kapott rézlemez borítással. A templomtetőt zsindely helyett palával fedték le, az esővíz elvezetéséhez csatornákat, lefolyókat szereltek fel, a templomon nagyobb ablakokat vágtak. A templom és a torony külső homlokzatán megújították a barokk építészetre általánosan jellemző okker sárga színű festést.

A felújítás után a külső homlokzat megőrizte késő barokk, illetve provinciális barokk jellegét, a toronymagasításnál és az ablakpárkányoknál azonban már a copf stílus jegyei ismerhetők fel. A templom mennyezetét bolthajtásos deszkamennyezetté alakították át, amit stukatúroztak és kifestettek. Amíg az északi karzat egyidős a templommal, a déli karzat ekkor került felújításra, hogy arra fel lehessen állítani az új orgonát, amit 1905-ben Angster József épített huszonöt változattal.

 

A templom és a torony az 1904-ben történt felújítása során nyerte el véglegesen mai alakját. A torony keretváz szerkezettel épült új sisakot kapott, vörösréz lemezborítással.  A templomon nagyobb ablakokat vágtak.

*

Az I. világháború alatt, Kállay Sándor lelkész szolgálati idejében a magyar királyi honvédelmi miniszter lefoglalta a két nagyobbik harangot és az orgona díszes külső sípjait a 4. hadtest részére. Elszállításukra 1917. július 18-án került sor, melyeket csak öt évvel később, 1922-ben tudtak pótolni.

A templomtoronyban állandó tűzőrséget rendszeresítettek. Éjjel-nappal szolgálat volt. Egy őr a családjával együtt a torony szobájában lakott.

1933-ban bevezették a templomba és a toronyba a villanyt. Ezentúl az orgona sípjaihoz a levegőt villanymotor hajtású ventilátor lapát szolgáltatta. A toronyóra számlapját ernyővel irányított villanyégő világította meg, így sötétben is lehetett látni a pontos időt.

1935-ben általános felújítási munkálatokat végeztek a templom és torony épületén. Eltüntették a villanyszerelés nyomait. A helyenként elhasználódott és leomlott vakolat felújításával, a külső-belső meszeléssel, mázolással viszonylag rövid idő alatt végeztek.

1936. május 31-én a középső harang megrepedt de Fazekas András presbiter saját költségén másodszor is újra önttette.

1944 nyarán hadicélra levették és elvitték a nagyharangot, aminek pótlására hosszú ideig nem került sor.

Kovács Ferenc és Pető Lajos lelkipásztorok szolgálata idején, az egyháztagok összegyűjtött önkéntes adományaiból 1970-ben helyreállították a templomtetőt, 1971-ben a toronytető háborús sérüléseit kijavították, a harangokat villanyhajtásra cserélték. 1972-ben a templomba hangosító berendezést szereltek fel. 1973-ban a templom és torony új, kőporozott vakolatot kapott.

A Ladányi Híradó az 1973. évi 2. számában a következőket írta:

„Háromszázezer forintért tatarozzák a református templomot, a nagyközség egyetlen műemlék-jellegű épületét. A Nagyközségi Tanács új toronyórát vásárolt, mely szép dísze lesz a településnek.”

Sipos Koppány Kadosa lelkipásztor szervezésének köszönhetően a II. világháborúban sérült, korábban már foltozott toronytető lemezeit újakra cserélték, a toronysisak teljes felújítást kapott.

Ábrám Tibor lelkipásztor 1991-ben kezdte meg szolgálatait Püspökladányban. Napirendre került a már régóta esedékes teljes körű templomfelújítás kérdése. A presbitérium a 13/1993 számú határozatával -„Orgona és templom felújításáért”- alapítványt hozott létre, célul tűzték ki a templom alapkőletételének 200. évfordulójára a teljes belső felújítást. A munkálatokat Váradi Zoltán kabai vállalkozó 1993 tavaszán kezdte el. Két méter magasságig a belső vakolatot eltávolították, majd talajnedvesség elleni szigetelést végeztek. Ezután a belső vakolat megújításra került, a régi meszet a falról lekaparták, az ablakokat dupla üvegezésűvé alakították. Végül a fal és a mennyezet teljes körű meszelést kapott.

A második ütemben Mosolygó Lajos egyéni vállalkozó munkatársaival kicserélte a padlóburkolatot, majd a Mózes-szék, szószék és a padok festése következett hagyományos, nagy szakértelmet és figyelmet igénylő technológiával (flóderozás). A munkálatok időben befejeződtek és a belül teljesen megújult kétszáz éves templomban 1993. október 17-én hálaadó istentiszteletet tartottak. A felújítás költsége a kárpótlási törvény értelmében a teljes járadék terhére lett elszámolva. 1995-ben a templomtető a Lindab-cégtől vásárolt tetőlemez-borítást kapott. 2000-ben az egyházmegye finanszírozásában a templomtest és a torony teljes külső felújítása megtörtént. A felújítás során az épület megőrizte korábbi stílusjegyeit. A teljes költség 15 millió Ft volt. A kivitelezést Mosolygó Lajos egyéni vállalkozó és munkatársai végezték. A villanyszerelési munkálatokat Tóth Sándor villanyszerelő mester végezte. Az orgona felújítását Keve József orgonaépítő mester 2002. május 26-ára fejezte be, költsége 3,8 millió Ft volt.

 

A felújított templom belseje (2002)

 

A harang beemelésének ünnepi pillanata.
(2010. augusztus 15.)

 

2009. június 14-én Pella Pál lelkész bejelentette a presbitérium határozatát, hogy a második világháború idején hadicélokra lefoglalt nagyharang helyett újat önttet. Megindította a harang akciót.

Az egyházközség adakozó híveinek köszönhetően Lázár Imre székelyudvarhelyi harangöntő mester kapott megbízást a feladatra.

Az „Áldáshozó” újonnan öntött nagyharang 2010. június 29-én érkezett Püspökladányba. Augusztus 15-én ünnepi külsőségek között, hálaadó istentisztelet keretében helyezték szolgálati helyére, két társa mellé a toronyba.

Püspökladány, 2013. augusztus 29.

 

Fazekas Sándor

 

A mai templom
(Kiss Eszter képzőművész alkotása)

A templom főbejárata

Papp Kálmán – egykor élt pedagógusunk – festménye a templomról

A templom nyáron

A templom télen

Melléklet:

 A templom- és torony építésének idején használt fizetőeszközök:

       Rénes-forint (rajnai): konvenciós fizetőeszköz, 11,693 gramm színezüstöt tartalmazó fémpénz,

       Pengő-forint: a rajnai forinthoz hasonlóan, ezüstből vert fémpénz, 1858-ig volt forgalomban.

  Régi mértékegységek:

Megnevezés

Mérték

Átszámítva

1 magyar mérföld

hossz

8362 méter

1 magyar vagy bécsi öl

hossz

1,896484 méter

1 bécsi rőf

hossz

0,777558 méter

1 erdélyi köböl (gabona mérésre)

űrtartalom

64 liter

1 pozsonyi köböl (gabona mérésre)

űrtartalom

125,06 liter

1 bécsi mázsa

tömeg

56,006 kg

 
Felhasznált források:

       Kecskés Gyula (1936): A püspökladányi Rákóczi-harang, Protestáns lap, Debrecen,

       Kecskés Gyula (1974): Püspökladány újkori története helyneveiben, Nagyközségi Tanács

       Kecskés Gyula-hagyaték, Karacs Ferenc Múzeum,

       Kassai Istvánné (1993): A püspökladányi református templom bemutatása (szakdolgozat),

       Országos Levéltár: Kancelláriai lt, 1781:2881, 1783:1339; Helytartótanácsi lt. 1785: C.435,

       Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár püspökladányi anyagai, Db.

       A püspökladányi Református Lelkészi Hivatalban őrzött presbitériumi és egyházlátogatási jegyzőkönyvek,

       Ladányi Híradó, 1973-1975 évi számai, Püspökladány, Nagyközségi Tanács,

       Fazekas Sándor (2010): Adatok a püspökladányi református egyházközség történetéhez.

***///***

.

Szeretettel ajánlom figyelmükbe Fazekas Sándor elismerésre méltó és alapos kutatásra épülő, színvonalas könyvét:

A könyv adatai:

Címe: Adatok a püspökladányi református egyházközség történetéhez

Szerkesztette: Fazekas Sándor

Kiadás: Magánkiadás, Püspökladány, 2010.

A könyvről rövid ajánló olvasható a bal oldali Könyvespolc menüben!!

***///***

A képekre kattintva kinagyíthatóak!!

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

*

(A szöveges összeállítást készítette:  Lupsa Tamás plébános úr.

Köszönöm a segítségét!

FOTÓK a szöveg közepén találhatóak!)

*

 A püspökladányi római katolikus egyházközség történetéből

.

Püspökladánynak, mint helységnek, az alapítási évét nem ismerjük, de az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben már szerepel a neve.

A város nevének előtagjában a püspök szó azt jelzi, hogy területe valamikor a váradi püspök birtoka volt.

A településen és környékén több kápolna létezéséről is tudunk, már egészen korai időkből, tehát már a reformáció előtti időkből:

A régi Ladány-tól keletre, a legelőn, (a mostani hatodik utcán) a Kislány halmán, vagy Kisasszony halmán, állt egy kis középkori kápolna, mely a halom nevéből következtetve, Szűz Mária születésére, Kisboldogasszony tiszteletére volt felszentelve.

A mostani köztemetőben – ez volt régen a református temető -, a Boldogasszony halmán is állt egy kápolna. A halom nevéből következtetjük, hogy ez a kápolna is Szűz Mária valamelyik ünnepe tiszteletére volt felszentelve.

Környékünkön a középkorban Szent Ágota halmán és a Bojár-telken volt még templom vagy kápolna.

Nem tudjuk első ismert középkori gótikus templomunk építési évét sem, de azt tudjuk, hogy 1423-ban már elkészült, és Szűz Mária tiszteletére volt felszentelve. A mostani református lelkészlak helyén állt. A templom szentélye a középkori templomtájolás szokása szerint keletre nézett. Maga a templom kőből, a tornya fából készült. A török háborúk alatt a torony le is égett, amit aztán a későbbiekben már nem is építettek újjá. A templom a XVII. században a reformátusoké lett, visszaszerzésére az egri püspök 1721-ben és 1768-ban is kísérletet tett, de nem járt sikerrel. Ezt a középkori templomot aztán 1801-ben le is bontották. Az anyagából iskolát és lelkészlakást építettek, főbejárati küszöbét pedig a mostani református templom déli oldalajtaja alá építették be.

.

Röviden a reformáció, a református vallás és Püspökladány kapcsolatáról

.

Az új hit Püspökladányban történt befogadásának körülményeiről az egyházi levéltárakban nem maradt feljegyzés. Több mint 400 év háborús eseményei, menekülés a török, tatár, német és rác hadak elől, a sok tűzvész elpusztította az írásos emlékeket. Csak az állami levéltáraknak nem erre a tárgyra vonatkozó irataiból tudunk következtetni.

Magyarországon az új hit terjedése a Mohácsi csatavesztés után bekövetkezett politikai és társadalmi helyzetben gyorsult fel.

A mohácsi csatában a legtöbb püspök elesett. A megüresedett püspöki székeket a király nem töltötte be, hogy a jövedelmük a királyé lehessen ill. a főurak kezére kerüljön. A megmaradt püspöki székek jövedelmének 2/3-át védelmi célokra foglalták le. A török az általa megszállt területeken nem tűrt püspököt, s a templomokat súlyosan megadóztatta, ha nem rombolta le. Az erdélyi országgyűlés (1556) kiutasította a püspököket (Nagyváradról, Gyulafehérvárról), és papokat Erdélyből. A szerzetesek vagyona, miután elűzték vagy megölték őket, világi főuraké lett. Püspök nélkül, papok nélkül, pénz nélkül, fölbomlott a katolikus iskolahálózat. A jobbágyok olyan vallásúakká lettek, amilyen papot adott nekik a földesúr. Az egri püspökség a mohácsi vész pillanatától egy teljes századra elveszett a katolikus egyház számára. A kinevezett egri püspökök be sem tehették lábukat Egerbe.

Környékünkön:

– Debrecenben 1552-ben teljesen megszűnt a katolikus egyház.

– Szabolcs megyében az 1500-as évek közepére 2-3 plébánia maradt.

– Békés vármegye is egészen protestáns volt már a század közepére.

Püspökladány egyház-igazgatásilag az egri püspökséghez tartozott, s a váradi püspök birtoka volt.

Így a püspök-földesúr saját birtokán biztosan késleltető hatással volt jobbágyai hitújítására. Támogathatta ebben őt, a már a 14. századtól ismert, tekintélyes birtokos római katolikus Bajomi család. /Ez a földbirtokos volt, aki a katolikus egyház vagyonának védelmében szembe mert szállni még a királynéval is. Ugyanis, amikor az erdélyi országgyűlés elrendelte a kat. egyházi vagyonok lefoglalását, a domonkos- és ferences-rendiek értékeiket a Bajomi várban rejtették el.  Erre Izabella királynő elrendelte a kincsek egy részének erőszakkal történő elvitelét. Amire a Bajomi testvérek óvást emeltek a váradi Szt. István-béli káptalan előtt a királynő eljárása ellen – eredménytelenül. 1556-ban meghalt a 16. sz.-i utolsó váradi püspök. Ezután egészen a török kiűzéséig, 1692-ig, a csak címzetes váradi püspökök nem foglalhatták el székhelyüket. 1557-ben, vagy röviddel utána, elkobozták a váradi püspök birtokait, és az 1545. évi tordai országgyűlés végzése alapján a birtokot csak erdélyiek és feltétlenül csak protestánsok kaphatták meg.

Így tehát az adatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy: Püspökladány 1556-57-ben, a váradi püspökség megszűnése, birtokainak elkobzása, a püspök földesúri hatalmának megsemmisülése után vált reformátussá.

Nem ismerjük pontosan a református egyházközség, s a gyülekezet küzdelmeit, megerősödésének történetét. Sorsa minden bizonnyal egy volt a község sorsával, az szervezhette, irányíthatta életét. A pl.-i ref. egyház iskolájáról az első adat már 1592-beli.

Ez a szoros kapcsolat a 18. sz. végéig tartott. Akkor a kir. kamara róm. kat. vallású embereket is telepített a községbe. Számuk gyarapodásával nőtt a község életében játszott szerepük is.

1636-ban a falu már Rákóczi-birtok volt. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem, aki II. Rákóczi Ferenc dédapja, feleségének, Lorántffy Zsuzsannának adta. Mindketten erős pártfogói voltak a református gyülekezeteknek. Kettőjük adománya az újraöntött állapotban ma is meglévő, ún. Rákóczi – harang.

Püspökladány, a Rákóczi-féle szabadságharc leverése után, – II. Rákóczi Ferenc elkobzott birtokának részeként – 1715-ben királyi kamarai (kincstári) birtok lett. Majd 1819-től a Magyar Vallásalapítvány vette át a földeket, vele együtt a tulajdonosi kötelezettségeket. Régi magyar szokás szerint ugyanis a helyi egyház fölött a tulajdonos, leggyakrabban a földesúr, ennek hiányában pedig, – mint nálunk – a kamara, illetve a Vallásalapítvány gyakorolta a kegyúri jogokat. Ami azt jelentette, hogy kötelessége volt pénzt adni az egyházi épületek építésére és fenntartására, és hozzájárulni a pap fizetéséhez. (A hívek kézi munkájukat és igásmunkát adtak.)

Mivel az – a reformáció elterjedése idején református kezelésbe jutott –, eredeti (1423-ban már álló, gótikus stílusban épített) katolikus templomot, a katolikus egyháznak nem adták vissza, a katolikus hívők csak néha hallgathattak szentmisét, amit az itteni kamarai tiszttartó házában mutatott be a nádudvari plébános. Püspökladányt pedig, mint leányegyházat a nádudvari plébániához csatolták.

A Királyi kamara végül 1768-ban kápolna építését kezdeményezte, amit végül csak Mária Terézia rendeletére építettek meg 1779-ben.

Pontosabban kőből építettek egy templomszentélyt Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére, a mellette lévő szabad területet pedig léccel, deszkával elkeríttették és náddal fedték be. Ez lett a templom hajója. Ez az építmény már a mostani templomunk helyén állt. Itt volt a reformátusok elhagyott temetője és a Szegedi-halom. A szentélyt Litsman József debreceni kőműves építette. Az ablakok, ajtók kereteit és a lépcsőket egy nagyváradi kőfaragó készítette. A szószék, a tabernákulum és 6 darab gyertyatartó márványmintásra volt befestve. A szentély mellett állt még egy kőből épült kis sekrestye is. Harang nem volt, ezért a halottaknak a reformátusoknál harangoztattak. Az elmondások szerint a templomhajó nádteteje a madarak kedvelt helye lett, a befészkelt sok veréb és galamb miatt sokszor nem lehetett érteni a pap szavát. A hívek kérték a templom építésének befejezését, de hiába.

1780-ban nevezte ki a püspök első plébánosunkat: Fándly Lászlót, aki a falun kívül egy kamarai épületben lakott. 1798-ban a szentély teteje beszakadt, a nádtetős hajó pedig összedőléssel fenyegetett. Így a Kamara végül 1805-ben új templomot építtetett, nem messze tőle pedig egy emeletes plébániát. A templomnak két oltára, orgonával ellátott kórusa, tornyában pedig 3 harangja volt. 1845-ben az orgonát Pestről rendelt új orgonára cserélték. Sajnos ez a templom is hamar repedezni kezdett és a földrengés is úgy meggyengítette, hogy 1835-ben javítani kellett. 1896-ban pedig 12 vassínnel mentették meg az összeomlástól. Végül 1921-ben ezt a templomot is lebontották.

.

Az új templom

.

Mostani templomunkat Medgyaszay István műegyetemi tanár tervei szerint, Wagner József egri építész építette 1922-ben, egy lebontott magtár tégláiból. Az építés költségeit a Vallásalapítvány, mint kegyúr, állta.

Érdemes elolvasni történetét.

A tervező életét, műveit mutatja be Zajtai Ferenc: Az építészet Bartókja c. filmje.

Álljon most itt egy idézet tőle:

„ A népek világküzdelmében csak erős és eleven kultúrával tarthatjuk felszínen magunkat. Ebben érintkezik a nemzeti cél a magasabb örök emberi célokkal. Alkossunk hát mi is újat, a mi népünk formakincséből, és formáljuk azt a mi lelkünk szerint.”

A templomot 1923 őszén szentelték fel Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére.

Az építés során történt hibák miatt azonban hamarosan be kellett zárni, így a szentmiséket az iskolában tartották. Hosszú huzavona után Gell Antal adminisztrátor sürgetésére végül a Vallásalapítvány megerősíttette az épületet. Kívülről támfalakat építettek, belülről pedig vonóvasakkal kötötték össze a falakat. A templomot így 1929-ben kapták vissza a hívek. Ekkor, 1929-ben, jött ide Dessewffy Elemér plébánosnak, aki Mozárovics Z. festővel azonnal ki is festette. Különlegessége a festésnek, hogy az oltárkép sgraffito szerű stílusban ábrázolja Szent Péter és Pál apostolokat. Ilyen stílusban készült a templom külső homlokzatán a „Hegyi beszéd” is. Sajnos a homlokzat csúcsa 1944-ben belövést kapott és a kép olyan súlyosan megsérült, hogy nem is állították helyre. A háborúban a magas torony is megsérült, egy későbbi vihar pedig úgy megroppantotta, hogy le kellett bontani. Az 1948-ban idelátogató Mindszenty bíboros úr sajnálkozva nézte templomunk csonka tornyát. Az új torony hat méterrel alacsonyabb lett.

A templom orgonáját a pécsi Riegler cég építette. A szembemiséző oltár 1969-ben épült. Páskai István főesperes szolgálati ideje alatt, az 1980-as években, történt meg a templom belső festésének megújítása. Ekkor kapott vörösréz borítást a torony, illetve új palát a tetőzet. A keresztelő kápolna pedig fűthetővé lett téve.

2000-ben kormányzati segítséggel valósulhatott meg az orgona felújítása, a tető javítása illetve újra fedése. Új ereszcsatornákat is kapott a templom, és elkészült a főbejárat előtti díszburkolat. A 2000-es évek elején valósult meg a padfűtés kialakítása.

A villamos hálózat teljes körű felújítása 2011-ben történt.

Az 1780-as plébánia alapításával egy időben alkalmazták az első kántortanítót. Juhász Pált, aki eleinte egy uradalmi épületben taníthatta a gyerekeket. Az 1780-as évek közepén építették fel az első nádtetős tégla épületet a későbbi katolikus kultúrház helyén. Ez egy egytantermes iskola volt a tanító lakásával egybeépítve. Az épületet 1844-ben újjá építették, 1880-ban tovább bővítették. Fokozatosan épült ki az egész települést befogó iskolarendszer.

1895-ben létesült a Géczi-iskola, 1911-ben a Darányi-telepi, 1926-ban pedig a Petri-telepi. A Petri- telepi iskolában miséztek is.

1929-ben Dessewffy Elemér plébános rávette a Vallásalapítványt, hogy építtesse meg az emeletes Szent Imre iskolát.

1932-ben pedig kérésére telepedtek ide az Isteni Megváltó Leányai szerzetesrend tagjai a zárdává alakított Darányi-telepi iskolába. Eleinte két kedves nővér tanított a zárda iskola két tantermében, a harmadik a konyhai feladatokat látta el. 1940-ben már hatan voltak és a Szent Imre iskolában is tanítottak. Iskoláink szépek, tiszták, az akkori viszonyok szerint korszerű, jól felszerelt iskolák voltak. Környékünkön még Ürmösháton tartottunk fenn egy egytantermes kat. népiskolát.

1950-ben a rendet feloszlatta, a zárdát bezáratta az államvezetés. A kommunista államosítással ezeket elszakították az egyháztól.

A katolikus temetőt 1860-ban nyitották meg, ezt a hatóság 1980-ban záratta be.

A katolikus kultúrház 1932-ben létesült a régi iskolában. Több egyesületünk is volt: A római katolikus olvasókör a Zrínyi u. 14. sz. házban működött. A XIX sz. végén misézőntani (2012).  k. Ezután,létesítették és a háború után, amikor a hívek rendbe hozták, akkor államosították.

Katolikus legényegylet, Lányok Mária kongregációja, Szívgárda stb. 1938-tól 1949-ig Karitász-ház is működött az egyházközségben. A zárdák feloszlatásával és az államosítással tevékenységüket megszüntették.

A háború után az emeletes plébániát az egyházközségnek nehéz volt fenntartania, ezért azt a termelőszövetkezet megvette és helyette 1967-ben felépítette a mostani plébániát. Később, a templomkertben, a plébánia mellé harangozói ház is épült.

A rendszerváltoztatás utáni első önkormányzat –  és azóta a következők is – minden évben normatív támogatás nyújtásával segítette a város református és katolikus egyházközségét épületeinek rendbetételéhez, karbantartásához, szebbé tételéhez.

Elkészíttette a templomok külső díszkivilágítását. Megállapodást írt alá az elvett egyházi javak jóvátételéről, illetve visszaadásáról, így kaptuk vissza a régi kántorlakást. /Amit rossz műszaki állapota miatt azóta már le kellett bontani (2012)./

Előkerült a Szent Imre iskola főbejáratát díszítő, de az államosítás után elkallódott Szent Imrét ábrázoló szobor. Ez most már a templomkertben talált méltó helyére.

Ugyancsak önkormányzati segítséggel készült a templomkert sarkánál felállított Szent István szobor. Alkotója a Püspökladányban élő és alkotó, Magyar Örökség díjjal is kitüntetett, Győrfi Lajos szobrászművész. Ekkor lett renoválva és kissé átalakítva a templomkertet övező hosszú kerítés is.

Két új kereszt állítására is sor került: az egyiket a templom előtti területen, a másikat a temetőben, a Boldogasszony – halmán láthatjuk.

A 2000-es évek elején lett kialakítva hely, a templom oldalában, urna-temetkezések számára.

Ugyancsak a 2000-es évektől működik újra szervezett formában a karitász csoport.

A régi katolikus temetőből a templom mellé lettek hozva az itt szolgálatot teljesítő, és itt eltemetett plébánosok síremlékei.

2010 után került sor a templomkert már bozótosnak mondható növényzetének kivágására, új növények beültetésére.

2009-ben beszakadt a plébánia konyhájának alja. Ezután történt az épület vízvezetékének és csatornázásának felújítása.

2010-ben készült el az épület külső hőszigetelése.

2012-ben pedig a harangozó lakás felújítására került sor.

.

Híres és jelentős régészeti leletei is vannak Püspökladánynak

.

1970-ben a Kincses domb ásatása során került elő az un. „Ladányi kereszt„. A feltárt sírokban a VIII. sz.-ban készült eszközök, fegyverek és különböző ékszerek mellett találták a 4,6 x 3,2 cm-es bronz lemezből vert keresztet, honfoglaló őseink hagyatékaként.

A Nemzeti Múzeumban őrzik, itt van kiállítva. A 4-es számú országos főútvonal korszerűsítésekor, a vasúti felüljáró építésekor a debreceni Déri Múzeum régészei katakombasíros temetkezésre bukkantak. Addig hazánkban ilyen jellegű temetkezésre még nem találtak. A megállapítások szerint az időszámításunk előtti kétezerből származó sír került elő, amelyre újabb földréteget hordtak. Itt rátemetkezést találtak, amelyre Európában is csak ritkán bukkantak, hazánkban pedig még soha.

1977-ben az Eperjes-halom nevű területen végeztek régészeti feltárást. A térség azért is volt különösen vonzó erre, mert csak a század elején törték fel, addig legelő volt, mélyszántással nem bolygatták. 517 sír feltárása után elmondható, hogy olyan nagy kiterjedésű lelőhelyre bukkantak, amelyet valamikor a honfoglalás idején nyitottak és László király uralkodásának végéig használtak. A sírok nagy számából viszonylag nagy népességre következtetnek a kutatók. Mivel a területünkre és környékünkre vonatkozó okleveles adatok szinte teljesen elpusztultak az évszázadok során, az ásatások eredményei – országos jelentőségükön túl – számunkra fontos helytörténeti ismeretanyagok.

.

Püspökladány híres régi szülöttei

.

Karacs Ferenc (1770-1838) az első magyar térképkészítő és rézmetsző.

Mindszenti Sámuel (1751-1806) az első magyar ismeretterjesztő kiadvány: a Mindenes Gyűjtemény írója, szerkesztője.

.

Tisztségviselők

.

A községben több szerzetesi és papi hivatás született.

Az Egri Főegyházmegyében szolgáló papjaink: Farkas István, Juhász István és Kiss Lajos.

Plébánosaink voltak:

1780-1783      Fándly László

1783                Lendvay János adminisztrátor

1784                Albin Ferenc koadjutor

1785-1801      Fándly László

1801-1806      Horváth Ignác

1806-1808      Nagy Károly

1808-1815      Mlinkó Márton

1815-1831      Nyerges László

1831-1832      Stand József

1832-1833      Farkas Márton

1833-1840      Szinay Márton

1840-1869      Csathó Dániel

1869-1870      Újhelyi Lajos adminisztrátor

1870-1888      Venczelly Mihály

1888-1889      Kiss János adminisztrátor

1889-1895      Kiszelák Sándor

1895-1899      Frönhert Lajos

1890-1927      Mildner Béla

1927-1929      Gell Antal adminisztrátor

1929-1950      Dessewffy Elemér

1951-1954      Kocsis István

1955-1963      Faragó József

1963-1993      Páskai István főesperes

1993-1994      Kovács János

1994-1996      Gáspár Mátyás

1996-1997      Vincze Pál

1997-2002      Panyi József

2002-2008      Barna Gyula

2008-              Lupsa Tamás

 

Káplánok voltak:

1854                Mrácsay Frigyes

1855                Virga István

1856                Bejczy István

1857-1859     Gyurka József

1860-1862      Griefhaber József

1862-1864      Virág János

1864-1866      Ferenczy Bertalan

1867-1868      Rewiczky László

1869-1871      Újhelyi Lajos

1871-1877      Kiszelák Sándor

1877                 Pamlényi Lajos

1877-1880      Sárvffy Sándor

1880-1881      Boda Vendel

1881-1882      Dobó Ferenc

1883-1884      Huszár János

1884-1885      Tóth Gyula

1885-1890      Kiss János

1890               Mrácsai Frigyes

1890               Farkas Zsigmond

1891               Han Ferenc

1891-1892      Koncz Pál

1893               Dambrovszky Imre

1894-1896      Harmath János

1896-1900      Ács István

1900-1901      Major Kálmán

1901-1904      Marnó Gyula

1905-1908      Lehóczky Endre

1908-1909      Vécsy Ferenc

1910-1916      Bathó Viktor

1916-1918      Horthi Károly

1918-1921      Králik József

1922-1925      Gell Antal

1926-1929      Gell Antal adminisztrátor

1925               Gáll Gyul

1929-1931      Mészáros László

1931-1932      Borzó Andor

1933               Balogh Jenő

1933-1934      Fojtik Tibor

1934-1935      Galambos Béla

1935-1936      Bolliky Lajos

1936-1937      Maczky Pál

1937-1938      Székely Miklós

1938-1940      Dr Kurutz Sándor

1940-1941      Szabó István

1941-1942      Marosvölgyi István

1943               Máté Pál

1943-1944      Lendvay László

1946-1948      Nagy István

1948-1950      Szabari László

1950-1951      Dr Puskás Miklós

1952-1953      Tirpák Imre

1953-1955      Dr Gál József

1955-1961      Dr Reményi Ferenc

1961-1962      Vona István

 

Meg kell még emlékezni a papok legközelebbi munkatársairól, a katolikus tanítókról. Nevüket nem tudtam mind összegyűjteni, de akiket megtaláltam itt közlöm:

1780:  Juhász Pál és Molnár Elek.

1867:  Molnár István, Molnár Elek, Günther István, Szabó János, Csada Lajos.

1881:  Géczy Lajos, Molnár Mária, Szabó János, Burics Gyula, Svaab József, Reményfí Róza, Dobai Ferenc, Nyegrus István.

1897:  Hegedűs József, Szabó János, Géczy Alajos, Reményfí Róza.

1913:  Hegedűs József, Szabó János, Géczy Alajos, Zsigray Rozália, Hiripi Elemér, Hermann Mária.

Hamvaspuszta: Böjtös Kálmán.

1933:  Almási József, Gáspár István, Kovács István, Markovits István, Markovitsné Danassy Julianna, Malek M. Alexiána szerzetesnő, Pödör M. Fidélisz szerzetesnő.

Petri-telep: Hegedűs Magda, Némedy István.

Ürmöshát: Buday Margit.

1941:  Almási József, Kovács István, Markovits István, Hegedűs M. Dália szerzetesnő, Keserű M. Elza szerzetesnő, Szabó M. Irmgarda szerzetesnő, Vizmatyi M. Hirlanda szerzetesnő, Pödör M. Fidélisz szerzetesnő.

Petri-telep: Hegedűs Magda, Némedy István.

Ürmöshát: Buday Margit.

 

Az államosítás előtti tanítók: a szerzetes nővérek, továbbá: Némedy István, Némedyné Hegedűs Magda, Farkas István, Czéh János, Czéh Jánosné, Szentirmai Emma.

 

Tetétlen, Sáp, Földes leányegyházak 1938-ig a püspökladányi anyaegyházhoz tartoztak.

 

Fontosabb forrásmunkák:

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben

Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése

Karacs Ferenc tanulmányok 1958.

Egri főegyházmegyei sematizmusok

Anyakönyvek

Egri egyház levéltár

 

Írta, összeállította: Lupsa Tamás plébános

***

 A fotókra kattintva kinagyíthatóak és lapozhatóak!

***

   Fotókhoz kapcsolódó információk:

(a fotókat válogatta, a képösszeállítást készítette: Megyaszai Szilvia)

 
1. kép – A mostani Rákóczi utca, a régi katolikus templommal és a parókiával, 1900-ban.

(1. kép: Püspökladány Anno gyűjteményéből)

2. és 4. kép – A régi katolikus templomunk, ami 1805-1921 között állt, a mai templom helyén. A régi templom bejárata viszont nem a mai Rákóczi utcára, hanem a jelenlegi Bajcsy (régebben Szent Imre) utcára nézett. A képek az 1900-as évek legelején készültek.

(2. és 4. kép: Püspökladány Anno gyűjteményéből)

3. kép – Egy kivételesen ritka felvétel, melyet képeslappá alakítottak át. A képeslap feladásának dátuma 1909. augusztus 1-i, Püspökladányban adták fel, szintén helyi címre. A fotón Szabó László sekrestyés látható. A felvétel a régi templomban készült, melynek két oltára, orgonával ellátott kórusa, tornyában pedig 3 harangja volt.

(3. kép: Némedy József fotója)

5 – 6. kép – A régi katolikus templom a parókiával. Az emeletes parókiát (plébániát) szintén 1805-ben építették és az 1960-as évek közepéig volt az egyházé, ekkor eladták a termelőszövetkezetnek. 1967-ben épült meg az új plébánia a templom kertjében.

(5. és 6. kép: Püspökladány Anno gyűjteményéből)

7. kép – Ez szintén egy kivételes felvétel, mert a katolikus parókia mellé épített és azóta már nem létező épületeket mutatja. Itt üzemelt akkoriban az „Adler és Klein Terménykereskedése”. A kép az 1920-as években készült.

(7. kép: Püspökladány Anno gyűjteményéből)

8-11. kép – A Medgyaszay István műegyetemi tanár tervei szerint és Wagner József egri építész által, 1922-ben felépített új katolikus templom. E magas templomtorony mindössze 1944-ig állt, ekkor háborús sérülést szenvedett, majd egy vihar roppantotta meg. A 8. kép 1941-ben készült.

(8, 10. kép: Némedy József fotója,

9, 11. kép:Püspökladány Anno gyűjteményéből)

12-14. kép – 1944-ig a templom külső homlokzatán egy sgraffito stílusban készült ábrázolás is látható volt, mely a „Hegyi beszéd”-et ábrázolta, s e címet viselte. A homlokzat csúcsát 1944-ben ért belövés során a kép is olyan súlyosan megsérült, hogy ezt később már nem is állították helyre. E fotók ezt az azóta már nem létező homlokzati képet, annak egy részletét őrizték meg. A falfestmény valószínűleg 1929-ben készült Mozárovics Z. festő által, Dessewffy Elemér plébános megrendelésére.

(12-14. kép: Püspökladány Anno gyűjteményéből)

15-19. kép – Az 1948 után helyreállított és az eredetinél 6 méterrel alacsonyabb templomtorony.

(15-16. és 18-19. kép: Püspökladány Anno gyűjteményéből,

17. kép: püspökladányi katolikus egyház gyűjteményéből)

20. kép – Ez az 1927-ben készített felvétel a templom szentélyét, annak oltárképét mutatja.  1929-ben került Püspökladányba Dessewffy Elemér plébános, ő rendelte meg Mozárovics Z. festőnél a templom kifestését. Az oltárkép sgraffito stílusban ábrázolja Szent Péter és Pál apostolokat. A felvétel különlegessége, hogy az apostolokat ábrázoló oltárkép körül, a szentély többi része, a mennyezete még festetlen!

(20. kép: Némedy József)

21-23. kép – A szentély, az oltár és oltárkép. Itt a szentély új, de ma már nem létező csillagos mennyezet-festése látható! A 21. kép 1957-ben készült.

(21-23. kép: püspökladányi katolikus egyház gyűjteményéből)

24-25. kép – A szentély a későbbi – a ma is ismert –  mennyezet-festéssel. Az 1980as években történt meg a templom belső festésének megújítása, talán ekkor kaphatott a szentély is új mennyezet-festést.

(24. kép: püspökladányi katolikus egyház gyűjteményéből,

25. kép: Püspökladány Anno gyűjteményéből)

26. kép  A karzat és az orgona. A templom orgonáját a pécsi Riegler cég építette, melyet 2000-ben újítottak fel.

(26. kép: püspökladányi katolikus egyház gyűjteményéből)

27. kép – Az egykori katolikus parókia

(27. kép: püspökladányi katolikus egyház gyűjteményéből)

28-29. kép – A püspökladányi római katolikus templom 2012-ben. A templomkertben áll az egykori Szent Imre iskola főbejáratát díszítő Szent Imre szobor. A templom sarkán áll a Püspökladányban élő és alkotó Győrfi Lajos szobrászművész Szent István szobra. A templom előtti területen pedig egy kereszt került elhelyezésre.

(28-29. kép: Püspökladány Anno gyűjteményéből)

30. kép – Békési Anikó olvasónk tusrajza a katolikus templomról.

(30. kép: Békési Anikó tusrajza)

31. kép – Hegedűs József katolikus tanító portréképe, aki 1897-től tanított Püspökladányban (lánya Hegedűs Magda és veje, Némedy István szintén katolikus tanítók voltak a településen).

(31. kép: Némedy József fotója)

32. kép – 1940-ben készült iskolai tablókép. A tanári karban ott ül Dessewffy Elemér plébános úr is, aki 1929-1950 között szolgált Püspökladányban (ülő sor, jobbról a második).

(32. kép: püspökladányi katolikus egyház gyűjteményéből)

33. kép – Elsőáldozók Dr. Gál József  atya társaságában, 1954-ben.

(33. kép: Békési Anikó fotója)

34. kép – Elsőáldozók, az 1960-as évek elején. A fotón Páskai István plébános, főesperes, aki1963-1993 között szolgált Püspökladányban.

(34. kép: püspökladányi katolikus egyház gyűjteményéből)

35. kép – 1970-es évek. A fotón Páskai István plébános, főesperes (aki1963-1993 között szolgált Püspökladányban) és a hívek egy csoportja.

(35. kép: püspökladányi katolikus egyház gyűjteményéből)

Arcképcsarnok/Pedagógusok/Életrajzok almenüben további információk olvashatóak Czéh János, Czéh Jánosné, Némedy István és Némedy Istvánné Hegedűs Magda tanítók életéről.

 
*

TUDOD-E?

Az 1921-ben lebontott régi római katolikus templom kertjét Erzsébet ligetnek hívták. A kert kapuja felett e név szerepelt a táblán. Szájhagyomány szerint a század elején már kint volt a tábla, valószínűleg Erzsébet királyné tragikus halála alkalmával kapta nevét. Az új templom építése során került le a tábla, és enyészett el a kert neve.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben, 1974.)

 *

 Közreműködők:

 
A szöveges összeállítást készítette és a helyi római katolikus egyház archív fotóit rendelkezésre bocsátotta:

Lupsa Tamás plébános úr

Fotók:

Békési Anikó, Némedy József, helyi római katolikus egyház gyűjteménye, Püspökladány Anno gyűjteménye

A fotókat válogatta és szerkesztette:

Megyaszai Szilvia

  Mindenkinek köszönet a közreműködésért!!

 ***

 A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

 ***

Tovább a friss hozzászólásokhoz