Világháború

2019.10.04.

 

2019. október 2-án (szerdán) 17.00 órától került megrendezésre a „Hegedűvel és Puskával. A Nagy Háború elfeledett cigány katonái 1914-1918.” című vándorkiállítás bemutatója Püspökladányban. Ennek keretében egy előadást – tudományos ismeretterjesztő kiadvány-ismertetőt és tárlatvezetést – hallgathattak meg a megjelent érdeklődők a Dorogi Márton Városi Művelődési Központ aulájában. A program az Országos Könyvtári Napok keretén belül valósult meg, a Kecskés Gyula Városi Könyvtár szervezésében. Kísérőprogramként egy minitárlat került bemutatásra a Püspökladány Anno helytörténeti honlap és Megyaszai Szilvia I. világháborús gyűjteményéből.

A vándorkiállítást és a hasonló címet viselő tudományos ismeretterjesztő kiadványt a zsákai HANGADÓ Egyesület állította össze, jelentette meg az I. világháború centenáriuma, 100. évfordulója alkalmából. A tárlat több nagyvárosban került kiállításra – mielőtt Püspökladányba érkezett – és az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatásával valósult meg.

Az előadó, illetve a vándorkiállítás szervezője, a bemutatásra kerülő kiadvány szerkesztője a Debrecenből érkező Scholtz Róbert Gergely régész-történész volt, aki tartalmas és érdekfeszítő tárlatvezetést tartott a megjelenteknek. Témája speciális, egy kevésbé kutatott, dokumentált, illetve feltárt szegmensét mutatta be az I. világháborúnak.

Tányér József, a Püspökladányi Tájékoztató és Közművelődési Központ, Könyvtár, Múzeum intézményvezetője nyitotta meg a rendezvényt és köszöntötte a megjelenteket, az est moderátora Megyaszai Szilvia helytörténeti könyvtáros, illetve a Püspökladány Anno helytörténeti honlap szerkesztője volt.

*

A kiállítás és a kiadvány a cigányság korabeli helyzetét, a cigánysághoz kapcsolódó hadi- és történelmi eseményeket, továbbá számos érdekes és értékes információt tesz közé a Monarchia alakulatainak mindennapi életéből, emléket állítva a Nagy Háborúban a hazáért áldozatra kész elfeledett cigány katonáknak.

A Nagy Háború idején Magyarország területéről összesen 3,4 millió férfit hívtak be katonának, köztük több ezer roma férfit is. A Monarchia 17-55 év közötti katonái előbb a balkáni fronton Szerbia és keleten a Cári Oroszország ellen harcoltak, majd Olaszország és Románia ellen, csapataik a nyugati és a török hadszíntéren is megfordultak. E kiterjedt „világégés” következményei számokban kifejezve is elrettentőek: A háború negyedik évének végére a bevonult férfiak közül 530 ezer hősi halált halt és 833 ezer fogságba esett. A sebesültek, hadirokkantak száma megközelítette a 2 milliót.

Az 1914. évi általános katonai mozgósítás során a cigány férfiakat is hadba szólították a Monarchia területéről. Közülük kerültek ki többek között az ezredek hangászai – dobosok, kürtösök –, illetve hivatásos és önkéntes frontzenészei. A roma katonák többnyire a gyalogságnál harcoltak, de a frontvonal mögött is találkozunk velük, ahol korábbi mesterségükkel – pl. kovács, kosárfonó –  szolgálták a hadi gépezetet.

A kutatásokat a források hiánya nehezíti, mely sok tényezőből fakad. Az önként bevonult, illetve kényszersorozott fiatal roma férfiak többsége nem tudott írni, olvasni, így elenyésző saját emlék maradt fenn utánuk. Háborús történeteiket elsősorban – előítéletektől sem mentes – katonatársaik levelei, naplói, a korabeli sajtó örökítettte meg. A romákat még ötven évvel ezelőtt sem anyakönyvezték, ennek egyik oka a feltételezések szerint az lehetett, hogy elkerüljék a katonaságot. Nehezíti az adatgyűjtést, hogy a közösségükben ismert bece-, vagy csúfnevükön kívül megállapíthatatlan a hivatalos nevük. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén a cigányságot nem tekintették önálló nemzetiségnek, így származásukat a katonaság hivatalos irataiban sem tüntették fel.

Az önként berukkolt, vagy kényszersorozott roma férfiak közül sokan soha nem tértek haza családjukhoz, távoli harcterek és hadifogolytáborok jeltelen tömegsírjaiban nyugszanak. A bemutatott kiállítás nekik, a Nagy Háború elfeledett cigány katonáinak állít emléket.

A püspökladányi program a téma bemutatásán túl érzékenyítő jelleggel került megrendezésre, az idősebb korosztályon kívül megcélozva a fiatalabb korosztályt is. A rendezvény nemcsak az I. világháborús katonaős- és családtörténeti kutatóknak, illetve a téma iránt érdeklődőknek volt hasznos és tanulságos, hanem a diákoknak is, akik így talán szélesebb és mélyebb ismereteket szerezhettek az iskolában elsajátított tananyag mellé. Ugyanakkor a roma nemzetiséghez tartozók is részletesebben megismerhették történelmüknek ezt a kevésbé ismert fejezetét.

Köszönjük ezt a tartalmas és érdekfeszítő, ugyanakkor hiánypótló témafeldolgozást és tárlatvezetést, mely megerősítette, hogy egy eddig nem ismert, nem kutatott szegmensét tárták fel a kutatók a témának és tették közkinccsé.

***

Az időszaki vándorkiállítás 2019. október 17-éig bárki számára ingyenesen megtekinthető a Kecskés Gyula Városi Könyvtár felnőtt-könyvtári olvasótermében!

A Könyvtár rendhagyó történelemóra keretében is biztosítani kívánja a helyi általános iskolák 7-8. osztályos diákjainak, középiskolás osztályainak a megtekintés lehetőségét, melyhez előzetes bejelentkezés és időpont-egyeztetés  szükséges. – Érdeklődni lehet az 54/450-649 telefonszámon, vagy a plbiblio@gmail.com e-mail címen.

 

Megyaszai Szilvia

***

FOTÓK:

Püspökladány Anno honlap: Parti Szilvia

 

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

 

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2018.11.17. – Összeállította: Megyaszai Szilvia

 

*

Első világháborús centenáriumi rendezvények Püspökladányban

*

 

2018. november 10.

Karacs Ferenc Múzeum (Püspökladány) – Első világháborús konferencia

 

1918. november 11-én írták alá az I. világháborút, korabeli nevén Nagy Háborút lezáró compiègne-i fegyverszüneti egyezményt. Az első világháború befejezésének száz éves évfordulója alkalmából rendeztek konferenciát november 10-én a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeumban.

A rendezvényt a most útjára induló „Karacs Ferenc Múzeum Füzetei” első számának bemutatója előzte meg. Az első füzet Seres László történész szerkesztésében jelent meg, „Majd vége lesz ennek is mert kezdete volt” címmel. A történész maga mutatta be munkáját, s a kiadvány megjelenésének hátterét. A 36 oldalas füzet a püspökladányi katona, Fekete Lajos első világháborús levelezésének feldolgozását mutatja be. A 226 darabból álló levelezést Kiss Istvánné egykori múzeumigazgató, a katona unokája ajándékozta 1982-ben a helyi múzeumnak.

Fekete Lajos a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében szolgált a Nagy Háborúban, s frontszolgálata alatt végig aktív levelezést folytatott az itthon-maradottakkal, ennek egy jelentős töredéke maradt az utókorra. A levelezés 1914 szeptemberétől 1918 októberéig követi nyomon a háborús eseményeket.

.

Az első világháborús konferenciát Győrfi Lajos múzeumi tagintézmény-vezető és Rásó János alpolgármester nyitotta meg, köszöntve a megjelenteket és hangsúlyozva az emlékezés fontosságát a világháború befejezésének száz éves évfordulója kapcsán.

.

Az első előadás „Politikai és társadalmi viszonyok változásai Magyarországon” címmel hangzott el, Rásó János alpolgármester tolmácsolásában. Az előadásból megismerhették az érdeklődők a világháborúhoz vezető előzményeket, majd a háború előidézte társadalmi változásokat. Részletesen is bemutatásra és elemzésre kerültek a házasságkötések és élveszületések számának alakulása, a nemek arányának változásai s mindezek háborús összefüggései, valamint a háború veszteségeinek számadatai.

Győrfi Lajos múzeumi tagintézmény-vezető „Lengyelország újjászületése” című előadásában e nemzetállam történetének alakulását, I. világháború alatti szerepvállalását, az azt követő nemzetállam-alakító háborúit, politikai tényezőit, valamint Európában betöltött szerepét mutatta be a résztvevőknek.

Megyaszai Szilvia helytörténet-kutató, a Püspökladány Anno honlap szerkesztője „Az első világháború emlékezete a helytörténeti gyűjtőmunka tapasztalatainak tükrében…” című előadásában a korszakra vonatkozó püspökladányi helytörténeti kutatómunka nehézségeiről és kihívásairól, ugyanakkor saját gyűjtőmunkája során szerzett tapasztalatairól számolt be a konferencia résztvevőinek. A megjelent érdeklődőknek nemcsak a közös emlékállítás, egy település hősi halottainak, vagy háborúban harcoló katonáinak esetében mutatta be a fellelhető források, adatbázisok és korabeli hadialbumok stb. körét, de a személyesebb családtörténet-kutatás és a katonaős kutatás lehetőségeivel is megismertette a megjelenteket.

„Első világháborús visszaemlékezés a Déri Múzeum gyűjteményéből” címmel Korompai Balázs tárvezető (Déri Múzeum) kezdte a konferencia második etapját. Az előadó Széll Kálmán debreceni orvos hagyatékából a Déri Múzeum gyűjteményébe került értékes, 12-13 oldalas, kézzel írott feljegyzést mutatta be. A visszaemlékezés az I. világháború idejéből, 1916 januárjának elejéről idézi meg a Lovcen csúcsáért vívott három napos ádáz csata emlékét, melynek során az Osztrák-Magyar Monarchia elsöprő győzelmet aratott. A harcok alatt a Lovcen alatti öbölből, hadihajókról lőtték a csúcsot, majd az alföldi katonák támadása fejezte be a hadműveletet. A visszaemlékezés feldolgozásának jelenlegi állapotáról és a további feladatokról hallhattak beszámolót az érdeklődők.

Korompainé Mocsnik Marianna múzeumpedagógus „Az első világháború és a múzeumpedagógia” című előadása során a megjelentek bepillanthattak a múzeumpedagógia feladataiba, valamint példákon keresztül ismerkedhettek a különböző múzeumok értékes múzeumpedagógiai programjaival (pl. Hadtörténeti Intézet és Múzeum: A katonaláda titka, A lövészárkok világa stb.), melyekkel nemcsak a gyerekek, de a fiatalok és a felnőttek is bevonhatóak az első világháborúval kapcsolatos ismeretek közvetítésébe. Az előadó a konferencia résztvevőit is bevonta előadásába, akik eredeti, korabeli tábori lapokon (személyes levelezőlapokon) keresztül ismerkedhettek a katonák mindennapi életével, érzelemvilágával, szükségleteivel.

Végül Tányér József, a Püspökladányi Tájékoztató és Közművelődési Központ, Könyvtár, Múzeum intézményvezetője ismertette meg a hallgatóságot az első világháború irodalmával, melynek során bemutatásra került többek között Ady Endre háborúellenes költészete, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond haditudósító tevékenysége, Kaffka Margit, Vészi Margit, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső irodalmi munkásságának háborúhoz való viszonyulása is.

Fotók: Hegyesi József, Megyaszai Szilvia

*

A Ladány TV felvétele:

***

*

2018. október 5.

Kecskés Gyula Városi Könyvtár (Püspökladány) – „Virágok a Doberdóról…”

 

Az Országos Könyvtári Napok keretében rendezték meg október 5-én a város Felnőttkönyvtárában a „Virágok Doberdóról. Szűts főhadnagy legnehezebb csatája” című előadást. A személyes hangvételű bemutatót a püspökladányi kötődésű Szűts Tamás szobrászművész tartotta, ki nagyapja I. világháborús frontszolgálatáról, élettörténetéről mesélt az érdeklődőknek, a fennmaradt családi emlékeken és tárgyi hagyatékon keresztül.

Az előadás címét egy szép családi történet szolgáltatta, mely szerint Szűts Tamás nagyapja az olasz fronton gyűjtött és gondosan lepréselt virágokat rávarrta egy-egy tábori levelezőlapra, melyeket hazaküldött menyasszonyának. A lapok – rajta a virágokkal – a mai napig a család legféltettebb emlékei a száz évvel ezelőtti szörnyű háborúból. A bemutatót első világháborús katonai felszerelések, tárgyak kamara-kiállítása színesítette.

A rendezvényt Petőné Papp Margit tanácsnok asszony, önkormányzati képviselő és Tányér József, a Püspökladányi Tájékoztató és Közművelődési Központ, Könyvtár, Múzeum intézményvezetője nyitotta meg és köszöntötte a megjelenteket.

Fotó: Megyaszai Szilvia

***

*

A Püspökladány Anno helytörténeti honlap

centenáriumi megemlékezése (a képre kattintva):

A Püspökladány Anno honlap I. VILÁGHÁBORÚ rovata.

***

*

FOTÓGALÉRIA:

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Ma száz éve, 1918. november 11-én 11:11 órakor írták alá az I. világháborút, korabeli nevén Nagy Háborút lezáró compiègne-i fegyverszüneti egyezményt.

Jelentős, ugyanakkor szomorú évforduló, mely egy négy évig tartó, világszerte milliók életét követelő értelmetlen háború végére tett pontot. Ám ezzel közel sem szűnt meg a sok szenvedés. Nem kívánom most a gazdasági, politikai, társadalmi, katonai következményeket taglalni, ehelyett személyesebb megközelítésben, egyetlen család szemszögéből kívánok ma emlékezni. De általuk az összes, a világháborúk során veszteséget szenvedett családra is emlékezem és a hősi halált halt magyar katonák százezreire.

Akik figyelemmel követik a Püspökladány Anno honlap életét, munkáját, bizonyára tudják, hogy az elmúlt 4 évben kiemelt kutatási területté vált felületünkön az I. világháború helytörténeti vonatkozásainak bemutatása. Több mint 40 összeállításban emlékeztünk meg, mutattuk be egy-egy katonaős élettörténetét, Püspökladány korszakra vonatkozó helytörténeti kutatásait, vagy I. világháborúval kapcsolatos rendezvények beszámolóit. Fotó- és adattárral tisztelegtünk Püspökladány elesett hősei emléke előtt, a 450-nél is több, hősi halált halt katonára, valamint a háborút túlélő katonákra is emlékezve.

(Az I. világháború rovatban található: Fotótár, Dokumentumtár és Hősi halottaink névsora című összeállításunk!)

A Püspökladány Anno honlap, s az I. világháború rovat szerkesztőjeként azonban személyesen is érintett a téma, hiszen saját családom is megszenvedte a két világháború borzalmait.

Sokszor, sok helyen mutattam meg egyetlen fényképet, mikor milyen megközelítésben hozakodtam vele elő, szemléltető példa gyanánt. Valahogy mindig ez volt számomra az alfa és az omega, innen indultam, vagy ide érkeztem előadásaim, bemutatóim során, cikkeim megírása alkalmával.

Ez a fotó az én családi hagyatékom e több mint 100 éve dúlt, kegyetlen háborúról.

Ma, e szomorú, száz éves eseményeket lezáró évforduló kapcsán – mellyel csak a centenárium évei zárulnak le és nem az emlékezés! – újra eszembe jutott e fotó, s a saját családom története, melyet tulajdonképpen még soha nem írtam le, mutattam be ilyen formában a Püspökladány Anno honlapon.

Ennek is eljött az ideje, ma, e szomorú évforduló kapcsán…

Ezzel, s általa családok ezreire, elesett hősök százezreire emlékezem!

Ma száz éve ért véget az első világháború…

A most bemutatott család életén keresztül a püspökladányi családok élete is megelevenedik, hiszen Püspökladány helytörténetének részletei is bemutatásra kerülnek a visszaemlékezésben. Fogadják szeretettel!

Az összeállítás IDE KATTINTVA olvasható (Élettörténetek rovat/Horváth József és családja)!

Megyaszai Szilvia

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2018.11.07.

 

“A Nagy Háború befejezése és következményei” (Debrecen – Megyeháza)

 

2018. november 5-én az I. világháború befejezésének centenáriuma alkalmából – “A Nagy Háború befejezése és következményei” címet viselő – szakmai konferencia került megrendezésre Debrecenben, a Megyeháza Árpád-termében. A háború lezárásnak centenáriuma alkalmából tartott rendezvénysorozat a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat, Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár, a MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára, valamint a Debreceni Egyetem szervezésében került lebonyolításra. A napokban van ugyanis pontosan 100 éve, hogy véget ért az I. világháború, az Osztrák–Magyar Monarchia 1918. november 3-án, Németország november 11-én írta alá a fegyverszünetet.

A megjelenteket, a nagy számban összegyűlt érdeklődőket Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke köszöntötte. Több tízezer férfit soroztak be Hajdú és Bihar vármegyékből az Osztrák-Magyar Monarchia védelmére az I. világháborúban, közülük sokan soha nem térek haza – mondta megnyitó beszédében Pajna Zoltán. A közgyűlés elnöke köszöntőjében kitért arra is, hogy az előző héten egy debreceni és megyei delegáció résztvevőjeként a doberdói csata helyszínén jártak, ahol megállapították, hogy több tízezer magyar katona a mai napig jeltelen tömegsírokban nyugszik. Pajna Zoltán hangsúlyozta, hogy az utókornak komoly mulasztása van az elhunytak iránti végtisztesség megadásában. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy az I. világháború után száz évvel a megbocsátás és az ellenfeleknek járó tisztelet hangján kell szólnunk az eseményekről, melyek egy vérzivataros század kezdetének bizonyultak.

A köszöntő után került sor „A Nagy Háború” címmel, középiskolák részére meghirdetett  filmpályázat eredményhirdetésére, a díjátadó ünnepségre. A Hajdú-Bihar megyei középiskolások csaknem húsz kisfilmet készítettek az I. világháborúról a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat pályázatára, melyek közül az első három helyezést elért alkotást a konferencia résztvevői is megtekinthették.

A díjkiosztást követően a téma kutatói tartottak előadásokat a világháborúról és annak hatásairól.

.

Első előadóként Pintér Tamás, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Nagy Háború Blog szerkesztője és az I. világháború magyar hadszíntereinek kutatója beszélt a piavei offenzíváról és az abban résztvevő debreceni ezredekről.

Bevezetőjéből megismerhettük az olasz hadszíntér hadműveleti területeinek és frontvonalainak alakulását, majd az előadó áttért az 1918. június 15-én megindult – és az osztrák-magyar csapatok vereségével végződő – támadás tervének és magának az offenzívának a részletes ismertetésére, mely az „utolsó erőfeszítésünk” volt a Nagy Háború során. A korabeli katonai térképek segítségével illusztrált előadás során ismertetésre került a piavei átkeléskor Candelu térségében a m. kir. debreceni 3. népfelkelő gyalogezred vesztesége is, mely alakulat ekkor már főleg fiatal, haditapasztalatokkal nem bíró legénységből állt.

A montellói harcokban a cs. és kir. debreceni 39. gyalogezred is résztvett, a teljes piavei offenzíva során közel 1.200 fő veszteséget szenvedett a főleg hajdúsági katonákból álló alakulat. A debreceni ezred tagjai a Nagy Háború alatt 47 Arany Vitézségi Érmet érdemeltek ki, ebből 8-at a Montellón vívott ádáz harcok során.

Szendiné dr. Orvos Erzsébet, a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának  igazgatója a háborús hátországról tartott előadást.  Megismerhettük általa a hátország problémáit, megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyait és a segítő, támogató szervezetek, közösségi kezdeményezések, akciók formáit, illetve tevékenységét. Részleteket hallhattunk a Debrecen és a vármegye jótékonysági tevékenységéről (pl. Debreczenfalva létesítése, Katona Otthon szervezése, hadiözvegyek, hadiárvák segítése), a munkaerőhiány miatt megváltozott társadalmi szerepekről (pl. nők munkavállalásának növekedése a különböző szektorokban).  A hadigazdaságban megnőtt a fémszükséglet, emiatt Debrecen a „Szabadságszobrát”, valamint 15 harangját vesztette el a hadifém-beszolgáltatás során. Az előadás kitért a hadikölcsön-jegyzés, a közegészségügyi helyzet és a hátországban, azaz a Magyar Királyság területére került ellenséges hadifoglyok helyzetére is.

Dr. Stencinger Norbert, a hadtudomány doktora, a Nagy Háború Blog szerzője és az I. világháború magyar hadszíntereinek kutatója a háborús veszteségekről tartott előadást “Hányan vagytok még életben?” címmel. A kutató az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve Magyarország veszteségét, a hősi halottak és sebesültek különböző számadatait mutatta be és elemezte, valamint a háború egy kevésbé ismert, mégis talán legfontosabb „tényezőjével”, a katonák lelki megpróbáltatásaival, azok egyéni megélésével ismertette meg a konferencia résztvevőit. Az előadás kitért a tábori lelkészség, a hitélet fontosságának bemutatására, valamint arra, hogyan történt az elesett katonák tömegeinek eltemetése a doberdói frontszakasz karsztos (kietlen, termőföld-szegény) vidékén. Hogyan teltek meg rövid idő alatt a karszt sziklás fennsíkjának kicsi termőterületein létesült temetők, melyeket pontosan emiatt  számoltak fel a háborút követő években, s létesültek gyűjtőtemetők (tömegsírok), osszáriumok (csontkamrák) a kevés termőföld újbóli használhatóvá tétele érdekében.

Megyaszai Szilvia helytörténet-kutató, a Püspökladány Anno honlap szerkesztője és egyik alapítója az első világháborús helytörténeti gyűjtőmunka tapasztalatairól beszélt előadásában. Ismertette a gyűjtőmunkával kapcsolatos kihívásokat, nehézségeket, az ezzel szemben támasztott elvárásokat, majd a települési veszteséglisták, háborúban harcoló katonák adatai összegyűjtésének forrásait, az ezekben rejlő hibalehetőségek típusait mutatta be. Példákkal szemléltette az utóbbi években készült, Hajdú-Bihar megyei első világháborús helytörténeti  gyűjtőmunkák, témában született adatbázisok körét, valamint több éves kutatómunkája során szerzett személyes tapasztalatait. Meghívott vendége egy, az első világháborúban harcoló püspökladányi katona közvetlen leszármazottja, fia, Fekete Ferenc volt, kit a konferencia résztvevői is tapssal köszöntöttek. Az előadó végül bemutatta egy katona példáján keresztül a katonaős-kutatás lehetőségeit.

Dr. Lippai Péter ezredes, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokhelyettese az I. világháború következményeiről, kiemelten is a katonapolitikai következményiről tartott előadást. A bemutató során ismertetésre került az első világháború magyar veszteségeinek alakulása, a háború végi és azt követő „anarchia” eseményei (a Monarchia és a haderő felbomlása, őszirózsás forradalom, visszatérési kísérletek, trónfosztás, kisantant stb), a trianoni döntés bel- és katonapolitikai következményei (fegyverkezési, katonai képzési, hadiipari korlátozások stb.), a döntés után alkalmazott katonai stratégiai „rejtés” formái és eszközei.

Dr. Négyesi Lajos ezredes, egyetemi docens, a hadtudomány doktora, a HM Kegyeleti Diplomáciáért Felelős Miniszteri Biztos titkárságvezetője, a konferencia moderátora zárszavával ért véget a rendezvény, ki nemcsak összefoglalta, de reflektált is az elhangzottakra.

.

 

A konferencia kísérőprogramjaként a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának a “Hátország a Nagy Háborúban” című kiállítása és a Honvédség és Társadalom Baráti Körök Országos Szövetségének a Debreceni Tagozat Hagyományőrző Csoportja  első világháborús felszerelés, fegyverzet és egyenruha bemutatója volt megtekinthető a szomszédos Bocskai Teremben és épületrészben.

Megyaszai Szilvia

 

*

FOTÓGALÉRIA:

Fotók: Pintér Tamás, Megyaszai Szilvia

.

 

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2018.07.08.

*

A Nagy Háború, avagy magyar katona az olasz fronton

 

Az első világháború utolsó évének centenáriuma és a Magyar Honvédség alapításának 170. évfordulója alkalmából rendeztek emlékkonferenciát Debrecenben, 2018 júliusának elején. A rendezvénynek a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ adott helyet, szervezői többek között a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár és Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata voltak, védnöke Dr. Papp László polgármester.

A hatalmas érdeklődés mellett zajló „A Nagy Háború, avagy magyar katona az olasz fronton” címet viselő konferenciára – az emlékállítás keretében – színvonalas szakmai programmal készültek a szervezők, melyet az előadók nevei is fémjeleztek.

A több mint száz éve kirobbant világméretű háború egyedülálló volt a maga nemében, mind földrajzi kiterjedésében, a résztvevő államok számát illetően, mind az elszenvedett emberveszteségben. A Nagy Háború addig soha nem tapasztalt méretű anyagháborúvá fejlődött, mely a hátországokban is súlyos megélhetési problémákat, társadalmi traumát okozott. Az Európából induló konfliktus a hadviselés 4 éve alatt totális háborúvá vált, s különböző források szerint 15-22 millió áldozatot követelt.

A szakmai napon elhangzott előadások az ismeretek széles spektrumát ölelték fel többek között a háború előzményeiről, az Osztrák-Magyar Monarchia (OMM) kézi fegyvereiről, a debreceni székhelyű császári és királyi 39. gyalogezredben szolgáló katonák sorsáról, az osztrák-magyar katonai egészségügyről, az OMM utolsó nagy piavei offenzívájáról, valamint a Vittorio Veneto-i csatáról, az OMM csapatainak védelmi esélyeiről és a hadsereg összeomlásáról az olasz fronton.

*

Komolay Szabolcs Debrecen alpolgármestere József főherceg – az első világháború során a Doberdó-fennsíkon harcoló temesvári VII. hadtest parancsnokának – szavaival nyitotta meg a rendezvényt, mely a háború embert próbáló viszontagságaira hívta fel a figyelmet. Köszöntőjében elhangzott, hogy a Nagy Háború emlékezete a II. világháborút követő társadalmi-politikai viszonyok közepette elakadt, s megmaradt a családok szintjén, akik tovább ápolták a háborúban harcoló családtagok emlékeit. Ez volt jellemző az oktatásügyre is, ahol többnyire a pedagógusok hozzáállásán, egyéni meggyőződésén múlott, mennyit adnak át az emlékekből, az ismeretekből az utókornak, hiszen e háborúról akkoriban már nem volt ildomos beszélni. Ezért is oly fontos kötelessége az utókornak az emlékezés. Alpolgármester úr köszöntőjében felhívta a figyelmet arra, hogy Debrecen városa kötelességének érzi a hősök, a katonák emlékének ápolását, hiszen egykor e település adott otthont a 3. honvéd gyalogezrednek, illetve a császári és királyi 39. gyalogezrednek, melynek méltó utódai ma a MH 5. Bocskai István Lövészdandár katonái. Debrecen különösen fontosnak tartja a nyugvó örökség gondozását, kiemelve e téren a Honvédelmi Minisztériummal közösen megvalósított projektet, a Honvédtemető felújítását, mely a 21. század követelményeinek megfelelő módon ápolja tovább az emlékeket, emellett a veszteséglista folyamatban lévő gyűjtési, készítési munkálatairól is szót ejtett  Komolay Szabolcs alpolgármester.

*

Dr. Ruszin Romulusz dandártábornok, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka köszöntőjében hangsúlyozta az emlékezés fontosságát. Elmondta, hogy feladatunk megértetni a múltat a következő generációkkal, s többek között erre is hivatottak a maihoz hasonló szakmai rendezvények, vagy akár a Honvédtemető felújítása, a veszteséglisták összeállítása is. A konferencia egy kapocs lehet a múlt és a jelen között, mely felhívhatja a figyelmet a honvédelem fontosságára. A honvédelem nemzeti ügy, hiszen egyre inkább felértékelődik a biztonság kérdése.

Ruszin Romulusz példaértékűnek nevezte katonáink mindenkori helytállását a harcmezőkön, méltatta áldozatkészségüket, kitartásukat. Beszédében kiemelte, hogy mivel sokáig nem volt szabad beszélni a Nagy Háború eseményeiről, a hősök érdemeiről, így a mai kor kutatóinak, elhivatott szakembereinek szinte kötelessége az ismeretek feltárása és átadása.

Parancsnok úr nyitóbeszédében külön is köszöntötte a rendezvényen megjelent Végh Ferenc nyugállományú vezérezredest, ki 1996–1999 között volt a Honvéd Vezérkar vezérkari főnöke.

*

Dr. Barta Róbert a Debreceni Egyetem BTK Történelmi Intézet Egyetemes Történeti Tanszék tanszékvezető docense a háború előzményeiről, a háborús tömbök kialakulásáról és változásairól tartott előadást. Ennek során elhangzott többek között, hogy milyen nemzetközi rendszernek vetett véget a Nagy Háború. Az önkorlátozó, szerves egyensúlyi politikán alapuló Bismarck-féle Realpolitik-ot az agresszív diplomácia, a Weltpolitik követte, mely szintén kimerítette mozgásterét és lehetőségeit. Az ekkor regnáló birodalmak (pl. Osztrák-Magyar Monarchia, Orosz Birodalom) belső válságát főleg külső expanziókkal próbálták megoldani, így az érlelődő katonai konfliktus globalizálódása szinte törvényszerűvé vált. Barta Róbert előadásában ismertette a résztvevő országok hadiállapotba kerülésének formáit és időrendiségét, a háború alatti békekísérletek (pl. Sixtus-levelek) meghiúsulásának okait, az orosz forradalmak hatását a Nagy Háborús eseményekre, a békediplomácia kudarcát és a háborút lezáró békerendszer hibáit. A világtörténelem Európa-központúsága a Nagy Háborút követően megszűnt, s idézte Ian Kershaw elméletét, mely szerint a II. világháború kitörése döntően nem a megváltozott nemzetközi viszonyoknak és a megbomlott egyensúlynak köszönhető, hanem a német nemzeti szocializmus elméletének és gyakorlatának.

***

Soós Péter őrnagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum múzeumigazgató-helyettese az Osztrák-Magyar Monarchia – olasz hadszíntéren alkalmazott – kézi fegyvereit mutatta be látványos előadásában. A konferencia résztvevői megismerhették az osztrák-magyar haderő kézifegyvereit, féleségeit és típusait úgymint egyéni lőfegyverek (egylövetűk: puskafélék és maroklőfegyverek, valamint sorozatlövők: kézi géppuskák és rohampisztolyok), szálfegyverek (kardfélék, szuronyok, rohamkések), kézi- és puskagránátok és improvizált szükségfegyverek. Soós Péter előadásában bepillantást engedett a bemutatott korabeli kézifegyverek működési mechanizmusába és a haditechnika háború alatti, körülményekhez igazodó fejlődésébe is.

***

Kiss Róbert zászlós, a MH 5. Bocskai István Lövészdandár 39. Lövészzászlóalj vezénylőzászlósa a debreceni 39. gyalogezred I. világháborús történetéből mutatott be általa felkutatott katonasorsokat. Előadásából megismerhettük az ezred tábori lelkészének, Dr. Vass Antalnak a háború alatti szolgálati működését és személyes élettörténetét, valamint a 39. gyalogezred „krónikásának”, az ezredalbum szerzőjének vitéz lépesfalvi Lépes Győzőnek az életét. Kiss Róbert – mint már oly sokszor – a teremben köszöntötte az általa felkutatott egykori 39-es katona, vagy gyalogezredhez fontos szállal kapcsolódó személy leszármazottait is, így kapcsolva össze a múltat a jelennel.

***

Dr. Kiss Gábor őrnagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltárának vezetője az osztrák-magyar katonai egészségügy helyzetéről tartott előadásában szemléletes módon tárta a konferencia hallgatói elé a kor katona-egészségügyi intézményrendszerét. A katonai egészségügyi szolgálat feladata a sebesülést szenvedett, illetve megbetegedett katona szolgálatképességének helyreállítása volt. Háború esetén az egészségügyi intézmények – a háborús cselekményekhez hasonlóan – három dimenzióban mozogtak, a hadműveleti területen, az ellátási körzetben és a hátországban. A tábori egészségügyi szolgálat sikere a sebesültszállítás módjára, illetve a szállítóeszközök gyorsaságára épült. A rendszeresített gépjárművek hamar helyettesítésre kerültek, a rossz útviszonyok között leginkább használható parasztszekérre. A harccselekmények helyéről a sebesültvivők szállították a betegeket az elsősegélyhelyre. A betegek ellátásának fokozatait egészen a tábori kórházig követhették nyomon a konferencia résztvevői.

A tábori egészségügy feladata azonban nemcsak a harctéri sebesültek gyógyítását jelentette, hanem a különféle járványos megbetegedések elleni védekezésben is fontos szerepet játszott. Míg a Nagy Háborút megelőző háborúk jelentős embervesztesége elsősorban a fellépő járványok rovására volt írható, az orvostudomány, illetve a járványtan 20. századi fejlődése változást hozott e téren, így nagymértékben csökkent a fertőzéses betegségben elhunytak száma.

***

Pintér Tamás, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány elnöke, a http://nagyhaboru.blog.hu/ szerkesztője „A Monarchia utolsó nagy offenzívája a Piavénál” című előadásában kiemelten beszélt a debreceni gyalogezredek hadműveleteiről is. Bevezetőjéből megismerhettük az olasz hadszíntér hadműveleti területeinek és frontvonalainak alakulását 1915-1918 között, majd az előadó áttért az 1918. június 15-én megindult – és az osztrák-magyar csapatok vereségével végződő –támadás tervének és magának az offenzívának a részletes ismertetésére, mely az „utolsó erőfeszítésünk” volt a Nagy Háború során. A korabeli katonai térképek segítségével illusztrált előadás során ismertetésre került a piavei átkeléskor Candelu térségében a m. kir. debreceni 3. népfelkelő gyalogezred konkrét vesztesége is az átkelés során (588 fő), mely alakulat ekkor már főleg fiatal, haditapasztalatokkal nem bíró legénységből állt. Ők mégis derekasan helytálltak, holott emberveszteségük az 40–50 %-ot, az előttük első lépcsőben átkelt budapesti I/1. népfelkelő zászlóaljnál pedig a 76 %-ot (!) is elérte. A montellói harcokban a cs. és kir. debreceni 39. gyalogezred is becsülettel kivette a részét, a teljes piavei offenzíva során közel 1.200 fő veszteséget szenvedett a főleg hajdúsági katonákból álló alakulat. A debreceni ezred tagjai a Nagy Háború alatt 47 Arany Vitézségi Érmet érdemeltek ki, ebből 8-at a Montellón vívott ádáz harcok során.

Kókay László 46-os szegedi önkéntes katona, ekkor már rohamszakasz parancsnok, Nagy Háború Blogon futó harctéri naplója is számtalan eseményt örökít meg, melyet a 39-es katonákkal együttműködve, a debreceni ezred balszárnyán harcolva éltek át. A hadszíntérkutatással is foglalkozó Pintér Tamás számtalan korabeli és jelenkori fotóval illusztrálta előadását, mely utóbbiakat az egykori olasz hadszíntéren készített az elmúlt évek kutatásai során.

***

Dr. Lippai Péter ezredes, a MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokhelyettese „A Nagy Háború egy mai katona szemével, avagy a köz lelkületének változása” címmel tartott előadást. Tanulságos beszámolójában arra kereste a választ, hogyan változtatja meg az embert a háború. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a Nagy Háború alapjaiban rázta meg a világot, felborította a korábbi értékrendet, nyomában soha nem látott pusztulás és pusztítás következett be. A hadviselés terén bekövetkezett változások, az új harcászati eszközök (pl. harckocsi, akna, lángszóró, harci gázok), az elhúzódó, totális és globális háború társadalmi lélektani hatása jelentős volt, bár számokban nem mérhető.

Az általános közlelkület jellemzőit a háború kirobbanásakor eképpen foglalta össze az előadó: tömeges, illuzórikus lelkesedés; hazafias alapú önkéntesség; elszánt, optimista hadba vonulás; nemzeti, etnikai és vallási indulatok fokozódása; illetve lelkes meggyőződés a saját „igazról”. A háború során természetesen változott a közlelkület, melyet az alábbi tényezők befolyásoltak: a hadviselés átalakulása; az arcvonalak megmerevedése; az elhúzódó anyag- és „vérháború”; tömeges pusztítás; új, nagy hatású fegyverrendszerek; erőteljes propaganda. A közhangulat az egyéni érzület szintjén is erőteljesen kifejtette hatását pl. kontroll nélküli erőszak formájában (gyűlölet, ésszerűtlen döntéshozatal), vagy akár a lovagiasság megszűnése terén is. Felerősödtek a frontbarátkozások (közös sors megélése), a hátország is sérülékenyebbé vált, akadozott a közellátás, az értékrend és az erkölcsök fellazultak. A háború utóhatásaként jelentkezett a teljes gazdasági kimerülés, a társadalmi krízis és kilátástalanság érzése. A veszteseknél hatalmi vákuum keletkezett (anarchia, forradalom, diktatúra), az igazságtalan békekötések pedig új háborúk csíráit vetették el. Ekkor már a szélsőségek előretörése, elégtétel és bűnbakkeresés, az új feszültségek hatására új ideológiák születése jellemezte a közhangulatot. A terror és népirtások borzalmai mellett testi és lelki rokkantak tömegei maradtak hátra a háború után. Összességében megállapítható, hogy a háború okai nem szűntek meg, inkább tovább szaporodtak, mely aztán elvezetett a II. világháborúig. A Lippai Péter által levont konzekvenciák hangsúlyosak: a háború miatt túlterhelt lélek összeomlik (PTSD: poszttraumatikus stressz szindróma, valamint fellép a kontroll nélküli erőszak). A felkészítés fontosságára hívta fel a figyelmet, mely nagyobb túlélési esélyt eredményez, és a szükséges mértékű, kontrollált, precízen célzott erőszak alkalmazásának képességét alapozza meg.

***

Dr. Balla Tibor alezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum osztályvezetője az antantcsapatok szerepéről a Monarchia katonai vereségében és a Vittorio Veneto-i csatáról tartotta előadását. Részletesen bemutatta az antant haderő helyzetét és az 1918 őszén megvalósított offenzíva körülményeit. Az erőviszonyokat jól tükrözik az alábbi számadatok: Az antant csapatok 51 olasz, 3 brit, 2 francia, 1 csehszlovák hadosztály és egy amerikai ezred (57 hadosztály, 704 zászlóalj), 7.700 löveg és 6 millió tüzérségi lőszer felett rendelkeztek 1918 októberében, ezzel szemben az Osztrák-Magyar Monarchia 56 hadosztállyal. A Brenta és a Piave középső szakaszán 33 antant hadosztály 2.600 tábori és 600 nehéz löveggel nézett farkasszemet a Monarchia 31 hadosztályának 1.200 tábori és 150 nehéz lövegével. A néhány napos, nagy erőket felvonultató intenzív antant offenzíva sikerrel járt, több helyen áttörve a Monarchia védelmét. Az OMM haderő november 1-től tárgyalt a fegyverszünetről, melyet végül november 3-án kötöttek meg Padovában, ami azonban csak másnap lépett életbe. Ellenben az OMM csapatokat már 3-án reggel felszólították az ellenséges tevékenység beszüntetésére. Ezzel szemben a háború utolsó napján az olaszok a Monarchia 350.000 (közte 45.000 magyar) hazafelé vonuló fegyvertelen katonáját ejtették foglyul… A fegyverszünet főbb pontjai az alábbiak voltak: az ellenségeskedés azonnali leállítása; az OMM haderő leszerelése 20 hadosztály kivételével; a tüzérségi eszközök felének, illetve Dél-Tirol, az Isonzó-völgye, Trieszt, Isztria és É-Dalmácia átadása; visszavonulás az 1914-es határokra; az antant csapatok szabad mozgása a Monarchia területén és a fogvatartott antant hadifoglyok hazaengedése. Az antant győzelem mérlege a foglyok számát illetően 10.000 OMM tiszt és 400.000 katona, valamint mintegy 5.000 löveg zsákmányolása.

***

Dr. Pollmann Ferenc, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója, a történelemtudományok doktora zárta a témanapot „Az OMM csapatainak védelmi esélyei 1918 őszén és a hadsereg összeomlása az olasz fronton” című előadásával. Bevezetőjében ismertette a bukás, az összeomlás okának meghatározására vonatkozó két irányzatot: a tőrdöfés-elméletet (mely szerint – Németországhoz hasonlóan – a hadsereget nem győzték le a fronton, hanem a hátország „döfte hátba” azzal, hogy nem nyújtott támogatást a győzelemhez, ahogy azt például Rubint Dezső két világháború között megjelent munkáiban olvashatjuk). A másik nézet szerint – mely az 1960-as évektől vált uralkodóvá Farkas Márton írásai nyomán – a hadsereg „erjedése” okozta az állam felbomlását. Pollmann Ferenc előadásában idézte Slavko Kvaternik alezredes, összekötő tiszt 1918. szeptember végi jelentésének különösen értékes, lényeges információkat tartalmazó részleteit. E jelentés az osztrák-magyar Isonzó-hadsereg állapotát, belső viszonyait, a katonák ellátásának, életkörülményeinek részleteit, a hadsereg „mentális állapotát”, morális viszonyait rögzíti az 1918-as végső offenzíva előtti időszakban, értékes forrásmunkaként. Ebből megtudhatjuk sok minden más mellett, hogy az OMM haderő katonái ekkor már erősen csalódottá, kiábrándulttá váltak az elhúzódó háború miatt és úgy érezték, cserbenhagyta őket a hátország, hiszen ekkorra már elviselhetetlen, rendkívül rossz volt az ellátásuk. Nagy volt a haderőn belül a nélkülözés (elégtelen, rossz minőségű fejadagok, silány és hiányos ruházat, nem kielégítő kórházi és katona-egészségügyi ellátás stb).

***

Dr. Négyesi Lajos ezredes, egyetemi adjunktus, a hadtudomány doktora volt az emlékkonferencia szakmai moderátora, aki a nap végén összegezte és értékelte az elhangzottakat.

Négyesi Lajos gondolatait idézve, a tanításban is meg kellene jelennie annak, mit jelent a hősiesség és mit a háború: „A háború az emberiség csődje”. Ezt kell tudatosítani azokban a mindenkori fiatal generációkban, akik később döntési helyzetbe kerülve dönthetnek ennek elkerüléséről. Egy társadalomnak hinnie kell abban, hogy amit tesz, az pozitív. Ezt kell megtanítani a katonáknak is, akiknek nagy felelőssége van a honvédelemben. A történész, a kutató felelőssége pedig az, hogy az igazról is beszéljen, ne csak a valóról. A történelemnek akkor van „értelme”, ha az valami újat, valami tanulságot is ad a jelen számára. Az elmúlt száz év feladatokat ró ránk, akár egy-egy szakmai konferencián keresztül is. Négyesi Lajos ezért is sarkall a téma további kutatására, az ismeretek széles körű megosztására. Véleménye szerint minden magyarnak el kellene mennie azokra a helyekre, ahol őseink harcoltak, ahol életüket áldozták fel, s melyek nemzeti tragédiáinkra emlékeztetnek, így például az Isonzóhoz, a Don-kanyarba.

***

Végh Ferenc nyugállományú vezérezredest, vezérkari főnököt köszönti Dr. Lippai Péter ezredes

*

Az előadók egy csoportja

*

**

A négy éve távoli földön harcoló, kimerült hátországgal rendelkező, mentálisan és haderőben meggyengült, többségében nem hivatásos katonákból álló hadsereg várta az utolsó, mindent eldöntő offenzívát száz éve, s szenvedett a Nagy Háborúban végső vereséget.

Püspökladány katonái – a közel 500 első világháborús hősi halottunk és a legalább ennyi háborúból hazatérő túlélő – nagy számban szolgáltak a debreceni székhelyű császári és királyi 39. gyalogezrednél, illetve a 3. honvéd gyalogezrednél. Sok püspökladányi és más hajdúsági katona erősítette Debrecen „háziezredét”, a 39-eseket, így ezen összeállítás révén rájuk is emlékezünk. A konferencia ismeretanyaga sok tekintetben hasznos és értékes a Püspökladány múltja iránt érdeklődő, püspökladányi ősére és hősére emlékező olvasóink számára is, így ajánljuk megtisztelő figyelmükbe!

*

Végül engedjenek meg néhány személyes gondolatot. A konferencia, az ott elhangzottak sok tekintetben megerősítettek abban, hogy a történelem iránti érdeklődés, a múlt tisztelete nem valami hóbort, vagy „furcsa szeszély”, hanem mindannyiunkba kódolt „üzenet”. A múlt ismerete megalapozhatja, érthetővé teszi a jelenünket, s hatással lehet a jövőre vonatkozó döntéseinkre is. Tanulni kell a hibákból, elemezni a miérteket, az okokat és következményeket, hogy a jövőben – ha elkerülhetőek nem is, de – kezelhetőek legyenek a konfliktusok. Ruszin Romulus dandártábornok gondolatait idézve, az ember biztonságra vágyik, s ezért azt gondolom, hálával tartozik mindazoknak, akik mások javára ezért és ennek érdekében munkálkodnak, akár életük kockáztatásával is. Akár a múltban tették, akár a jelenben teszik ugyanezt. Értünk, gyermekeinkért, unokáinkért. Köszönet és elismerés jár nekik!

Másrészt úgy vélem, hogy – akár egy színvonalas szakmai rendezvény által is megvalósuló – közös emlékállítás és a kollektív emlékezés egyszerre nyújtja a múlt iránti kegyelet érzését, ugyanakkor a jövőben hasznosítható tudást is. Éljünk vele, akarjuk megismerni az okokat és következményeket, emlékezzünk!

Végül, de nem utolsósorban egy egykori – a Nagy Háborúban harcoló és bátorságáért több vitézségi éremmel, többek között két „nagyezüsttel” kitüntetett – 39. gyalogezredbeli katona, a püspökladányi v. Horváth József tizedes dédunokájaként és a múlt iránt érdeklődő résztvevőként is hasznosnak, sokoldalúan prezentáltnak és tanulságosnak tartottam az előadásokon elhangzottakat.

*

Köszönettel tartozom helytörténeti honlapunk nevében a szervezőknek a meghívásért, a részvétel lehetőségéért!

Köszönöm Dr. Pollmann Ferenc szakmai segítségnyújtását és Pintér Tamásnak a fotókat!

 

Megyaszai Szilvia honlapszerkesztő

 

(Fotók: Megyaszai Szilvia, Pintér Tamás)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2018.04.30.

A Nagy Háború Blog csapata – Dr. Stencinger Norbert, Rózsafi János, Pintér Tamás – és Megyaszai Szilvia, az est moderátora, háziasszonya

*

Nagy érdeklődés mellett került megrendezésre 2018. április 27-én – a püspökladányi Kecskés Gyula Városi Könyvtár szervezésében – a „Püspökladányiak a Nagy Háborúban, Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében című könyv bemutatója” elnevezésű, könyvbemutatóval egybekötött szakmai rendezvény. A rendezvény meghívott előadói Budapestről érkező neves történészek, a Nagy Háború Blog tudományos weboldal prominens alapítói, számos könyv és publikáció szerzői voltak:

Pintér Tamás történész-levéltáros, hadszíntérkutató,  a Nagy Háború Blog tudományos weboldal alapítója, szerkesztője, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnöke

Rózsafi János tudományos kutató, hadszíntérkutató, a Nagy Háború Blog tudományos weboldal alapítója, szerzője, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának tagja

Dr. Stencinger Norbert történész,  a hadtudomány doktora, hadszíntérkutató, a Nagy Háború Blog tudományos weboldal alapítója, szerzője, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának tagja

A könyvbemutatóval egybekötött szakmai esemény az I. világháború (korabeli nevén a Nagy Háború) befejezésének 100 éves évfordulója alkalmából került megrendezésre, kapcsolódva a négy éve tartó centenáriumi rendezvények sorához.

A Püspökladányi Tájékoztató és Közművelődési Központ, Könyvtár, Múzeum – a Karacs Ferenc Múzeum és a Kecskés Gyula Városi Könyvtár tagintézményei – az elmúlt években több alkalommal szervezett rendezvényt (konferencia, kiállítás, családtörténeti előadás stb.) az első világháborúra emlékezve, e szakmai est is ennek sorába illeszkedett. A „Könyves esték” sorozat keretében szervezett könyvtári rendezvény moderátora és az est „háziasszonya” Megyaszai Szilvia helytörténeti könyvtáros volt, aki a Püspökladány Anno helytörténeti honlap szerkesztőjeként és állandó szerzőjeként is különösen nagy hangsúlyt fektet az első világháborúban harcoló, hősi halált halt, vagy megsebesült, illetve hadifogságban eltűnt püspökladányi katonák emlékének ápolására.

*

A szakmai előadásokat megelőzően került sor a moderátor bevezetőjére, melyben kitért a Nagy Háború és különösen annak püspökladányi vonatkozású legfontosabb ismereteire, majd bemutatta és méltatta a szerzők (Pintér Tamás-Rózsafi János-Stencinger Norbert) 2017-ben megjelent MAGYAR EZREDEK A DOBERDÓ-FENNSÍK VÉDELMÉBEN című kötetét. A könyv első kiadása 2009-ben jelent meg, s a nagy érdeklődésre tekintettel hamar elfogyott a könyvpiacon, így bővített kiadása tavaly látott napvilágot.

.

“Doberdo! Fogalommá vált név s mégis azt hiszem, a legtöbben távolról sem sejtik, miért és milyen körülmények között vált azzá” – olvashatjuk a kötet borítóján látható József főhercegnek, az első világháború során a Doberdó-fennsíkon harcolt temesvári VII. hadtest parancsnokának háborús emlékirataiban. 100 évvel az események után azt gondoljuk, hogy ez még inkább igaz.
A Monte San Michelén és San Martinóban, a fennsík védelmének két legfontosabb helyszínén, több mint egy éven keresztül tíz az egykori Magyarország területéről kiállított ezred védelmezte az akkori közös hazát. Harcaik nyomán lett történelmünkben a Doberdó gyászosan szomorú emlékű, szimbolikus jelentőségű fogalom, amely azonban – valljuk – küzdelmük nyomán a magyar katonai helytállás és hősiesség jelképe is. Emlékükre és tiszteletükre íródott ez a könyv.

-olvasható a könyv fülszövegében-

.

A kötetet Megyaszai Szilvia mutatta be a megjelenteknek, méltatva a könyv és a szerzők érdemeit. A kötet vázát a Doberdón harcoló egykori – magyarországi kiegészítésű – tíz gyalogezred történetének, doberdói harcainak bemutatása adja, párhuzamosan és egymásba fonódva, mely így teljes képet ad a Doberdón zajlott eseményekről. A könyvet méltató moderátor kiemelte, hogy nemcsak a Blog kiadványaira, de a weboldal működésére, a szerzők munkáira is különösen jellemző a személyes történetek, hadiutak, az emberi sorsok bemutatása, mely a hadsereg egészéből „kiemeli” a katonát, az egyént, az egyes embert, s ez teszi oly személyessé és átélhetővé a háborút, megérthetővé a szenvedést, melyet felmenőink vívtak és átéltek.

*

 A bevezetőt követően Márkus Gábor, Püspökladány alpolgármestere köszöntötte a rendezvény résztvevőit. Beszédében megemlékezett a világháború püspökladányi áldozatairól és a kegyeletadás, az emlékezés fontosságáról. Hangsúlyozta, hogy kötelességünk a tisztelgés a hősök előtt és kiemelte, hogy Püspökladány Város Önkormányzata az elmúlt évben a köztemetőben még fellelhető I. világháborús hadisírok – pályázat segítségével megvalósuló – felújításával is ezen íratlan társadalmi kötelességének tett eleget.

*

Tányér József, a Püspökladányi Tájékoztató és Közművelődési Központ, Könyvtár, Múzeum intézményvezetője folytatta a köszöntések sorát, ki többek között hangsúlyozta az emlékállítást és emlékezést erősítő centenáriumi rendezvények fontosságát. Az elmúlt években a püspökladányi intézmény is csatlakozni kívánt helyi programjaival az országos megemlékezésekhez, előadások, kiállítások szervezésével. Megköszönte, hogy az előadók elfogadták a könyvtár munkatársának, Megyaszai Szilviának a meghívását, kivel – honlapszerkesztőként – több éve tartó szakmai kapcsolatot ápolnak.

*

Pintér TamásBlog és alapítvány az első világháború kutatásáért” című előadásából megismerhették az érdeklődők a Nagy Háború Blog, tudományos weboldal létrejöttének előzményeit és működésének történetét, a hozzá csatlakozó szakemberek – történészek, levéltárosok, könyvtárosok, muzeológusok, helytörténet-kutatók, tudományos kutatók – évek óta töretlen, lelkes és önkéntes munkáját.  Az előadó elmondta, hogy egy történelem iránt fogékony és érdeklődő baráti társaság hozta létre 2010-ben a Nagy Háború Blogot, de az első világháború magyar hadszíntereit már 2002 óta kutatta a későbbi honlap-alapító stáb. A hadszíntérkutatás, tudományos kutatások eredményeinek publikálására (is) jelent meg elsősorban a Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében című kötet első kiadása 2009-ben, majd az internet által szélesebb körben történő megismertetés céljából indult el következő évben a Blog, illetve jött létre a  Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány. Az Alapítvány célja az első világháború történeti kutatása, továbbá a kutatási eredmények minél szélesebb körű megismertetése; elektronikus és nyomtatott kiadványok megjelentetése: a Nagy Háború Blog működtetése és a Nagy Háború Könyvek sorozat kiadása. Célja továbbá konferenciák és előadások szervezése, ezeken való részvétel, kutatási programok indítása, pályázatok kiírása, díjak és ösztöndíjak alapítása, kutatási együttműködés kialakítása magyar és külföldi kutatókkal, kutatócsoportokkal, kutatóintézetekkel, társadalmi szervezetekkel, valamint emlék- és kegyeleti utak szervezése.

Pintér Tamás előadásában elhangzott, hogy a Blog szerzői – immár 31 szakember – mind önkéntesként működnek közre az ismeretek minél szélesebb körben való terjesztésében, országhatáron innen és túl. A szakértői csapat hamar nemzetközivé vált, s külföldi kutatók, szervezetek is segítik munkájukat, a weboldalon közölt összeállítások, visszaemlékezések pedig tudományos igényű tanulmányokkal is kiegészülnek. A weboldal tartalmát az olvasók, az I. világháborúban harcoló katonák leszármazottai is gazdagítják saját fotóikkal, történeteikkel, visszaemlékezéseikkel, ugyanakkor eredeti naplók, hadinaplók feldolgozása, közlése is megtalálható az internetes felületen. Biztatnak mindenkit arra, hogy aki ilyen jellegű családi relikviákkal rendelkezik, keresse őket a szerkesztoseg@nagyhaboru.hu e-mail címen. A Blog saját közösségi oldallal is rendelkezik, melyen aktuális összeállításaikkal, egyéb fontos információkkal, programajánlókkal jelentkeznek.

A Nagy Háború Bloghoz kapcsolódóan, annak anyagából 2016-tól nyomtatott kiadványok is napvilágot láttak a Nagy Háború Könyvek sorozat formájában. A Blog alapítói 2015-től az Isonzó Expressz nevű, évente induló zarándokvonat szakértőiként működtek közre.

Pintér Tamás előadásában elhangzott, hogy a Blogon térképen is kereshetőek a feltöltött anyagok, így például püspökladányi történetek is megtalálhatóak az alábbi linkre kattintva.

Az előadó bemutatta a Bloghoz és munkájukhoz kapcsolódóan megjelent köteteket, melyek a helyszínen is megvásárolhatóak voltak.

*

Rózsafi János két téma köré fonta előadását, melyek azon katonai alakulatokat érintették, ahol a püspökladányi katonák többsége is harcolt a Nagy Háború alatt. „Hajdúsági katonák a Nagy Háború harcterein” című, érdekfeszítő előadása a helyszíni kutatások tapasztalataiban is bővelkedett, bevezetve az érdeklődőket a hadszíntérkutatás rejtelmeibe.

A debreceni császári és királyi 39. gyalogezred 1915. március 2. és 5. közötti, súlyos harcokkal teli napjaival ismerkedhettünk meg az előadás első felében.

Ezek a harcok a Beszkidek-Kárpátokban, Szálnok község közelében zajlottak. Az ezred március 2-án parancsot kapott, hogy támadják meg az orosz előretolt állásokat, majd az orosz fővédelmi vonalat. Ezt a támadást sikeresen végrehajtották, az orosz fővédelmi vonalat elfoglalták, sok foglyot ejtettek.

A következő napokban elrendelt támadások viszont kudarcba fulladtak, mert olyan nagy orosz erőkkel állt szemben a püspökladányi katonákból is álló alakulat, hogy a támadások nem jártak sikerrel, igen nagyok voltak a 39-esek veszteségei. A hősi halottakat a harctéren, valamint Szálnok falu temploma mellé, és a falu temetőjébe temették el. Akiket a harctér melletti tömegsírokba temettek el, később exhumálták, és a Velkő falu melletti gyűjtőtemetőbe helyezték örök nyugalomra, ahol feltehetően püspökladányiak is nyugszanak a mai napig.

A szakmai beszámoló másik felében a debreceni magyar királyi 3. honvéd gyalogezred egyik kiváló fiatal felderítőjének – Barakonyi Károlynak – a hőstettéről hallhattunk értékes előadást. Ebben az alakulatban szintén sok püspökladányi is harcolt az első világháború során. A 19 éves fiatalember 1915 szeptemberében egyik felderítő útja során súlyosan megsebesült, és hősi halált halt. Halála után terjesztették fel az Arany Vitézségi Érem kitüntetésre.

*

Dr. Stencinger NorbertIstenem, erősíts meg a nehéz órákban! – A katonák hitélete, lelki gondozása a Nagy Háborúban” című előadása sokakat hatott meg a megjelentek körében. A háború egy kevésbé ismert, mégis talán legfontosabb „tényezőjével”, a katonák lelkével, illetve lelki megpróbáltatásaival, azok egyéni megélésével foglalkozott. A hallgatók ízelítőt kaphattak arról a súlyos lelki teherről,  amit hívőként élhettek át a katonák, akik hitük ellenére, Isten parancsát szegték meg nap, mint nap, amikor a haza érdekében embert öltek a harctéren. Megismerkedhettünk ennek kezelési lehetőségeivel, a feloldozás, az ima és a hit feltételezett erejével. Bepillanthattunk azok lelkébe, akik az embertelen körülmények között, az életükért küzdve váltak hívőkké, és azokéba, akik ugyanezek miatt vesztették el hitüket. Az előadás a tábori lelkészség rendszerével és feladataival is megismertette a rendezvény vendégeit. A hallgatóság betekintést nyerhetett az ünnepeknek a harctéren, illetve – a mögötte húzódó és a tartalékok fogadására, állomásoztatására szolgáló – katonai táborokban való megtartásának rendjébe, az ünnepek egyéni megélésének lehetséges módozataiba.

Az előadás következő részében újabb, talán sokak által nem ismert problémával szembesülhettek a szakmai est résztvevői. Stencinger Norbert előadásában kitért arra, hogyan történt az elesett katonák (százezrek) eltemetése a doberdói frontszakasz karsztos (sziklás, kietlen, termőföld-szegény) vidékén. Hogyan teltek meg rövid idő alatt a karszt sziklás fennsíkjának értékes, de kicsi termőterületein létesült temetők, melyeket pontosan emiatt  számoltak fel a háborút követő években, s létesültek gyűjtőtemetők (tömegsírok), osszáriumok (csontkamrák) a kevés termőföld újbóli használhatóvá tétele érdekében.   Az előadás során püspökladányi nevek tűntek fel a múltból, kikre kegyelettel kell emlékeznünk.

A történész előadásából megtudhattuk azt is, hogy az Isonzó Expressz 2015-2016-2017. évi útjai során ezen emlékhelyeket is felkeresték a zarándokút résztvevői.

*

A szakmai előadások után kötetlen beszélgetésre került sor az előadókkal, kik a hallgatóság minden kérdésére válaszoltak, majd ki-ki megmutatta otthonról hozott családi ereklyéit, melyeket a történészek nagy érdeklődéssel vizsgáltak meg. A hozzászólók elismerésüket fejezték ki a Blog kutatói, szerzői munkáját illetően is.

Ezt követően a szerzők dedikálták könyveiket, s átadták a Kecskés Gyula Városi Könyvtár részére köteteik egy-egy tiszteletpéldányát, melyeket a könyvtár olvasói a jövőben érdeklődéssel forgathatnak.

A rendezvény ideje alatt megtekinthető volt egy első világháborús minitárlat Megyaszai Szilvia gyűjteményéből (korabeli hadialbumok, könyvek, tábori újság, fotók, tábori lapok, hivatalos jelentések, kitüntetések) és Fenyves Vidor családi fotóiból.

Köszönet az előadóknak az értékes szakmai estért, a szervezőknek a szervezésért. Köszönet az érdeklődőknek, hogy megtisztelték jelenlétükkel a programot, s nemcsak Püspökladányból, hanem Szerepről, Bárándról, Hajdúszoboszlóról, Debrecenből, sőt Nagyváradról is ellátogattak a Kecskés Gyula Városi Könyvtárba.

(Püspökladány Anno honlap szerkesztősége)

*

Megyaszai Szilvia helytörténeti könyvtáros, honlapszerkesztő és Pintér Tamás történész-levéltáros, a Blog alapítója, az Alapítvány kuratóriumának elnöke

***

FOTÓGALÉRIA (nagyítható, lapozható):

Fotók: Hegyesi József, Megyaszai Szilvia, Pintér Tamás

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2018.04.25. (Frissítve: 2018.04.26.)

Bojtor Sámuel a fronton (ülő sor, balról az 5.). Krumplit hámozó katonák.

*

A hadifogoly hősi halott püspökladányi katona, Bojtor Sámuel emlékére…

 

Püspökladányi olvasónktól, Bojtor Istvántól már korábban is kaptunk régi fotókat honlapunkon történő bemutatás céljából, melyek ITT tekinthetőek meg. Most nagyapjáról, Bojtor Sámuelről osztott meg néhány régi emléket, ki az I. világháború (korabeli nevén a Nagy Háború) során, hadifogságban szerzett betegségben vesztette életét, s azóta is idegen földben alussza örök álmát. Bojtor István csupán e pár fotót őrizte nagyapjával kapcsolatban, közöttük néhány, az 1990-es években, az olaszországi Bari megyében készült képekkel. E fotók jelölésük szerint Bariban készültek (pontos azonosításuk lentebb), s az  ott elhunyt hadifoglyok tiszteletére emelt olasz emlékművet mutatják be. Ezen az emlékművön az 1990-es években ott járt távolabbi családtagok megtalálták Bojtor Sámuel nevét és néhány adatát.  Katonai szolgálatával, halálával kapcsolatban azonban nem rendelkeztek információkkal a családban. Így segítségére siettünk…

*

Bojtor Sámuellel kapcsolatban adatgyűjtést végezve, az alábbi információkat sikerült összegyűjteni:

Az 1927-ben megjelent Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918. című kiadványban (melyről ITT olvashatnak bővebben), az alábbi adatok kerültek közreadásra:

Bojtor Sámuel (1883 – 1917)
Született 1883. február 17-én. Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez. 1914. augusztus elején az orosz harctérre ment, ahol 1914. augusztus 29-én megsebesült. 1915. januárban az olasz harctérre vezényelték, ott 1916. július 19-én hadifogságba jutott. A fogságban szerzett malária betegség következtében Bari városában hősi halált halt (1917. 07. 19-én).

*

Rózsafi János tudományos kutató, hadszíntérkutató az alábbi adatokkal egészítette ki ezen információkat:

Az 1916. április 20-án kiadott veszteségi jelentés szerint Bojtor Sámuel megsebesült, aki valóban a 3-as honvédek katonája volt. Viszont a fogságba esésének tényét e jelentés még nem rögzíti. A kutatást nehezíti, hogy Bariban nem jelölnek hadifogoly tábort, ami természetesen nem zárja ki létezését.
A közelében, Bitetto-ban volt tábor, ez szerepel többnyire a visszaemlékezésekben.

Bojtor Sámuel adatai a veszteségi jelentésben

*
A település azonosításában, az emlékmű pontos helyének meghatározásában Gianfranco Simonit, a San Martinóban működő Karszti Barlangász Csoport (Gruppo Speleologico Carsico) és a helyi első világháborús múzeum (San Martino del Carsó-i Nagy Háború Múzeuma)  vezetője volt a segítségünkre. Gianfranco információi alapján egyértelműsíthető, hol készültek a több mint 20 éves felvételek. Az emlékmű Altamura településen (Dél-Olaszország, Puglia régió, Bari megye) található, mely mintegy 40 km-re fekszik a megye névadó településétől, Bari városától. A rabok (hadifoglyok) sírkamrája Altamura új temetőjének nyugati felében található. Itt alussza örök álmát a püspökladányi Bojtor Sámuel!
*

A Bari megyében (Puglia régió), Altamura településen található emlékmű

A Bari megyében (Puglia régió), Altamura településen található emlékmű felirata:

“L’ Italia

Nel culto dei morti Vincitori e vinti ha qui raccolto i resti di 813 prigionieri Austro-Ungarici vegliando: In nome della patria lontana”

Jelentése:

“Olaszország

a győztes és legyőzöttek kultuszában

itt gyűjtötte össze 813 osztrák-magyar rab (hadifogoly) maradványait, megőrizvén a távoli haza nevében”

*

Ezen összeállítással a püspökladányi Bojtor Sámuel és számos, Nagy Háborúban harcoló és akár a harcmezőn elesett, akár hadifogságban elhunyt honfitársai előtt tisztelgünk, mi, püspökladányiak.

Megyaszai Szilvia

***

További fotók:

 

 

Fotók: Bojtor István

Dokumentum: Veszteségi jelentés (1916.04.20.)

Köszönöm Bojtor Istvánnak a fotókat, Rózsafi János tudományos kutatónak és Gianfranco Simonitnak, a San Martinó-i Karszti Barlangász Csoport és a helyi első világháborús múzeum vezetőjének a kiegészítő információkat, Harasztosi Réka Csillának a fordítást!

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

 

Számomra nagyon kedves rovat indul el honlapunkon, hiszen nemcsak Püspökladány múltjához és az első világháború korszakához kapcsolódik, hanem személyes sorsokhoz is. Minden helytörténet-kutatónak vannak preferált érdeklődési területei vagy korszakai, számomra: Püspökladány, első világháború és a személyes élettörténetek; melyek most egyszerre jelennek meg egy összeállításban, s talán ezért is örülök annyira e rovat megszületésének.

Sajnos viszonylag kevés információ maradt ránk Püspökladány első világháború alatti (1914-1918) történetéből (erről bővebben ITT olvashatnak), mely tényt a rendkívüli hadi helyzet (dokumentációk pontatlanságai stb.), s a későbbi iratmegsemmisítések és -semmisülések is tovább súlyosbítottak. Püspökladány azonban jelentős vasúti csomópontnak számított, sok átutazó vendéggel, akiknek sokszor több-kevesebb időt kellett vasútállomásunkon eltöltenie. Ezt az időt többnyire felhasználták  arra, hogy képeslapot, pár soros üzenetet írjanak és küldjenek otthon maradt szeretteiknek. Ezekből a százéves üzenetekből próbálunk mi is merítkezni, s soraikat elemezve, azok után kutatva egyéb érdekességeket is feltárni.

Legfrissebb összeállításaink római számozással és az elkészítés sorrendjében (felül a legfrissebb) kerülnek közreadásra.

***

*

2018. 01. 01.

I.

“Püspökladány, 1917. jan. 15. – Szívélyes üdvözletet küld az összes hölgyek és uraknak. Misi Úr!”

Címzett:   “Nagy Idők” tekintetes Asztaltársaságának,   Budapest VIII.,   Kender utca 4. – Stetina vendéglője

*
A „Nagy Idők” tekintetes  Asztaltársaságának…

 

Egy 101 éves, Püspökladányban feladott képeslap, számtalan gondolat és érzés, majd az ezek alapján indult kutatás, illetve összeállt történet részletei…

 

Bevallom, sokáig nézegettem ezt a lapot, mielőtt megszereztem gyűjteményem, s a Püspökladány Anno helytörténeti honlap archívuma számára.

Először természetesen a múlt századi püspökladányi utcarészlet képét vizsgáltam meg, de az önmagában még nem keltette fel az érdeklődésemet, mivel gyakori közforgalmú lapról van szó, s gyűjteményemben is található belőle néhány. A címzése már sokkal érdekesebbnek bizonyult,  hiszen nem egy konkrét személynek, családnak küldték Püspökladányból, hanem egy budapesti kis vendéglő jól összeszokott asztaltársaságának, gyakran ott időző hölgyek és urak baráti körének. A lap minden bizonnyal célba is ért, kézbesítette a posta, erre utal a postabélyegzője is (KŐRÖSMEZŐ – PÜSPÖKLADÁNY – BUDAPEST  vasúti bélyegzés található rajta).

Ami leginkább megérintett a lappal kapcsolatban, az a címzésen túl a feladás dátuma volt: 1917. január  15.  Ezen a napon járt „Misi Úr”, a képeslap feladója Püspökladányban és ekkor gondolt haza, jól szórakozó baráti társaságára…

Pontosan akkor, azokban az években és hónapokban, amikor a püspökladányi Horváth József (róla bővebben ITT olvashatnak) több százezer magyar honfitársával együtt, köztük sok száz püspökladányival az első világháború hadszínterein küzdött az életéért, ekkor már az olasz frontszakasz karsztjába vésett lövészárkokban (erről bővebben ITT olvashatnak).

Ugyanakkor, amikor itthon, a hátországban is egyre nehezebb körülmények között éltek az emberek a hadigazdálkodás sorozatos megvonásai és kényszergazdálkodása közepette (erről bővebben ITT olvashatnak). Ezekben a nehéz időkben íródott a képeslap…  „Misi Úr” a lap szövege alapján azonban remekül érezhette magát, nem panaszkodott, s Püspökladányban járva is baráti asztaltársasága körül forogtak gondolatai. Ilyen az élet, gondolhatnánk, kinek mit oszt sorsául, s még ez sem számított a maga korában egyedinek…

Hogy a képeslapot író „Misi Úr” ki lehetett, valószínűleg már nem tudhatjuk meg soha, sőt azt sem, miért járhatott Püspökladányban. Talán rokonait látogatta meg, talán csak átutazóban volt. Püspökladány nagy múltra visszatekintő, jelentős vasúti csomópontnak számított (történetéről ITT olvashatnak). A Szolnok-debreceni pálya ünnepélyes megnyitására 1857. november 23-án, a Püspökladány-nagyváradi vonal megnyitására 1858. április 24-én került sor. Az első világháború alatt is fontos szerepet töltött be Püspökladány – mint vasúti csomópont – a katonai utánpótlást, hadi ellátmányt szállító vonatok átmenő forgalmában, de katonai alakulat is tartózkodott átmenetileg e településen. Itt állomásozott ugyanis 1916. őszén a cs. és kir. 46. gyalogezred kádere, miután Brassóból Püspökladányba telepítették a román hadüzenet után (a 46-os önkéntes katona, Kókay László történetéről ITT olvashatnak).

Sok gondolat kavargott bennem tehát a lap megszerzésekor. Forrongott a világ, emberek vívták kegyetlen haláltusájukat, anyák siratták gyermekeiket, feleségek férjeiket, gyermekek édesapjukat, kik közül sok százezren életükkel is fizettek a hazaszeretet és kötelesség oltárán. Sokan fáztak és éheztek ezen a télen (is) – 1917 januárjában – az  itthon maradottak közül, s adták oda utolsó tartalékaikat a rekvirálóknak. De ebben az embertelen rémálomban voltak szerencsések is, akiknek a sors jobb életet szánt. Élték a mindennapokat, nem nélkülöztek, s nem kellett lövészárokban harcoló édesapáért, gyermekért, ismerősért aggódniuk, gondolataik csupán jól szórakozó barátaik körül forogtak. S ezért tulajdonképpen nem is haragudhatunk rájuk, hiszen nekik szerencséjük volt, s nem ők tehettek mások szenvedéseiről.

A múltból hátrahagyott több, mint százéves képeslap további kutatásra ösztönzött, érdekelt, ki lehetett Stetina, kinek vendéglője vigaszt és biztonságot nyújtott e néhány embernek, a hölgyekből és urakból álló  „Nagy Idők” tekintetes asztaltársaságának? S áll-e még e hely a Püspökladánytól távol fekvő Budapesten, ahova településünk képeslapja a sok viszontagság közepette is célba ért?

*

 

A kutatást a Franklin-Társulat által – 1880-1881. évtől – kiadott, korabeli Budapesti Czim- és Lak(ás)jegyzékben kezdtem, mely tényszerű „adatbázisából” hihetetlen módon egy élettörténet-töredék is összeállt. Az első évfolyam szerint a jegyzéksorozat a Bejelentési Hivatal hiteles adatai alapján készült, s bár nem minden évben jelent meg, összesen 29. évfolyama látott napvilágot.

A Püspökladányban feladott képeslapot Budapestre címezték, a VIII. kerület Kender utcájába, mely ma már az Auróra utca nevet viseli. A Kender/Auróra utca a Bérkocsis utcába fut bele, melyet  101 éve is ezen a néven ismertek, s használnak ma is. A Kender/Auróra utca 4. szám egy sarki épület, mely a Bérkocsis utca 38. számmal együtt alkot egy L-alakú épülettömböt. Tehát a Kender utca 4. és a Bérkocsis utca 38. története így fonódik össze a mai napig.

Az 1910-es évek második felében Stetina Rezső vendéglős Budapest VIII. kerületében lakott a Kender utca 4. szám alatt, s vendéglőt üzemeltetett az épület másik oldalán, a Bérkocsis utca 38. szám alatt. Ide érkezett 1917. januárjában Püspökladányból a képeslap, melyet „Misi Úr” küldött barátainak.

Stetina (Stettina) Rezső neve az 1896-1897. évi Budapesti Czim- és Lak(ás)jegyzékben tűnik fel először, aki ekkor a VII. kerületi Dob u. 102. szám alatt lakott, s ezen a címen csemegekereskedést is működtetett. Üzletét ebben, vagy az ezt megelőző 1-1,5 évben nyithatta, hiszen 1894-ig nem szerepel neve a nyilvántartásokban. Ezen a címen egészen 1908-ig lakott és működtette kereskedését, bár 1899-ben az Amerikai út 5. alatt is feltűnik lakóként. Stetina (Stettina) Rezső csemegekereskedőként, illetve gyümölcskereskedőként, majd később zöldségárusként szerepel a nyilvántartásokban. Üzlete valószínűleg nem működhetett jól, talán nem volt jövedelmező, mert 1909-től nem találkozunk üzlete nevének, címének említésével. Ellenben 1910-ben már más aspektusban tűnik fel Stet(t)ina Rezső neve, mégpedig a Budapesten megjelenő Vendéglősök Lapjában.  1910. december 21-én nyílt ugyanis új tulajdonossal egy neves zuglói vendéglő, melynek  Stetina Rezső lett a vezetője. A hír így szólt a korabeli lap szerint: „Budapesten a zuglói hírneves Schwendtner-féle vendéglőt a házzal együtt Schrettner Márton fővárosi vendéglős kartársunk vette meg. Uj üzletét Stetina Rezső vezetése és Schnábel zongoraművész közreműködésével f(olyó) hó 21-ikén nyitja meg. Uj üzlete a Gyarmat-utcza 28. szám alatt van, ajánljuk a t(isztelt) közönség becses pártfogásába.

Stetina Rezső vendéglős nemcsak dolgozott, de az 1911-es lakcímjegyzék szerint ezen a címen is lakott egy darabig.

1912-ben azonban Stetina Rezső vendéglős elköltözött a VIII. kerületbe, a fent említett Kender utca 4. szám alá és ekkor kezdődött az a rövid és ismertté vált időszak, mely képeslapunk szempontjából is fontossá vált. Valószínűleg megtetszett a vendéglős hivatás Stetinának és hamar otthagyta korábbi munkaadóját, önálló vállalkozásba kezdett (1912-ben, vagy 1913-ban). Ekkortól követhető nyomon egészen 1916-ig a Bérkocsis u. 38. szám alatti Stetina-vendéglő sorsa, s Stetina Rezső Kender u. 4. alatti lakcíme.

1914. évi adatok Stetina-vendéglőjéről és Stetina Rezső vendéglős lakcíméről

*

1916-ban jelent meg a Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 27. évfolyama, ezután éveken keresztül nem adta ki a Franklin-Társulat a jegyzéket. A következő, 28. évfolyam már csak 1922-23-ban jelent meg. Ekkortól  azonban már se Stetina Rezsőről, se a Stetina-vendéglőről nincsenek címadatok a megjelent kiadványokban! Hogy mi lett a sorsa a vendéglőnek, s tulajdonosának, csak sejteni lehet, hiszen örökre eltűntek adataik a nyilvántartásokból.

A Stetina-vendéglő a maga korában elegáns, talán családias helynek számíthatott, minden évben a vendéglők jegyzékében szerepelt, nem a ko(r)csmákéban (külön vezették mindkettőt). A kocsmák elsősorban italkimérésre szakosodtak, míg a vendéglőkben étkezésre (melegkonyha) is lehetőség volt, azaz azt családok, hölgyek is látogathatták. Az épület még pár évvel ezelőttig biztosan állt, mely talán annak is köszönhető, hogy Budapest VIII. kerülete, a Józsefváros ma már nem számít a főváros patinás városrészének, s így a területre sem tartanak igényt az újépítésű lakások, a nagyobb irodaházak építtetői…

Az idő vasfoga megkímélte e Püspökladányban megírt több, mint százéves képeslapot, valamint a címzett lakhelyét és az egykori vendéglő épületét, ahova küldték (ahol látszólag megállt az idő a kedvünkért).

Stetina Rezső vendéglős lakhelye (Kender/ma Auróra utca 4.) és “Stetina vendéglője” (Bérkocsis u. 38., alsó kép) napjainkban

(A képek közvetlen linkajánlók, melyekre kattintva szétnézhet a környéken, a Google Térképen)

*

Így formálódott kerekké a történet egy több, mint száz éve postára adott képeslap alapján, s így fonódtak össze nevek, sorsok, korok és helyszínek…

Végezetül „Szívélyes üdvözletet küld az összes hölgyek és uraknak. Misi Úr!

 

 Megyaszai Szilvia

*

(Forrás: www.hungaricana.hu; www.google.hu/maps)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2017.11.15.

A régi és az új sírkő a köztemetőben (2016-2017)

*

I. világháborús hadisírok Püspökladányban

 

Nagy örömünkre idén ősszel megújult a püspökladányi köztemetőben még fellelhető néhány I. világháborús hadisír. A beruházás a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum által kiírt “Magyarországon található I. világháborús hadisírok felújítása” című  pályázatnak köszönhetően és Püspökladány Város Önkormányzata által valósult meg. A pályázat támogatására a Püspökladány Anno honlap szerkesztője is elkészítette és benyújtotta írásbeli javaslatát. A pályázat szerinti négy új vörösmárvány sírkövet Győrfi Lajos püspökladányi szobrászművész készítette el. A sírok és azok környezetének rendbetétele is megtörtént, s így azok újra méltó módon őrzik a Nagy Háborúban, vagy ott szerzett sebesülésük következtében elhunyt hős katonáink emlékét.

.

A régi sírkő Győrfi Lajos szobrászművész műtermében és az új sírkő a köztemetőben (2017)

*

A hadisírok felkutatása korabeli adatokra épülő temetőkataszterek, nyilvántartások hiányában nem volt könnyű feladat. Az is nehezítette a felmérést, hogy a ma is használatos temetőben egykor nem elkülönített parcellába temették a Nagy Háborúban, vagy ott szerzett sebesülésekben elhunyt katonákat, legalábbis ennek ellenkezője – dokumentációk hiányában – nem bizonyítható, másrészt többen nyugodhatnak családi sírokban is. Honlapunk is nyomon követte az általunk ismert katonasírok sorsát, egyrészt a temetőben, majd később a szobrász műtermében is. Az egykori, az 1980-ban lezárt katolikus temetőben esetleg még fellelhető sírok viszont ma már megközelíthetetlenek az azóta elburjánzott növényzet miatt (korábbi összeállításunk a katolikus temetőről ITT olvasható).

A magyar földben, vagy távoli országokban, olykor ma már jeltelen, vagy azonosítatlan sírban nyugvó katonáinkról való megemlékezés, a tiszteletadás honlapunk indulása, azaz 2012 óta folyamatos (részletesebben lásd: I. világháború rovat összeállításait), illetve az emlékhelyeket meglátogatva tisztelgünk emlékük előtt (részletesebben például: ISONZÓ EXPRESSZ).

Elesett katonáink névsora, az első világháború hős katonáinak részleges adatai ITT és ITT olvashatóak honlapunkon.

.

Megyaszai Szilvia

*

A köztemetőben Lövei Attila olvasónkkal, segítőnkkel kerestük az egykori katonasírokat, mikoris kedves püspökladányi lakosok siettek segítségünkre  (2016. április)

Győrfi Lajos műtermében a régi sírkövek (2017. augusztus)

*

Az új sírkövek a köztemetőben (2017. november)

*

Fotók:

Püspökladány Anno honlap

Püspökladány Város Önkormányzata, Facebook/Dombi Imréné

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

 

Tovább a friss hozzászólásokhoz

1

„Csodálatos Caporetto” címmel rendeztek emlékkonferenciát 2017. május 4-én a Debreceni Egyetemen. A nemzetközi konferencia szervezésében a Debreceni Egyetem mellett Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Magyar Hadtudományi Társaság és a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár vett részt, s a magyar előadókon kívül olasz és szlovén hadtörténészek előadásai színesítették a szakmai programot.

*

Az emlékkonferencia a Nagy Háború éveinek centenáriuma alkalmából elsősorban az 1917. évi eseményekre fókuszált, mindenekelőtt a 12. isonzói csata, a nagy jelentőséggel bíró caporettói áttörés eseményeinek, az előzmények és következmények ismertetésére.

Az emlékkonferencián elhangzott számtalan előadás által megismerhetővé vált a korszak hatalmi, politikai, katonai erőviszonyai, gazdasági, társadalmi jellemzői, harcászati eseményei, mindamellett méltó emléket állítottak az elesett hősöknek és áldozatoknak is.

Mint ismeretes, a caporettói áttörés néven ismertté vált hadműveletre (más néven 12. isonzói csatára) 1917. október – november hónapban került sor a szövetséges Osztrák–Magyar Monarchia, a Német Birodalom, illetve Olaszország haderői között. A monarchiabeli és a német csapatok az addigra kialakult, elhúzódó állóháború gyakorlatával szakítva Caporettónál áttörték az olasz frontvonalat és megindultak Olaszország belseje felé, gyakorlatilag az első meghatározó győzelmet aratva a Nagy Háború több éves történetében. A hadművelet a Monarchia számára kiemelkedő sikereket hozott, a frontvonalat később egészen a Piave-folyóig tolta előre.

3

*

A háború száz éves évfordulója alkalmából szervezett konferenciát aznap egy emlékfutás előzte meg, melynek résztvevői a debreceni Hősök Temetőjétől érkeztek a konferencia helyszínére, s kegyelettel adóztak e futással az első világháború katonái emléke előtt. Az emlékülés szakértő moderátora Dr. Négyesi Lajos ömt. alezredes, hadtörténész, a HM Kegyeleti Diplomáciáért Felelős Miniszteri Biztos belföldi referense volt.

4

(5) Dr. Szilvássy Zoltán

(6) Dr. Komolay Szabolcs

(7) Tömböl László

Az ünnepi köszöntők sorát Dr. Szilvássy Zoltán, a Debreceni Egyetem rektora kezdte, ki örömét fejezte ki abból az alkalomból, hogy egyetemük lehet házigazdája e rendezvénynek. Komolay Szabolcs, Debrecen város alpolgármestere köszöntőjében kiemelte Debrecen szerepvállalását a Nagy Háborús események vonatkozásában, s említést tett arról, hogy Debrecen hamarosan emléktáblát kíván elhelyezni az isonzó-csaták egyik helyszínén.  Tömböl László nyugállományú mk. vezérezredes, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke köszöntőjében elhangzott, hogy a Nagy Háború alatt összesen 6 katonai alakulat (honvéd-, huszár és gyalogezred) állomásozott Debrecenben, mely alakulatok így szerves részét képezték a város életének is. A katonák ellátása és felszerelése mellett a sebesültekről is gondoskodott a megyeszékhely, hisz kórházaiban egy év alatt 60.000 sebesült katonát láttak el a háború idején.

*

(8) Dr. Benkő Tibor

A nyitóelőadást dr. Benkő Tibor vezérezredes, vezérkari főnök tartotta meg, ki ismertette a Magyar Honvédség napjainkban ellátandó feladatrendszerét, hazai és nemzetközi szerepvállalását. Előadásában – melyben a magyarok nagy, sorsfordító harcairól, csatáiról is beszélt – kiemelte azt is, hogy a katonának, aki életét adja, emléke örökké él, mert mindig és mindenkor a hazáért harcol.

*

(12) Dr. Barta Róbert

13

A konferencia második részét Dr. Barta Róbert egyetemi docens, a DE Egyetemes Történeti Tanszék vezetője nyitotta meg „Politikai viszonyok, korrajz. Az 1917-es év” című előadásával. Ebben ismertette a háborús diplomáciában bekövetkezett fordulatok jelentőségét, az orosz forradalmak Nagy Háborúra gyakorolt hatását, a hadszínterek, illetve a hátország általános helyzetét, illetve Magyarország társadalmi és politikai viszonyrendszerét a Nagy Háború negyedik évében.

*

(14) Dr. Ruszin Romulusz

15

16

17

Dr. Ruszin Romulusz dandártábornok, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka az 1917. évi események hadászati környezetének, valamint a caporettói áttörés harcászati eseményeinek bemutatásával tárta elénk a szövetséges előrenyomulás és térnyerés jelentőségét, kitérve a stratégiai célok, a szemben álló felekre leselkedő kockázatok és a következtetések bemutatására is.

*

(18) Marco Mantini

19

Marco Mantini olasz történész Olaszország szemszögéből tárta elénk a 12. isonzói csatát és az előtte zajló hadműveleti helyzetet, különleges módon biztosítva e két előadás az akkor szembenálló felek nézőpontjainak szintézisét.

*

(20) Dr. Kovács Vilmos

21

22

Ezt követte Dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának előadása, mely a caporettói áttörés logisztikáját ismertette meg a hallgatósággal, a „gyártól a lövészárokig”. A caporettói áttörés kivitelezésére mindössze 44 nap állt rendelkezésre a terv jóváhagyását követően, ez idő alatt kellett biztosítani és a helyszínre szállítani azt a tömeges hadi eszközt, ellátmányt, katonát és lovat, mely e nagy volumenű támadáshoz szükségessé vált.  A bemutatott és olykor döbbenetes számadatok megismerése „emberléptékűvé” tették a háborút, s rendkívül érdekessé tették a prezentációt.

*

(23) Dr. Kaló József

24

Dr. Kaló József egyetemi adjunktus a német hegyivadászok szerepét mutatta be a 12. isonzói csatában, kitérve a magashegyi viszonyok között folytatott harcok jellemzőire, s a Rommel-különítmény jelentőségére is.

*

(25) Zeljko Cimpric

26

(Archív felvétel. Készítette: Megyaszai Szilvia, 2016, Kobaridi Múzeum)

27

28

A konferencia harmadik terminusát Zeljko Cimpric történész, a szlovén kobaridi múzeum igazgatóhelyettese nyitotta meg előadásával. Kobarid (olaszul Caporetto) I. világháborús múzeuma 1993-ban elnyerte „A legjobb európai múzeum” címet. A múzeum az Isonzó-front Nagy Háborús eseményeit mutatja be, s emléket állít a 12. isonzói csatának, mely tulajdonképpen az osztrák-magyar csapatok első és egyetlen jelentős előretörését jelentette az olasz fronton. A múzeumban magyar nyelven megtekinthető dokumentumfilm a korabeli eseményeket dolgozza fel. A kobaridi múzeum különlegessége egy nagyméretű földrajzi makett, melyen fényjáték segítségével rekonstruálták a caporettói csatát, óráról órára megörökítve az eseményeket. Az előadó helikopterről készült jelenkori helyszínfotókkal színesítette előadását, s mutatta be a konferencia résztvevőinek az egykori (többnyire hegyvidéki) frontszakasz mai képét.

(A múzeum gazdag tárlatát, a különleges rekonstrukciós makettet személyesen is volt szerencsém látni az elmúlt évben, az Isonzó Expressz 2016 évi útján. Az idei évben szintén eljuthatnak az Isonzó Expressz utasai a múzeumba, javaslom ennek megtekintését az érdeklődőknek.)

*

(29) Dr. Négyesi Lajos

30

31

Dr. Négyesi Lajos ömt. alezredes, hadtörténész, a HM Kegyeleti Diplomáciáért Felelős Miniszteri Biztos belföldi referense a tolmeini hídfőben harcoló magyar alakulatok részvételét ismertette a 12. isonzói csatában, s dicsérte a főleg alföldi katonákból álló alakulatok magashegyi viszonyok között alkalmazott, elismerésre méltó harcmodorát, más magashegyi hadszíntereken szerzett harci gyakorlatát. Az előadó ismertette a konferencia résztvevőivel a terület (Júlia-Alpok) többnyire kegyetlen terepviszonyait, és a hídfő megszerzésének/megtartásának nehézségeit is. Kutatásait sok évi helyszíni bejárás, hadszíntérkutatása eredményei is alátámasztották.

*

(32) Maruzs Roland

33

Maruzs Roland alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadtörténésze több, Caporettónál harcoló és katonai kitüntetésben részesülő magyar hős katona élettörténetét, háborús fegyvertényét ismertette, köztük természetesen a Debrecen egykori háziezredének számító császári és királyi 39. gyalogezred katonáival. Az előadó e minőségében a Kossuth Rádióban naponta hallható „Hősök Naptárának” tartalomfelelőse is, ki kollégáival együtt több évre való anyagot gondoz.

*

(34) Dr. Lippai Péter

35

A konferencia negyedik etapját Dr. Lippai Péter ezredes, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokhelyettese nyitotta meg, ki Bertalan Árpád hadnagy, az első világháborúban kiemelkedő teljesítményt nyújtó katona életével, katonai pályafutásával és szellemi örökségével ismertette meg a konferencia résztvevőit. Bertalan Árpád ma egy különleges rendeltetésű ezred névadója, ki a magyar ejtőernyős fegyvernem egyik megszervezője is volt egyben.

*

(36) Dr. Keményfi Róbert

37

Dr. Keményfi Róbert, a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék egyetemi tanára „a háborús táj néprajzáról, Caporetto után” címmel tartotta előadását, aki az emlékezetkutatás mellett Körösfői-Kriesch Aladár frontfestő megélt élményeinek bemutatásával, értelmezésével is színesítette előadását.

*

(38) Kiss Róbert

39

40

Kiss Róbert zászlós, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 39. Lövészzászlóalj vezénylő zászlósa Debrecen egykori háziezredének, a császári és királyi 39. gyalogezred történetének és néhány nagyszerű katonája élettörténetének bemutatásával zárta a szakmai rendezvényt. Előadásán az általa bemutatott hős katonák egy-egy élő leszármazottja is képviseltette magát, személyessé téve ezáltal a múltat, élő kapcsot képezve az első világháború és a jelenkor között.

(Püspökladány egykori első világháborús katonáinak zöme is ezen alakulat soraiban, a császári és királyi debreceni 39. gyalogezred kötelékében vett részt a Nagy Háborúban. Róluk a Püspökladány Anno honlap I. világháború rovatában is olvashatnak.)

*

(41) Dr. Négyesi Lajos

Dr. Négyesi Lajos ömt. alezredes, hadtörténész, a HM Kegyeleti Diplomáciáért Felelős Miniszteri Biztos belföldi referense a konferencia zárásában összegezte a tartalmas nap tapasztalatait, s örömét fejezte ki a felől, hogy a Debreceni Egyetem vállalta a konferencia szakmai anyagának könyv formában való megjelentetését.

Köszönöm a Püspökladány Anno honlap nevében a konferenciára szóló meghívást, a részvétel lehetőségét, a szervezők lelkiismeretes munkáját és az előadók magas színvonalú szakmai előadásait!

Megyaszai Szilvia

*

Konferencián készült fotók: Megyaszai Szilvia

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz