Harangrekvirálás Ladányban

2014.12.31 – Frissítve: 2017.07.19.

.

Harangrekvirálás Püspökladányban 1917-ben

.

1

*

3

*

Két rendkívüli fotó került elő a múltból, egy családi hagyatékból, melyek Püspökladány történetének egy jelentős eseményét őrizték meg képekben. A két fotó 1917-ben készült és a református templom két harangjának I. világháborús hadicélra történő elszállítását örökítette meg. A harangrekvirálás a harangok hatósági igénybevételét, felhasználását jelentette, bizonyos térítés ellenében, háborús célokra.

Ez olvasható Fazekas Sándor: Adatok a püspökladányi református egyházközség történetéhez című kiadványában az eseménnyel kapcsolatban: „Az I. világháború alatt, Kállay Sándor lelkész szolgálati idejében a magyar királyi honvédelmi miniszter lefoglalta a két nagyobbik harangot és az orgona díszes külső sípjait a 4. hadtest részére. Elszállításukra 1917. július 18-án került sor, melyeket csak öt évvel később, 1922-ben tudtak pótolni.”

A magyar királyi honvédelmi miniszter a 10,875-1917. számú rendeletével foglalta le a harangokat a hadvezetőség részére.

Az első fennmaradt fotón a templomból leszerelt egyik harang látható (Püspökladány lakossága és két katona előtt), ahogy nagy valószínűség szerint földbe csapódott a leeresztés során. A fotó kinagyított részletén olvasható a harangon szereplő alábbi felirattöredék: „…PESTEN 1896”. Ezzel a haranggal kapcsolatban az az információ maradt fenn, hogy Erőss Lajos lelkipásztor 1894-ben harang-felújítási akciót kezdeményezett és az újonnan öntött harangok 1896. november 21-én szólaltak meg először. A kinagyított fotórészleten láthatóvá vált továbbá a harang gyönyörű ornamentikája is, mely e különleges és egyedülálló módon fennmaradt kép segítségével vált megismerhetővé több, mint 100 év távlatából az utódok számára is.

A második korabeli fotón és annak kinagyított részletén az látható, ahogyan Püspökladány lakossága útjára indítja és elbúcsúztatja a hadicélra lefoglalt, püspökladányi református templom harangjait. Fennmaradt, hogy a hívek országszerte heves érzelemnyilvánításoktól kísérve búcsúztatták hadba vonuló harangjaikat, s a fotók tanúsága szerint így történt ez Püspökladányban is. A búcsúztatáshoz virágokkal díszített egyik harang szalagján, annak töredékén ez olvasható: „KEGYELETÜK  JELÉÜL”. A szalag másik felének felirata sajnos töredékes, nem értelmezhető.

*

Kecskés Gyula tanító így írt erről a napról, 1917. július 18-áról:

„A két harang épségben esett le s még aznap délután alkalmi istentisztelet keretében elbúcsúztatta Kállay Sándor lelkész a hívektől. A Himnusz elhangzása után a megkoszorúzott harangokat a katonák szekereken a vasútállomásra vitték. A harangok átvételekor kg-ként 4 koronával, összesen 8312 K-val tartozott az állam. A harang-alap növelése céljából 1918-ban a harangrekvirálás évfordulója alkalmából a presbiterium kiadta Kállay Sándor lelkész harangbúcsúztató beszédét.”

Egy későbbi időből származó presbiteri jegyzőkönyv meg is erősíti ezen információkat, azzal a kiegészítéssel, hogy a hadvezetőség a két rekvirált és elszállított nagyharangért a 8.312 korona összeget kifizette, a református templom kisharangja ellenben – történelmi értéke miatt – mentesült a beszolgáltatás alól, s így az tovább szolgálhatta a település lakosságát. Ez a kisharang volt az, melyet Kecskés Gyula a Rákócziak korából datált, s melyet Rákóczi-harangnak is neveztek a püspökladányiak (annak újraöntött változata).

*

A fotók kiemelt részletei:

2

*

4

 

***

*

A fotón látható két harang története:

Ezek voltak minden bizonnyal az utolsó képek a püspökladányi református templom két nagyharangjáról, melyeket 1896-ban öntött Thury János harangöntő cége (a kis-haranggal, azaz a Rákóczi-haranggal együtt). A harangok feliratait Erőss Lajos ref. lelkész készítette el. A nagyobbik harang 1420 kg súlyú volt (“D” hangú), melynek felirata ez volt: “AZ ÉLŐKET HIVOGATOM, A HOLTAKAT MEGSIRATOM. SAJÁT HIVEI ÖNKÉNTES ADOMÁNYAIBÓL ÖNTETTE A PÜSPÖKLADÁNYI EV. REF. EGYHÁZ 1896.” A másik harang 600 kg súlyú volt (“G” hangú), melynek felirata ez volt: “SAJÁT HIVEI ÖNKÉNTES ADOMÁNYAIBÓL ÖNTETTE A PÜSPÖKLADÁNYI EV. REF. EGYHÁZ 1896.”

A harangok (az újraöntött kis-haranggal együtt) 1896. áprilisára készültek el. A harangok átmázsálására Erőss Lajos lelkész és Papp Elek országgyűlési képviselő utazott Budapestre (a 3 harang felszereléssel együtt 5599 forint 30 krajcárba kerültek). A harangokat a budapesti  “ezredévi kiállításon” felszerelve közszemlére kiállították és minden nap meghúzták (május 1-től), mely így hirdette “egy alföldi nagy református gyülekezet dicsőségét” (írta erről a helyi lap).

A püspökladányi református egyház harangjai a budapesti millenniumi kiállításon

A harangok a kiállítás lezárása után, 1896. november 16-án érkeztek meg a püspökladányi állomásra. Másnap (17-én) délután, nagy sárban, esőben szállították a templomhoz a harangokat. Kecskés Gyula gyűjtése szerint a nagy sár miatt nem a Kossuth utcán, hanem a Petőfi utcán és onnan a Batthyány utcán keresztül érkeztek a templomhoz. “A harangokat a hívek lelkesült tömege várta a templom előtti téren, kik a sötétedni kezdő est, s csendesen, de szakadatlanul hulló eső dacára is megvárták, míg a harangokat a torony aljában elhelyezték.” A harangok felszerelését így írta le a korabeli helyi lap: “November 18-án fent a toronyban megindult a munka s 19-én délelőtt lebocsáttatván a régi harangok, délután az iskolás gyermekek, roppant nép jelenlétében egymásután felvonták a mozgócsigákon emelt s tömérdek, szebbnél-szebb selyemkendővel s koszorúval feldíszített új harangokat a toronynak észak felől eső ablakán.” Másnap estig elkészültek a felszereléssel.  A harangok 21-én, reggel 8 órakor kondultak meg először, alkalmi istentisztelet keretében. Istentisztelet után minden harangot meg lehetett húzni 5 percig. Az első meghúzás díja 5 forint, a második 4 forint, majd így tovább 3-2-1 forint volt, majd azután 50-50 krajcár. Emlékezet szerint annyi jelentkező volt, hogy a harangok aznap és másnap is folyamatosan szóltak.

Ez a két, ma már nem létező – de egy családi hagyatékban fennmaradt fotón örökre megőrzött – püspökladányi református nagyharang története, melyekből 1917-ben nagy valószínűség szerint ágyú lett valamelyik I. világháborús hadszíntéren. A kisharang (Rákóczi-harang) ettől megmenekült, s végül 1922-ben sikerült pótolnia a gyülekezetnek a két elveszített nagyharangját.

A középső harangot egy helyi házaspár saját költségén öntette meg (Fazekas András és Keserű Lídia). A nagyobb harangot a hívek önkéntes adományából akarták újraöntetni, de az egyházközség nem tudta erre a pénzt összeadni. Végül személy- és percentes adóból csináltatták meg. Egy soproni harangöntő cég – Seltenhofer Frigyes Fiai – készítette el és 1922. szeptember 16-án harangoztak először velük. “Összhangjukat az öt év óta díszharangszótól elszokott lakosság örömkönnyek közt hallgatta.”

*

E két fotó közel 100 éve készült és őrizte meg kivételesen szerencsés módon egy, a településünk szempontjából igen jelentős nap eseményeit! Minden fennmaradt emlék érték, különösen azért, mert  a II. világháborús események során nemcsak az emberéletekben és Püspökladány település infrastruktúrájában, de a helyi irattárakban és dokumentumtárakban is nagy pusztítást végeztek a megszálló német, majd szovjet csapatok. Ekkor semmisültek meg a református, a római katolikus és az izraelita egyházközség jegyzőkönyveinek, anyakönyveinek, levéltárának jelentős része, valamint a községháza irattárának zöme is.

Köszönöm e különleges képeket Pella Pál tiszteletes úrnak, aki azokat a honlap rendelkezésére bocsátotta.

Megyaszai Szilvia

*

Fotók: Ary Gyula tanító családi hagyatéka

Rendelkezésre bocsátotta: Pella Pál tiszteletes, Püspökladányi Református Egyház

Felhasznált irodalom:

Fazekas Sándor: Adatok a püspökladányi református egyházközség történetéhez

Kecskés Gyula: A püspökladányi Rákóczi-harang

*

A harangrekvirálásokról:

Amint az ágyú szerepe nőtt a harcászatban, a nyersanyagául szolgáló bronzhoz számos esetben harangok beolvasztásával igyekeztek a hadviselő felek hozzájutni.

Az I. világháborúban a VKM 1915. VIII. 18: 7903. eln. szám alatt köriratot intézett az egyházak vezetőihez arról, hogy esetleg „az egyházak nélkülözhető harangjaikról lemondjanak”. Ennek előkészítésére IX. 15-i határidővel írásbeli kimutatást kért az összes templomok és zárdák harangjairól. A kimutatásban az alábbi adatokat kellett szerepeltetni: a helység nevét, a lakosok számát, a hívek számát, a templomok ill. kápolnák számát, a bennük levő harangok számát (a régi harangoknál a készítés időpontját), a harangok hozzávetőleges súlyát, a harangok anyagát, az esetleg megtartani szándékozott harang megjelölését, valamint a műértékkel bíró harangok megjelölését. A miniszter 1916. III. 21. egyházi főhatóságokhoz intézett 413/1916. sz. körlevele tájékoztatott a harangok leszerelésének és átvételének rendjéről: a leszerelés költségei a hadvezetőséget terhelik, a lebonyolítást általuk megbízott vállalkozók fogják végezni. A leszerelési munkákat a nagyobb városokban fogják megkezdeni. A harangrekvirálás jegyzőkönyv ellenében fog történni, térítési díjként 4 korona/kg összeget fizetnek. A leszerelés során a tornyokban keletkezett esetleges károkat a katonai parancsnokságok kötelessége helyreállítani. A vallási ténykedéshez szükséges, valamint a műértékkel bíró harangok mentesülnek a leszerelés kötelezettségétől. A körlevél arra kötelezte az egyházi hatóságokat, hogy minderről előre tájékoztassák a papságot. 1917. IV. 23: a miniszter már arról tájékoztatott 5277/1917 eln. számú leiratában, hogy az eddig meghagyott harangok egy részét is igénybe kell venni hadi célokra. A beszolgáltatás alól csak a történelmi és műértéki beccsel bíró harangok mentesülhetnek. Ezért május végéig kimutatást kértek az 1700 előtti harangokról, s benne részletes adatszolgáltatást kellett benyújtani a mentesítés indokairól. A miniszter 10015/1917 eln. számú átirata 1917. VI. 28. közölte az egyházi főhatóságokkal, hogy mivel a történelmi és művészeti értékkel rendelkező harangok száma olyan csekély hazánkban, hogy „az ország túlnyomó részében egy harang sem maradna meg”, ezért mindazon templomok esetén, amelyeknek egyébként egyetlen harangja sem maradna: vallási célokra egyetlen – mégpedig mindenütt a legkisebb – harang meghagyandó. Hadba vonuló harangjaikat a hívek országszerte heves érzelemnyilvánításoktól kísérve búcsúztatták.

(Forrás: Magyar Katolikus Lexikon)

***

A püspökladányi református harangokról, a nagyharang II. világháborús rekvirálásáról: ITT olvashatnak.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz