Nevek F-K

*** A feltöltés folyamatos!!! ***

——————————————————————————————–

F

——————————————————————————————–

Fazekas Balázs

(1883 – ?)

Gazdálkodó. Szül. 1883, Püspökladány. Bevonult 1917. május 14-én a 16. közös huszár ezredhez Debrecenbe. 1917. júliusában hadtápkiképző-csoporthoz került Szolyvára, majd Galíciába, később Bukovinába: Csernowitzba és itt esett át a tűzkeresztségen, majd a lövészosztály keretében az orosz fegyverszünetig harcolt a Hármashatár vidékén. 1918-ban Ukrajnába vitték, ahol 1918. júniusig rendfenntartó szolgálatot teljesített. Tíz hónapi harctéri szolgálat után mint mezőgazdát, felmentették.

Testvérbátyja: Fazekas Lajos, aki feleségének első férje volt, mint 39-es gyalogos 1917. október hó 15-én Rostowban hősi halált halt. (később bővebb információkkal)

Feleségének testvére: Tóth István, szintén mint 39. közös gyalogezredbeli 1914. decemberben a szerb harctéren halt hősi halált.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

Fazekas Lajos

(1877 – ?)

Szül. 1877. november 10. Püspökladány. Bevonult 1914. augusztus 20. Debrecenbe a 39. gyalogezred 3. századához. 1914. szeptember elején a szerb, 1915. decemberében az orosz harctérre ment, ahol az aknai orosz áttörésnél 1916. június 16-án hadifogságba esett. A fogság szenvedéseitől 1917. október 16-án megváltotta a hősi halál. Eltemetve orosz földön a Don folyó melletti Rostow városában.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma (1927., szerk: Nedolay Albert)/

.

–   Ez olvasható róla Fazekas Balázs bemutatásánál: Testvérbátyja: Fazekas Lajos, aki feleségének első férje volt, mint 39-es gyalogos 1917. október hó 15-én Rostowban hősi halált halt.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

 Fekete Imre

(1897 – ?)

Tejszövetkezeti alelnök, gazdálkodó, ref. presbiter, tizedes. Szül: 1897. Püspökladány. Bevonult 1915. októberben a 8. honvéd táb. tarackos tüzérezredhez Lugosra. Kiképzés után az olasz harctérre került. Ott résztvett a Doberdó, majd a Haláldomb harcaiban 1916. június 25-ig. Ekkor megbetegedett. Később Bécsben messzehordóágyús kiképzésben részesült, majd Wolhyniába vitték, ahol az ellenséges kötött léggömbök elleni harcokban vett részt. 1917. szeptember 10-én ismét az olasz hadszíntérre ment, ahol ezúttal az M. San Gabriele-i harcokban vett részt és megbetegedett. Felgyógyulása után újra az olasz fronton küzdő ezredéhez vitték, ahol most a Piave körüli csatákban harcolt 1918. augusztusig, amikor súlyos baleset folytán kórházba került. Rövidesen ismét tűzvonalba vitték és ott érte az összeomlás.

Kitüntetései:

Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem, a. kard., Kárpátalja felszabadításáért emlékérem

 /Forrás: A Magyar Tüzér: A magyar tüzérség története (1938, Merkantil-nyomda) szerk: v. Felszeghy Ferenc, Reé László/

.

**

.

 Fekete Sándor

 (1899 – 1979)

–   Kisbirtokos. Szül: 1899. Püspökladány. Bevonult 1917. március 10-én az 5. vártüzérezredhez Cattaróba. Kiképzése után a román harctérre vitték, ahonnan 1918. májusban az olasz hadszíntérre került. Ott résztvett a Piave-menti harcokban, majd maláriában megbetegedett. Az összeomlás  kórházban érte.

Kitüntetései:

Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem

/Forrás: A Magyar Tüzér: A magyar tüzérség története (1938, Merkantil-nyomda) szerk: v. Felszeghy Ferenc, Reé László/

(Fekete Ferenc fotója édesapjáról)

.

–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) is szerepel két Fekete Sándor név, az alábbi megjelöléssel: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

**

.

Fürst Jenő

(1890 – ?)

Kereskedő. I. o. számv. őrmester.  Szül: 1890, Püspökladány. Tényleges katonai szolgálatra 1911. október 6-án vonult be a 2. honvéd huszárezredhez Debrecenbe. Leszerelt 1913. október 10-én, mint tizedes. 1914-ben az első mozgósításkor ismét Debrecenbe vonult be anyaezredéhez. 1914. augusztus 22-én az orosz fronton küzdő ezredéhez irányították. A kamionkai lovasrohamban esett át a tűzkeresztségen, majd résztvett a további kelet-galíciai, orosz-lengyelországi, kárpáti és bukovinai harcokban. 1916. szeptemberben a 11. h. lovas hadosztály hadbiztosságához vezényelték. Ennek kötelékében vett részt a román hadjáratban, majd a h. o. visszamaradt különítményével továbbra is az orosz hadszíntéren maradt az összeomlásig.

Kitüntetései: Kor. ezüst érdemker a vit. é. szal., Kor. vas érdemker. a vit. é. szal., Károly csapatkereszt és 1912-13. m. ker.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

——————————————————————————————–

G

——————————————————————————————–

Gebei József

(1884 – 1916)

szül. 1884. január 8. Bevonult 1914. július 27. Versecre a 2. honvéd tüzérezredhez. 1914. augusztusában a szerb harctérre, 1914. novemberében az orosz harctérre ment, ahol az ellenség által körülzárt Przemysl vára elestével hadifogságba esett. A fogság nyomorában éhtifuszt kapott és ennek következtében 1916. július 20. hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

——————————————————————————————–

H

——————————————————————————————–

Hári András

(1883 – ?)

 Ez található róla a Nedolay-féle albumban: „Szül. 1883. okt. 10. Bevonult 1914. júl. 28. Debrecenbe a 39. gyalogezred 13. századához. 1914. augusztus elején az orosz harctérre ment, ahol 1914. dec. 25-én hadifogságba esett. Fogságából hat levelet küldött, az utolsót 1916. május elején. Azóta nem adott magáról életjelt.”

/Forrás: Püspökladányi Hősi Halottak Albuma (1927, szerk: Nedolay Albert)/

1927-ben, a Nedolay-album szerkesztésekor családja még reménykedett abban, hogy Hári András életben van és egyszer benyit a családi ház kapuján. Felesége élete végéig várta férje hazatérését. Unokájától tudjuk, hogy Hári András soha nem tért haza családjához. Azt, hogy mi történt vele, mikor és hol hunyt el, soha nem tudták kideríteni, pedig egyetlen gyermeke felnőttként is kutatott apja után, remélve, hogy nyomára bukkan. Sokáig őrizte a család a hazaküldött leveleket, amik nagy része mára elveszett, vagy olvashatatlan.

A fotó közvetlenül a bevonulása előtt készült, családja körében, egyetlen gyermekével.

(Hári Piroska fotója nagyszüleiről és az akkor  alig 5 éves édesapjáról)

.

**

.

.

Hegedűs Béla

.

(1899 – 1922)

.

Hegedűs Béla 1899-ben született Püspökladányban. Hadiérettségi után, 1917. április 18-án vonult be a 39. gyalogezredbe, Königrätzbe, majd 1918. március 1-én ment ki az olasz frontra, ahol hadapród őrmesterként szolgált. A háborúban szerzett betegsége következtében végül Püspökladányban hunyt el 1922-ben, műegyetemi hallgatóként.

.

(Némedy József fotója nagybátyjáról)

 .

**

.

Hegedűs Márton

(1887 – 1917)

szül. 1887. november 7. Bevonult 1914. július 27. Debrecenbe a 2. honvéd huszárezred 2. századához. 1914. november elején orosz harctérre ment, ahol súlyos betegségbe esett. Betegségéből az egyik sziléziai hadikórházban felgyógyult és 1915. őszén ismét az orosz harctérre vezényelték. Ott 1916. május 6. hadifogságba esett és fogságában 1917. december 26. távol messze keleten hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Horváth József

(1885 – 1957)

Horváth József tizedesként, majd szakaszvezetőként szolgált a 39. gyalogezredben. Szolgálataiért később vitézzé avatták, 1923-ban tette le a vitézi esküt. Az alábbi kitüntetésekkel jutalmazták: legénységi I. oszt. ezüst vitézségi érem, legénységi II. oszt. ezüst vitézségi érem, bronz vitézségi érem és Károly-csapatkereszt.

Öt gyermeke közül a legkisebb fiát besorozták a II. világháborúba.  Horváth József bár sok szenvedés árán, de túlélte az I. világháborút. Azt viszont soha nem tudta feldolgozni, hogy szeretett fiát, Jánost már soha nem láthatta viszont, mert Ő elesett a második nagy háborúban.

Horváth József is szerepel a Vitézek Albuma című kiadványban.

Horváth József a debreceni 39. gyalogezred 15. tábori századában szolgált (ez a IV. zászlóaljba tartozott). Horváth József 1885-ben született Püspökladányban, 1906-ban sorozták be katonának. A fronton szerzett tizedes altiszti rangot. 1916. szeptember 18-tól teljesített tábori szolgálatot, az olasz fronton.
Az első osztály ezüst vitézségi érmét az 1917. május 14-én a Fajti Hrib 464-es magaslatánál az ellenséggel szemben tanúsított rendkívül bátor és körültekintő magatartásáért kapta.

(Megyaszai Szilvia fotója dédapjáról)

–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) található egy másik, K. Horváth József név, mely mellett ez olvasható: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

**

.

 

 (K.) Horváth Sándor

(1897 – ?)

 

t. közvitéz, földműves, lakhely: Püspökladány. (szül: 1897. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

——————————————————————————————–

K

——————————————————————————————–

Kabai József

(1885 – 1917)

– “Szül. 1885. június 18. Bevonult 1914. július 27. Debrecenbe a 39. közös gyalogezredhez. 1914. augusztus elején a szerb harctérre, onnan az orosz, később az olasz harctérre ment, ahol 1916. augusztus 14-én olasz fogságba esett. A hadifogság szenvedései közben szerzett betegsége következtében hősi halált halt Bari városában 1917. december 9-én. A hős őrmestert vitéz magatartásáért az I. és II. oszt. ezüst vitézségi éremmel tüntették ki és 1926. június 20-án a halott hőst vitézzé avatták.”

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

t. szakaszvezető, földműves. Szül: 1886. Püspökladány. Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. ezüst vitézségi érem,  Károly csapatkereszt, Sebesülési érem (S1)

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

Karacs Albert

(1893 – ?)

 t. közvitéz, földműves, lakhely: Püspökladány. (szül: 1893. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem (S1)

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

Kása Károly

(1888 – ?)

t. őrmester, mészáros, lakhely: Püspökladány. (szül: 1888. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez.

Kitüntetése: Legénységi I. oszt. ezüst vitézségi érem

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

Keserű Antal

(1878 – ?)

t. szakaszvezető, asztalosmester, lakhely: Püspökladány. (szül: 1878. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 1. huszárezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Károly csapatkereszt

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

Keserű Imre

(1893 – ?)

t. gyalogos, földműves, lakhely: Püspökladány (szül: 1893. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) szintén található egy Keserű Imre név, mely mellett ez olvasható: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”
 

.

**

.

Keserű József

(1896 – ?)

t. őrvezető, földműves, lakhely: Püspökladány. (szül: 1896. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Károly csapatkereszt

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

Keserű Gyula

(1897 – ?)

.

t. közvitéz, cipész, lakhely: Újpest (szül: 1897. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 34. gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem (S3)

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

 .


Kis Benjámin

(1873 – ?)

.

népf. gyalogos, földműves, lakhely: Püspökladány (szül: 1873. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez. Olasz harctér.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, 1 s., Sebesülési érem (S1)

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

 

(K.) Kis József

(1885 – ?)

t. tizedes, földműves, lakhely: Püspökladány (szül: 1885. Püspökladány) Bevonult a 3. honvéd gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, 1 s., Sebesülési érem (S2)

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) találhatóak továbbá Kiss József és B. Kiss József  nevű személyek, mely nevek mellett ez olvasható: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

**

.

Kis Lajos

(1894 – ?)

t. gyalogos, lakhely: Püspökladány (szül: 1894. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Károly csapatkereszt, 1 s.

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

 

Kiss Gáspár

( 1890 – 1955)

„A kép 1914. évi, még a háború kitörése előtt készült. Kiss Gáspár szintén harcolt az I. világháborúban, testvére Kiss Sándornak.

Kiss Gáspár az I. világháború során a m. kir. 3. honv. gyalogezredben szolgált. Hadifogságát az oroszországi Primorszkaja körzetben található Nikolsk – Ussuryskban töltötte. Kiss Gáspár szakaszvezetőt 1915-ben Bronz Vitézségi Éremre terjesztettek fel.

Ácsmester volt. Állítólag az ő nevéhez kapcsolódik a városháza régi épületén a tetőszerkezet kialakítása is. Erről a még fellelhető műszaki tervdokumentációk is tanúskodnak. Az ő háza volt a Török Bálint és a Damjanich utca sarkán lévő épület, és az a régi, már lebontott “kis tornyos” ház, amely a Batthyány utcán állt a pékség helyén. Mindkettőt ő építette.

A családi legendárium szerint a Kassai dóm tornyán ő helyezte el a csúcsdíszt. Állítólag kézen állt a torony tetején…. Gyermekei nem voltak. Az ő nevéhez fűződik még a polgári iskola tetőszerkezetének elkészítése is.” (Lövei Attila)

Baczoni Tamás, a Nagy Háború Blog szakértője ezt írta a fotóval kapcsolatban Lövei Attilának, melyet megosztott velünk:  “Kiss Gáspár szakaszvezető a Magyar Királyi Honvédség tagja. A dolmány a Honvédség díszruházatához tartozott, 1906 és 1918 között. A csákón és a derékszíjon látható egyenes oldalú államcímert elvileg 1911-ben vezették be (bár korábbi fotókon is feltűnik). A háború idején viszonylag ritkán készültek már díszruhás fotók, így ha szűkebb idő-intervallumot akarunk megadni, akkor a kép 1911-1915 között készülhetett, ha tágabbat, akkor 1906-1918 között. Alapesetben minden honvéd gyalogos kapott egy ilyen dolmányt, ez volt a díszruhája, amit parádékon, díszőrségben stb. vett fel. A gyakorlatban túl sokat nem hordták, a kincstári holmi kímélése céljából a mindennapi szolgálatot zubbonyban vagy ujjasban látták el. Fotókon azonban gyakran feltűnik, hiszen természetes volt, hogy amikor a katona az utókor számára meg akarta örökíteni magát, a “legszebb” ruháját vette föl. A háború ezt a viseleti rendszert is fölborította. A tömegével bevonultatott újoncoknak és tartalékosoknak nem jutott díszruha, illetve szükségük sem volt rá túlságosan a lövészárokban. Másrészt az egyre növekvő háborús anyaghiánnyal párhuzamosan a raktárakban pihenő régi díszruházatot adták ki a másodvonalbeli, nem harcoló alakulatok (népfölkelők stb.) számára, mert a rendes, korszerű tábori ruhából nem jutott nekik. A háború forgatagában azután gyakran a népfölkelők is tűzbe kerültek, így elképzelhető, hogy ezekben a “parádés” ruhákban kellett harcolniuk.”

 (Lövei Attila fotója dédapja testvéréről)

.

**

.

Kiss Sándor

(1887 – 1959)

„1887. 12. 20-án született Püspökladányban, Kiss Gáspár gazdálkodó fiaként. A dédapám 1911-ben már katona volt, erről tanúskodik egy fénykép, melyen egy csapat katona mellet pózol, mint őrmester. Arról nincs adat, hogy Kiss Sándor mikor került ki a frontra, de annyit sikerült kideríteni, hogy a 3-as gyalogezred katonája volt, a családi emlékezet szerint csak az olasz fronton szolgált. Mivel rendelkezik Károly csapatkereszttel, az bizonyosnak látszik, hogy minimum 12 hétig frontvonalban volt. Hogy mikor és hol fogták el, nem lehet tudni, de Szicíliára került fogságba (Terrasini-Palermo az internálási helyszíne), ahol minimum 4 évig tartózkodhatott. A fogság alatt megtanult hegedülni, mivel a társai között több zenész is volt. A szicíliai évek egyik emléke az a hegedű is, amelyet onnan hozott haza, és később az unokájának ajándékozott.

Kiss Sándor kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Ausztriáért Emlékérem, Porosz Háborús Emlékereszt II. osztály, Magyar Háborús Emlékérem, Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem.

Kiss Sándor 1919. október 14-én érkezett a Veszprém megyei Csót község leszerelő táborába, ahol a frontról hazaérkezett katonákat fogadták. Innen a leszerelési formaságok elintézése után 1919. október 15-én indult haza Püspökladányba.

A háborúból hazatért és bár nehéz éveket éltek át családjával, mégis boldogan, nagy családja körében élte élete hátralévő részét, majd 1959. június 13-án, 71 évesen hunyt el.”

(Kiss Sándor életéről található egy gyönyörű történet a Családtörténet menüben.)

(Lövei Attila fotója dédapjáról)

.

**

.

 

Korponai Lajos

(neve az albumban elírva: Korompai-ra)

(1892 – ?)

t. őrmester, földműves, lakhely: Püspökladány (szül. 1892. Püspökladány) Bevonult a 3. honvéd gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Koronás vas érdemkereszt, Sebesülési érem (S1)

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

Kóthi Sándor

(1875 – 1918)

szül. 1875. január 31. Bevonult 1915. november 3. Debrecenbe a 3. nép. gyalogezredhez, 1916. április elején az olasz harctérre ment, ahol 1916. augusztusban tüdőlövést kapott. Halálos sebével hosszas gyógyulás után hazabocsájtották és Püspökladányban 1918. április 27. hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Kovács Albert

(1888 – ?)

Kisbirtokos. Szül. 1888., Püspökladány. Tényleges katonai szolgálatra 1909. október 6-án vonult be a 2. honvéd huszárezredhez Debrecenbe. Itt is szerelt le 1911. október 10-én. A világháború kitörésekor ismét anyaezredéhez vonult be Debrecenbe, ahonnan 1914. szeptemberben kikerült az orosz harctérre. Ott résztvett a k-galíciai, orosz-lengyelországi és kárpáti harcokban. 1914. december 11-én a Limanowa körüli csatában orosz hadifogságba esett, ahonnan 1920-ban került haza mint invalidus cserefogoly.

A Károly csapatkereszt, a Háborús emlékérem, 1912-13. m. ker., lovas- és lövészjelvény tulajdonosa.


/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

Kovács József

(1891 – ?)

t. őrmester, ny. cs. törzsőrmester, lakhely: Püspökladány (szül. 1891. Gyergyóditró) Bevonult a 82. gyalogezredhez. Orosz, román, olasz harctér.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. ezüst vitézségi érem 1. s., Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) szintén található egy Kovács József név, mely mellett ez olvasható: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

**

.

(M.) Kovács Lajos

(1883 – ?)

Gazdálkodó. Szül. 1883, Püspökladány. Tényleges katonai szolgálatra 1904. októberben vonult be a 16. közös huszár ezredhez Budapestre. Leszerelt 1907. októberben. 1914. július 27-én Temesvárra a 21. k. tüzérezredhez vonult be. Ezzel kikerült az orosz harctérre Lemberg vidékére. 1915. március 27-én a kárpáti harcokban súlyosan megsebesült. 1915. júniusában mint százszázalékos rokkantat elbocsátották, jelenleg 25 %-os hadirokkant. Az I. o. lovasjelvény tulajdonosa.

Testvére: M. Kovács Albert mint 39-es gyalogos az orosz hadszíntéren Ukrajnában hősi halált halt.

Feleségének a testvére: Szabó Imre, mint 16-os huszár az orosz fronton szintén hősi halált halt. (A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában is szerepel  két Szabó Imre név, adatokkal).


/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/


–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) is szerepel  Kovács Lajos név, az alábbi megjelöléssel: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

**

.

Kozma Antal

(1884 – 1914)

szül. 1884. január 15. Bevonult 1914. július 27. Debrecenbe a 39. közös gyalogezredhez. Onnan 1914. szeptember 9. az orosz harctérre ment, ahol az első ütközetben vérhas betegséget kapott. A ragályos kórral az ungvári hadikórházban ápolták s ott 1914. szeptember 29. hősi halált halt. Eltemetve ungvári katonai temetőbe.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Körtvélyesi Sándor

(1893 – 1915)

szül. 1893. január 26. Bevonult 1914. augusztus elején a 39. gyalogezred 4. századához. Következő év november elején kiment az orosz harctérre, december 24. balkarján megsebesült és beszállították Gyöngyösre a kórházba. Innen Pozsonyba majd Bécsbe került. Szabadságolták, majd 1915. az orosz harctérre, innen az olasz frontra ment, ahol a legelső harcokban 1915. október 18. és 20. között srapnel lövedék által hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Kurucz Gáspár

(1884 – ?)

“Szül. 1884. szeptember 24-én. Bevonult 1917. júniusában. 1917. augusztus közepén az olasz harctérre ment, ahol a Doberdón vívott ütközetek alkalmával, előőrsi szolgálata közben 1917. augusztus 24-én hősi halált halt.”

/Forrás: A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert)/

.

**

.