Nevek A-É

FOTÓTÁR  ÉS  ADATTÁR

AZ  I.  VILÁGHÁBORÚ  PÜSPÖKLADÁNYI  HŐSEIRŐL

**

Az I. világháborús fotó- és adattár  ABC-rend szerint 4 almenüre oszlik. A bal oldali menüoszlop I.Világháború/Fotótár menüpontján belül közvetlenül is elérhetőek a nevek szerinti egységek. 

**

———————————————————–

A feltöltés folyamatos!!!

———————————————————–

Készíti:  Megyaszai Szilvia

 

 

Fotók és történetek az I. világháború püspökladányi hőseiről:

*

Hősök ők, ezt kétséget kizáróan állíthatom. Nem azért, mert idegen vagy magasabb szintű hatalmak önös érdekeit szolgálva harcoltak ilyen, vagy olyan eszmék mellett, hanem azért, mert ők hittek a kimondott szó igazában és erejében, saját becsületük, családjuk becsülete és élete fontosabb volt annál, minthogy ellentmondjanak a biztos halált ígérő katonai szolgálatnak. Mentek és harcoltak, mert ők elhitték, hogy nemes ügyért harcolnak és hogy ezzel nemcsak hazájukat, de piciny falujukat és családjukat is megvédik és megmentik a pusztulástól. Vagy mentek, mert menni kellett. Életüket kockáztatták és sokan adták is azért, amiben ők maguk, vagy mások hittek!

És nemcsak ők a hősök, de itthon maradt szeretteik is! Hány fiatal édesanya maradt egyedül pici gyermekével, mennyi nő gyászolta örökké férjét, vagy jegyesét, hány gyermek maradt árván, soha nem ismerve meg az apai szigort és szeretetet, mennyi szülő gyászolta fiatalon elesett gyermekét, hány testvér és barát várta haza hiába harcban elhunyt testvérét és barátját? Nincs rá válasz…. Csak azt tudjuk, hogy ők is hősök mindannyian! Az I. világháború nemcsak közel 500 püspökladányit ragadott el az élők sorából, de közel ennyi falubelit engedett haza sebesülten, vagy örök teherrel, sérüléssel a lelkében. Az I. világháború minden család életét megváltoztatta, s emléküket őriznünk kell az utókor számára!

***

A gyűjtemény nemcsak a hősi halottak adatait tartalmazza, hanem azon püspökladányiakét is, akik harcoltak a háborúban és szerencsésen túlélték azt. Az adatbázis nem teljes, folyamatos feltöltés alatt áll!

A fotók és életrajzok jelenleg öt különböző forrásból kerültek összegyűjtésre. Ezek:

magángyűjteményekből, családtagok felajánlásából

Püspökladányi hősi halottak albuma 1914 – 1918 (1927, Deutsch Dávid püspökladányi könyvnyomdájában, szerk: Nedolay Albert ) – Erről bővebben az I. világháború/Hősök Albuma almenüben.

A Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes) című kiadványból

A Magyar Tüzér: A magyar tüzérség története (1938, Merkantil-nyomda szerk: v. Felszeghy Ferenc, Reé László) című fegyvernemi album egyik kiadásából (Ez az album több, eltérő adattárral jelent meg)

A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936, szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László) című fegyvernemi album egyik kiadásából (Ez az album több, eltérő adattárral jelent meg)

***

Amennyiben Önnek is van fotója olyan püspökladányi rokonáról, vagy ismerőséről, aki harcolt az I. világháborúban, kérem küldje el azt (néhány rendelkezésére álló adat kíséretében) a puspokladanyanno@gmail.com  e-mail-címre!  Nemcsak katonafotót, hanem bármilyen képet küldhet a világháború püspökladányi áldozatairól, vagy túlélőiről.

Emlékezzünk együtt püspökladányi őseinkre és hőseinkre!

***

——————————————————————————————–

A, Á

——————————————————————————————–

Angyal József

(1888 – 1914)

szül. 1888. október 7-én. Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe a 16. huszárezredhez. 1914. augusztus elején az orosz harctérre ment, ahol ütközet közben srapnelgolyó által találva 1914. szeptember 5-én hősi halált halt. Eltemetve a csatamezőn.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

***

.

——————————————————————————————–

B

——————————————————————————————–

Balasi László

(1874 – 1914)

szül. 1874. február 20-án. Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe a 3. népf. gyalogezredhez. 194. augusztus 9-én a szerb harctérre ment, ahol 1914. december 9-én a Valjevó körüli csatákban hősi halált halt. A hős tizedes a csatamezőn van eltemetve.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

***

.

 Bangó Sándor

(1895 – 1915)

szül. 1895. szeptember 28-án. Bevonult 1917. március 15-én Debrecenbe a 39. gyalogezredhez. 1915. május 10-én az olasz harctérre ment, ahol 1915. október 28-án az Isonzó melletti csatákban haslövést kapott. Halálos sebesülése következtében Budapesten a 16. sz. helyőrségi kórházban 1915. november 16-án hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

***

.

Baranyai Albert

(1894 – ?)

tizedes, Máv gépkezelő. (szül: 1894. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez. Meghalt a fronton.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem (S3)

 /Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

  Baranyai Lajos

(1874 – ?)

Gépészkovácsmester. Szül. 1874, Püspökladány. Tényleges katonai szolgálatra 1895. október 6-án vonult be a 16. közös huszár ezredhez Budapestre, ahol három évig szolgált. A világháború alatt 1915. augusztusban a 2. honvéd huszárezredhez vonult be Debrecenbe, ahol előbb a pótkeretnél szolgált, majd az orosz hadszíntérre került. Ott résztvett a k-galíciai, orosz-lengyelországi, bukovinai és wolhyniai harcokban. Később a pótkeret kovácsműhelyében teljesített szolgálatot az összeomlásig.

A Károly csapatkereszt, a Háborús emlékérem, 1896. évi jub. érem, lovas- és lövészjelvény tulajdonosa.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

Berke Imre

(1876 – 1923)

szül. 1876. október 6. Bevonult 1914. július 27. Debrecenbe a 3. népf. gyalogezredhez. 1914. augusztusában a szerb harctérre ment, ahol már november 10. ellenséges gépfegyver a jobb karját összeroncsolta. Súlyos sebesülése és betegsége miatt, mint rokkantat szabadságolták és Püspökladányban 1923. május 8. hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Besenyei István

(1889 – 1915)

szül. 1889. március 17. Bevonult 1912. október 6. Debrecenbe. 1914. augusztusban a szerb, onnan 3 hét múlva az orosz harctérre ment, ahol előzetes sebesülés és gyógyulás után 1914. december 23. hadifogságba esett. Bajtársai állítása szerint a hős szakaszvezető 1915. április 1. Nova-Nikolajovban a harctéri sebesülése következtében hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Bessenyei Ferenc

(1891 – ?)

szül. 1891. április 8. Bevonult 1912. október 6. Debrecenbe a 39. gyalogezredhez. 1914. augusztusában a szerb, onnan az orosz harctérre ment, ahol a véres csaták forgatagában 1914. október 20. körül eltűnt. A hős tizedes, bajtársai állítása szerint hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Béres András

(1884 – ?)

szül. 1884. októberben. Bevonult Debrecenbe a 3. népf. gyalogezredhez. 1915. nyarán az olasz harctérre ment, ahol a véres csaták forgatagában eltűnt. Az ismeretlen sorsú hős 1915. október 27. küldte utolsó levelét a 109. sz. tábori posta útján.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Béres Lajos

(1895 – ?)

szül. 1895. április 24. Bevonult 1914. július 27. Debrecenbe a 39. gyalogezredhez. 1914. szeptemberben az orosz harctérre ment, ahol a vészes csaták forgatagában ismeretlen helyen és időben eltűnt. Halottá nyilvánítva 1917-ben.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Bihari Péter

(1889 – 1920)

szül 1889. július 15. Bevonult 1914. július 27. Debrecenbe a 2. honvéd huszár ezredhez. 1914. augusztus elején az orosz harctérre ment, ahol Przemysl vára elestével orosz hadifogságba esett. A fogságból való visszatérés alkalmával 1920. februárban az Ukrán határnál meggyilkolták.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

 Bíró András

(1882 – ?)

Gazdálkodó. Szül. 1882, Püspökladány. Ex-lex miatt 1904. májusban vonult be tényleges katonai szolgálatra a 16. közös huszár ezredhez Budapestre. Leszerelt 1904. augusztusban. A világháború kitörésekor a 8. h. tábori ágyusezredhez vonult be Lugosra. Kikerült az orosz harctérre s ott résztvett a k-galíciai, orosz-lengyelországi, kárpáti, bukovinai és wolhyniai harcokban. 1916-17-ben a román hadjáratot küzdötte végig, majd az olasz hadszíntéren találjuk a Piave, Montello és Connegliano környéki harcokban az összeomlásig.

Kitüntetései: Vaskereszt a vitézi érem szal.,  Károly csapatkereszt és Háborús emlékérem.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

Bojtor Sámuel

(1883 – ?)

szül. 1883. február 17. Bevonult 1914. július 27. Debrecenbe a 3. honvéd gyalogezredhez. 1914. augusztus elején az orosz harctérre ment, ahol1914. aug. 29. megsebesült. 1915. januárban az olasz harctérre vezényelték, ott 1916. július 19. hadifogságba jutott. A fogságban szerzett malária betegség következtében Bari városában hősi halált hal.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

——————————————————————————————–

C, CS

——————————————————————————————–

Csala József

(1881 – 1914)

szül. 1881. január 14. Bevonult 1914. augusztusban Lugosra a 8. honv. tábori ágyus ezred 2. lőszeroszlophoz. 1914. augusztus végén az orosz harctérre ment, ahol ugyanez év decemberében hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Csáti József

(1883 – ?)

szül. 1883. január 15. Bevonult 1915. február 15. Debrecenbe a 39. gyalogezredhez. 1915. május 1. az olasz harctérre ment, ahol a Doberdón vívott véres csaták fogatagában eltűnt. Bajtársai állítása szerint szúrt sebet kapott és vagy közvetlenül a fogságba jutás előtt, vagy a fogságban hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

———————————————————————————————

D

———————————————————————————————

  Dalmi Albert

 (1890 – 1968)

–    „Vitéz, kisbirtokos, őrmester. Szül. 1890, Püspökladány. 1911. okt. 6-án vonult be tényleges katonai szolgálatra az 1. közös huszárezredhez Bécsbe. A világháború kitörése tényleges katonai szolgálatban érte. Azonnal kikerült az orosz harctérre. A zaklikowi lovasrohamban esett át a tűzkeresztségen, majd résztvett a k-galiciai, orosz-lengyelországi, kárpáti, bukovinai és wolhyniai harcokban. 1916-17-ben a román hadjáratot küzdötte végig. 1918-ban a 155. h.gy. h.o-hoz vezényelték jelentő-lovasnak, ahol a 309. h. komb. gyalogezred kötelékébe került az ukrajnai Mogilewbe és környékére. Itt az összeomlásig harcolt a bolseviki felkelők ellen.

Kitüntetései: Legénységi I. oszt. ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem, Háborús emlékérem,

1912-13. m. ker. 6 éves szolg. jel., lovas- és lövészjelvény és oklevél.

1925. jún. 21-én vitézzé avattatott.

Sógora: H. Nagy Imre mint 16-os k. huszár küzdötte végig a világháborút, s az ott szerzett betegségében 1922-ben hősi halált halt.”

 /Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

  –     A Vitézek Albumában is szerepel Dalmi Albert, az adattárban elírták a nevét Dalma Albertre, de a fotótárban már helyesen szerepel a neve. Fotója ugyanaz, mint A Magyar Huszárban.

 „t. őrmester, földműves, Püspökladány. Született: 1890, Püspökladány. Bevonult a császári és királyi 1. huszárezredhez.  Kitüntetései: Legénységi I. oszt. ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem”

 /Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

–      Dalmi Albert név a Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) is szerepel. A név mellett ez olvasható: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

**

.

  Daróczi Dániel

(1892 – ?)

Gazdálkodó és bérlő. Szül. 1892, Püspökladány. 1913. október 6-án vonult be tényleges katonai szolgálatra a 16. közös huszárezredhez Marburgba. A világháború kitörése tényleges katonai szolgálatban érte. Az első tábori alakulattal kikerült az orosz harctérre. A tomasowi lovasrohamban esett át a tűzkeresztségen, majd résztvett a k-galíciai és orosz-lengyelországi harcokban 1914. novemberig. Később ismét az orosz frontra vitték. Ezúttal a bukovinai és wolhyniai harcokban küzdött, majd a 2. K.T.D. törzséhez került jelentőlovasnak. 1916. tavaszán a 305. komb. h. gyalogezredhez helyezték át. Ennek kötelékében harcolt az utolsó orosz offenzívánkban. Végül az olasz hadszíntéren találjuk a piavei, santa-luciai, vittorioi és montelloi harcokban az összeomlásig.

A Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt és a Háborús emlékérem tulajdonosa.

 /Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

 Duró Imre

(1873 – ?)

Kisbirtokos. Szül. 1873, Püspökladány. Tényleges katonai szolgálatra 1894. okt. 6-án vonult be a 16. közös huszár ezredhez Budapestre, ahol három évig szolgált. A világháború alatt 1915. szept. 15-én a 2. honvéd huszár ezredhez vonult be Debrecenbe. Innen azonnal áthelyezték a 22. k. tábori ágyúsezredhez Hódmezővásárhelyre. 1917. áprilisban, mint családfenntartót és dohánykertészt, felmentették. Egy jub. é., a békebeli lovas- és lövészjelvény tulajdonosa.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

 Dúró Lajos

(1881 – ?)

Kisbirtokos, tizedes. Szül. 1881, Püspökladány. 1900. okt. 6-án vonult be tényleges katonai szolgálatra a 16-os közös huszárokhoz Budapestre. Itt is szerelt le 1904. május 9-én. A világháború kitörésekor a 3. h. gyalogezredhez vonult be Debrecenbe. 1915. januárban kikerült az orosz harctérre, s ott résztvett a kelet-galíciai, bukovinai és wolhyniai harcokban 1916. június 9-ig, amikor a Brussilow-féle offenzívában megsebesült. 1917. szept. 8-án az olasz hadszíntérre irányították, ahol a görzi és egyéb harcokban küzdött. 1918. március 7-én mint családfenntartó és dohánytermelő gazdát felmentették.

Kitüntetései: Károly csapatkereszt, Sebesülési érem, Háborús emlékérem, lovas- és lövészjelvény

Testvéröccse: Dúró Imre mint 1-es k. huszár 1916. augusztusban a Kárpátokban hősi halált halt.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.